Készül az utolsó francia császárné harangja

A harang az angliai Farnborough bencés apátság számára készül, ahol a császár, a császárné és a fiuk nyugszik. Eugénia de Montijo spanyol nemesi családból származott, Párizsban nevelkedett, itt ismerkedett meg egy bálon későbbi férjével, III. Napóleon francia császárral. Férje gyakran kikérte a véleményét fontos ügyekben, távollétében több alkalommal is régenssé nevezte ki. Műveltsége és intelligenciája mellett szépségével, eleganciájával is sokakat lenyűgözött, a kor divatjának meghatározó személyisége volt.

A Második Császárság bukása után családjával az angliai Chislehurstben talált menedéket. Férje 1873-ban bekövetkezett halála után Farnborough-ba költözött. 1879-ben fia elesett a brit gyarmati hadsereg kötelékében Dél-Afrikában, a zulukkal vívott harcban.

Eugénia ekkor döntötte el, hogy méltó nyughelyet hoz létre férje és egyetlen gyermeke számára. 1881-ben megalapította a Szent Mihály-apátságot, ahol később rendszeresen imádkozott a szerettei földi maradványait őrző, Viktória királynő által adományozott gránit szarkofágok mellett.

1920 júliusában bekövetkezett halálát követően, utolsó kívánságának megfelelően, férje és fia mellett helyezték nyugalomra. A Szent Mihály-apátság a mai napig bencés kolostorként működik, a szerzetesek gondozzák az utolsó francia császár és császárné nyughelyét.

Slíž Róbert a farnborough-i apátsággal egy harangkutató jó barátja révén került kapcsolatba, aki belépett a kolostorba, és ott tanul. Az ő közbenjárásával jött létre a kapcsolat. Az apát azóta már járt a várhosszúréti műhelyben, és bizonyára elégedett volt a látottakkal, mert megrendelte az Eugénia császárnénak emléket állító harangot.

Slíž Róbert áprilisban látott hozzá az öntőforma elkészítéséhez, amelyen máig dolgozik. Azzal számol, hogy körülbelül június végén, július elején kerülhet sor az öntésre. A harang átadását eredetileg júliusra, a császárné halálának századik évfordulójára tervezték, de a koronavírus-járvány miatt jövőre halasztották.

A hagyományos, középkori technológiával dolgozó ifjú mester (aki szó szerint mester, ugyanis két évvel ezelőtt a budapesti Mesterségek Ünnepén átvehette az Év Ifjú Mestere elismerést) szerint a mostani munka szakmai téren több szempontból is nagy kihívást jelent. Elsősorban azért, mert eddig általában 30-50 kg körüli harangokat készített, a mostani pedig mintegy 145-150 kilo-grammos lesz, tehát eddigi pályafutásának ez lesz a legnagyobb harangja. Másrészt építenie kell egy nagyobb olvasztókemencét, amelyben meg tudja olvasztani az öntéshez szükséges csaknem 200 kg bronzot. Egy középkori típusú, úgynevezett lángkemence mellett döntött, amit fával fog fűteni.

– Tavaly novemberben, decemberben Spanyolországban voltam, egy ottani mester megtanított, hogyan kell ilyen típusú kemencét építeni. Most ezt akarom átültetni a gyakorlatba. Úgyhogy ez nagy kihívás, és nagyon sokat tanulok belőle – mondja Slíž Róbert, akinek harangjai és harangjátékai nemcsak itthon, de Magyarországon, Lengyelországban, Ausztriában és Európa más országaiban is otthonra találtak. Az első sikeres öntése háromévnyi kísérletezés után sikerült, azóta hetvennél több harangot készített. Tavaly harminc darab került ki a keze alól, és becslése szerint az idén is körülbelül ennyi készülhet el.

A mester először kiszámítja az alakját és a vastagságát, ugyanis ez határozza meg, milyen lesz az öntés után a hangja és a felhangjai. A kiszámolt profil alapján kivág két sablont, az egyik a harang belső alakját adja, a másik a külsejét. Ezt követően kezdődik az öntőforma készítése, mégpedig agyagból.

Az első sablon alatt alakul ki a belső forma, a mag, és erre kerül rá az álharang. Ezt viasszal vonja be, majd a helyükre kerülnek az ugyancsak viaszból készült feliratok és a díszítés, valamint az úgynevezett korona, vagyis a harang tetején található fülek.

Ezután nagyon finom agyagréteggel, szinte sárral keni be, ami átveszi a mintákat, aztán további rétegek következnek. Amikor a köpeny elég vastag, kiégeti a formát. A viasz kiég, és megmarad a harang negatívja. Ezután szétszedi a formát, az álharangot összetöri, arra már nincs szükség. A köpeny visszakerül a magra, de a belseje már üreges, amibe bele lehet önteni a folyékony fémet.

Az Eugénia-harang esetében a kovácsolt tartószerkezetet Slíž Róbert maga készíti, a fából készülő harangszéket és a jármot a krasznahorkai Baffi Ádám, a harang nyelvét pedig Andrea Kosecová ajnácskői kovács.

Ezúttal a harang díszítésének elkészítéséhez is külső segítséget vett igénybe. Olyasvalakit keresett, aki megfelelő színvonalon tudja elkészíteni az ornamentumokat, díszeket, egyebek mellett a császári koronát, a kolostor gótikus kapuját, amelyen át Eugénia császárné imádkozni járt a kápolnába, vagy azt a sast, amely a harangot tartó füles koronán kap majd helyet.

Ezek Tasnádi Szandra szobrászművész keze munkáját dicsérik, akiről nemrég annak kapcsán írtunk, hogy elkészítette a száz-egy évvel ezelőtt ledöntött kassai honvédszobor kicsinyített változatát.

Tasnádi Szandra megjegyzi, leginkább az jelentett kihívást, hogy a domborműveket és a sas körplasztikáját viszonylag kis méretben, mégis részletgazdagon kellett elkészíteni.

– A Robival való közös munka nagyon gördülékeny, pontos és precíz, ő pontosan tudta, mit akar, és ezt jól kommunikálja. Nem voltak félreértések, csúszások. Harangon még nem dolgoztam, ilyen szempontból ez egy új dolog, nagyon izgalmas feladat volt – mondja a szobrászművész.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/22. számában.