Kerüljön jó étel a nyugdíjasok asztalára
Kétségtelen, hogy idős korban roppant nehéz naponta főzni, habár a változatos étrend az idősek számára különösen fontos. Sok település biztosítja a szociális étkeztetés szolgáltatását kedvezményes áron, hogy a szépkorúaknak, esetleg az őket gondozóknak ezzel is kevesebb terhük legyen.
A Vízkeleten élő, nyolcvanötödik évében járó Prágai Irénke néni és férje, a nyolcvannyolc éves Sándor tavaly kérvényezték a szociális étkeztetést a helyi községházán. Így minden nap házhoz viszik nekik a friss, ízletes ebédet.
Irénke néni nagyon meg van elégedve a vízkeleti iskola konyháján elkészített ételekkel. Azt mondja, nagyon jól főznek, majdnem minden nap van egy jó adag hús és a levesek is kiválóak.
– Akkora adagokat adnak, hogy alig bírjuk megenni a papával, sokszor jut még vacsorára vagy másnapra is. Nem fűszeresek az ételek, néha hiányzik is a fűszer, de a mi korunkra már ez a jobb, egészségesebb – jegyzi meg Irénke néni. – Kicsi a nyugdíjunk, a „falusi” ebéd meg nem drága. Két eurót fizet hozzá a falu, mi meg nagyjából fejenként negyven eurót fizetünk havonta.
A családtagok által Maminak becézett Irénke néni hétvégenként és ünnepnapokon szívesen süt-főz. Elmeséli, nem azért kérvényezték a szociális étkeztetést, mert nem tudna napi szinten főzni, hiszen nagyon jó egészségnek örvend. Az így nyert időben inkább a családdal – a három kis dédunokával és a hat nagy unokával és a ház tisztán tartásával törődik, mert az nagyon fontos számára.
A szépkorú asszony fontosnak tartja, hogy vigyázzon az egészségére, éppen ezért örül, hogy az ebédek nem fűszeresek, minden nap tornázik, sétál és a legfontosabb, hogy nagyon szereti a fiatalságot.
Nagy Pál, Vízkelet polgármestere elmondta, a szociális étkeztetés lehetőségét kötelességének és szívügyének érzi az önkormányzat. Kilenc évvel ezelőtt még egy hidaskürti étteremből hozatták az ebédet az időseknek, később kezdték kihasználni az iskolai konyha által nyújtott lehetőséget. Hét éve korszerűsítették a gépeket, a berendezést is.
– A szociális étkeztetés kérdését minden önkormányzat saját maga oldja meg. Szerintem előnyösebb a falunak a helyi konyhát használni, mint egy vállalkozónak fizetni a szolgáltatásért – magyarázza Vízkelet első embere. Gyors fejszámolás után hozzáteszi, a falunak most évente közel húszezer euróba kerül ez a szociális szolgáltatás. Jelenleg nagyjából negyven nyugdíjas lakos veszi igénybe, és a falu körülbelül két eurót tesz hozzá minden ebédhez naponta.
Az idősek akkor igényelhetik a szociális ebédet a falutól, amikor megkapják a nyugdíjazásukról a papírokat, de szükség esetén tesznek kivételeket.
A nyugdíjasok Vízkeleten ugyanazt az ételt kapják, mint az iskolások. A községi alkalmazott hordja szét az ebédet a déli órákban. A koronavírus-járvány előtt minden nyugdíjasnak két ételhordó edénye volt forgóban, a járvány óta a közegészségügyi hivatal rendelkezései alapján a falu egyszer használatos dobozokat biztosít a konyhára.
A Vízkelethez közel fekvő faluban, Pozsonyvezekényen is biztosítják a szociális étkeztetés lehetőségét. Az önkormányzat itt úgy határozta meg, hogy a falu nyugdíjasai egyféle szociális szolgáltatást vehetnek igénybe támogatással. Például vagy eljárnak a pozsonyeperjesi nappali idős központba, vagy igénybe veszik a vezekényi szociális étkeztetést.
Pozsonyvezekényen a falu a Vén Diófa étteremből biztosítja az ételt a 62 évnél idősebb nyugdíjasoknak. Közel húsz lakosnak szállít a vendéglátó-ipari egységből ebédet a falu alkalmazottja.
A polgármester, Zupko Tamás elmondta, azért esett a választás a Vén Diófára az iskolakonyha helyett, mert az étterem igény szerint az ünnepnapokon és a hétvégeken is biztosítani tudja az étkeztetést. A pozsonyvezekényi képviselő-testület ötven centtel támogatja a nyugdíjasok ebédjét.
A Vízkeleten élő Horváth Erzsébet huszonnyolc éven át főzött nyugdíjasoknak, idős embereknek a galántai Patria idősek otthonában, ahova nemcsak a bent lakók, hanem „külsősök” is jártak étkezni.
Sokszor főztek egyszerre akár 250 szépkorúnak is. A jó hírnévnek örvendő szakácsnő szívvel-lélekkel főzött, szigorúan odafigyelve minden egyes diétára, betegségre, porcióra és a házias ízekre is.
Elmondta, nagyon nehéz a roppant sok diétára, szabályra, orvosi parancsra odafigyelni. Elsőrendű szabály a kevesebb fűszer használata, de figyelembe kell venni, hogy ezek az emberek sokáig főztek maguknak, mindenkinek megvan a saját ízvilága, minden óhajnak pedig nem lehet eleget tenni.
Horváth Erzsébet mosolyogva mondja, hogy a tradi cionális (klasszikus, diéta nélküli) étkezők körében a férfiak leginkább a húsokat, a nyugdíjas hölgyek főleg a friss kalácsokat, knédlit, palacsintát szerették a konyhájából.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/3. számában.
