Jókai-emlékév: az írófejedelem új kéziratával gazdagodott a Duna Menti Múzeum – KÉPEKKEL
Nemrég szárnyra kapott a jó hír: új Jókai Mór-kézirattal bővült a Duna Menti Múzeum történeti gyűjteménye. A Komárom jeles szülötte által 1888-ban írt, Légyottok a halállal című önéletrajzi ihletésű novellát tartalmazó, öt lapból álló kéziratot a komáromi származású, jelenleg Budapesten élő Dubány András ajándékozta az intézménynek. Annak értékét növeli a tény, hogy Jókai ebben a novellájában egy komáromi eseményt örökít meg, a Dunán átívelő fahíd 1847-es tragikus leszakadását. Utánajártunk a részleteknek.
Az adományozóról elöljáróban megtudtam, hogy az alapiskolai tanulmányait Komáromban végezte, majd a Pápai Református Gimnáziumban folytatta, ahol többek között Jókai Mór és jóbarátja, Petőfi Sándor is diákoskodott. Végül az egyetemi éveit már Budapesten töltötte, ahol azóta is él. Azt is elárulta: jelenleg fenntarthatósággal és hulladékgazdálkodással foglalkozik.
Kérdésemre, hogy eközben mennyire volt - van köze az irodalomhoz és a történelemhez, így válaszolt:
Azután arról beszélt, hogy a Duna Menti Múzeumnak adományozott Jókai-kézirat miként került hozzá.
„Azt hiszem, hogy a Jókai-kézirat története fordulatos, még ha talán kevésbé is az, mint az írófejedelem regényhőseinek kalandjai. Az idén ünnepelhetjük Jókai Mór születésének 200. évfordulóját, így aztán nem meglepő, hogy a magyarországi műtárgypiacon több autográf kézirat is felbukkant az író életművéből. Az egyik budapesti aukciósház online katalógusát böngészve láttam meg a Fekete gyémántok című nagyregénye egyik kézzel írt oldalát, s bár szerettem volna megvásárolni, végül elálltam a licitálástól“ – magyarázta.
Ezzel egyidőben egy másik aukciósház tételei közt figyelt fel a Légyottok a halállal című többoldalas kéziratra, ami saját bevallása szerint, akkor még különösebben nem keltette fel az érdeklődését.
„Viszont a jellegzetes lila tintával írt sorok közt megakadt a szemem az író egyik Komáromra tett utalásán. Mivel Jókaival együtt mindketten Komáromban születtünk, és ugyanitt töltöttük a fiatalkori éveinket, ezért azonnal éreztem a személyes és a helytörténeti kötődést is. A kézírás viszonylag könnyen olvasható, de az egyes részek megértése nehezemre esett, s az online keresés sem hozott eredményt. Végül az Arcanum adatbázisában találtam meg digitalizálva azt a kiadványt, amelyben annak idején nyomtatásban is megjelent az írás: egy folytatásokban közölt novellasorozat részeként - a Magyar Szalon képes folyóirat 1888-as évi kötetét, így teljes terjedelmében feltárult előttem a kézírás szövege. Az árverésen végül elnyertem a tételt, s eldöntöttem, hogy azt értékmentő céllal, azét, hogy a helyi közgyűjtemény része legyen, a Duna Menti Múzeumnak adományozom“ – folytatta tájékoztatását Dubány András.
Hozzátette: az autógráf kézirat öt számozott lapból áll, melyek aránylag jó állapotban maradtak fenn, bár a középső hajtásnál félbeszakadtak.
– szögezte le.
Kérésemre a Jókai-műben említett fahídról is ejtett pár mondatot: „A történetírás szerint 1847-ben a frissen megválasztott István főherceg, a Magyar Királyság nádora látogatást tett Komáromban. Akkor a nagy Duna-ágat még hajóhíd kötötte össze a mai Erzsébet szigettel, míg a mai Észak-Komárom felőli oldalon fahíd állt. A nádor érkezésének hírére összegyűlt, népes kíváncsiskodó embertömeg alatt a fahíd gyalogrésze összeomlott, és állítólag többen a vízbe fulladtak. Jókai ezen végzetes történés köré kanyarította ezt az önéletrajzi novelláját, ahol az elbeszélő szerint, ifjú újságíróként ő maga is jelen volt, és kis híján szintén a vízbe zuhant. A Légyottok a halállal címmel is utal saját személyes találkozására a halál pillanatával. Arról, hogy az író valóban részese volt-e a tragikus eseménynek, vagy mindezt az írói fantázia ihlette, nincs tudomásom“.
Bárhogy is történt, a Duna Menti Múzeum igazgatósága Dubány Andrásnak ezúton is köszöni, hogy nem feledkezett meg a szülővárosáról, és annak nagymúltú intézményét tisztelte meg becses adományával.
