Kézműves portékák kavalkádja
A hagyományokhoz híven idén is megrendezték az immár 17. Gömöri Kézműves Vásárt Várhosszúréten. Az ide érkezők gyönyörködhettek a mesteri kézműves munkákban és mindenki vihetett haza magával egy kis vásárfiát. A Gömöri Kézművesek Társulása szervezésében megvalósuló esemény remek alkalom a népi mesterségek megismerésére és az egymással való találkozásra is.
Az egész napos vásár a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség tagjainak kiállításával kezdődött. A szövetség, valamint a Gömöri Kézművesek Társulása és a Hagyományok Háza Szlovákia harmadik alkalommal szervezte meg a népművészeti kiállítást, ahol több mint 40 kézműves állította ki munkáit.
„Elmondhatjuk, hogy ez nemcsak a mi jelenünk, hanem a jövőnk is lesz, ha lesznek kézművesek, és lesznek olyan emberek, akik továbbviszik a múlt hagyományait” – mondta Rigó Béla szervező, a kiállítás kurátora a megnyitón hozzátéve, a felvidéki magyarság történetében a kézművességnek komoly hagyománya van. A mai mesterek a munkáikkal nemcsak őseink tiszteletét fejezik ki, de azokat a kulturális értékeket is igyekeznek átörökíteni a jövőbe, amelyek tükrözik elődeink szellemiségét, nagyságát.
A Gömöri Kézműves Népművészeti Vásáron idén is közel száz kézműves kínálta szebbnél szebb termékeit. A várhosszúréti Kézműves Központ udvarán ilyenkor nagy a nyüzsgés, hiszen ez a térség egyetlen ilyen jellegű, egész napos vására.
A társulás elnöke, Nagy György úgy véli, olyan közösségi teret teremtettek, ahová nagyon szívesen mennek az emberek. – Mi nemcsak a helyi kézműveseknek adunk bemutatkozási lehetőséget, hanem az egész régiónak, sőt még magyarországi kézművesek is jelen vannak. Ugyanakkor a szervezők minden évben más-más népművészeti mesterséget állítanak a középpontba. Az idei nagyvásárban a gyöngyözés, az ékszerkészítés kapott kiemelt helyet, az ékszerkészítők ezúttal külön utcácskát kaptak a vásári forgatagban – avat be a részletekbe.
A várhosszúréti vásár már kinőtte a régió határait, sokan távolabbról, sőt a határon túlról is érkeznek. A szervezők csupán azt a feltételt támasztják, hogy értéket képviseljenek a kirakott portékák, tehát azok kézműves mesterek munkái legyenek. Éppen ezért, bár széles volt a kínálat (hiszen a gyerekjátékoktól a felnőtt ruhákig minden jelen volt), mégis minden árunak köze volt a népművészethez.
Már hagyomány, hogy a vásári program részeként a közeli templomkertben megkoszorúzzák a magyar katonák emlékművét.
– Több mint három évtizede járunk ide. Emlékezünk azokra az emberekre, akik a háború vége felé a legdrágábbat, az életüket hagyták itt Várhosszúréten, sokan itt fekszenek a tömegsírban. Itt van alattunk az egész Kárpát-medence, szabolcsiak, pozsonyiak, székelyek. Csontjukat már a kéttornyú templom agyagos földje eggyé „kovászolta”. Most már nincs székely, nincs szabolcsi, nincs pesti ember, a csontok már csak magyarok. Intelem ez nekünk, hisz háború van a szomszéd államban és intelem a megmaradásunk irányában is, úgy ahogy ők eggyé lettek, „csak” magyarok lettek, nekünk is jó lenne ebben az élő világban eggyé nemesedni, egy célért nem mások ellen, hanem magunkért – mondta Ulman István fafaragó.
A délutáni műsorra több százan gyűltek össze Várhosszúréten, a hirtelen jött rossz idő miatt azonban a program jelentős részét törölni kellett. Az elmaradt hagyományőrző együttesek fellépését a Tükrös zenekar esti koncertje próbálta ellensúlyozni.
Megjelent a Magyar7 2023/31.számában.
