Jeles elődeink dicső tetteiből a mai küzdelmeinkhez is erőt meríthetünk - KÉPEKKEL
A Felvidéki Értékőrzők a Kárpátia Sport Polgári Társulással közösen, Komárom város támogatásával, vasárnap este Hunyadiak kora címmel tartottak koszorúzással egybekötött megemlékezést „Törökverő” Hunyadi János két évvel ezelőtt felavatott komáromi szobránál. Az eseményen az 1456. július 22-ei, dicső Nándorfehérvári diadalra is emlékeztünk.
A Hunyadi János vezette magyar vitézek a sokszoros túlerőben levő, török sereggel szemben aratott, nándorfehérvári győzelmére emlékeztető harangzúgás után a szervezők nevében Mihacs Szilvia üdvözölte a közösen emlékezőket. Többek között dr. Kőrösi Mária egyetemi docenst, a Széchenyi Társaság elnökségi tagját, a dél-komáromi vendégeket: Arlett Tamást, az Endresz Csoport Egyesület elnőkét és Oláh Kálmán Pro Urbe-díjas pedagógus-versmondót, illetve Keszegh Béla helyi polgármestert, továbbá a Szövetség pártot képviselő Zink Vass Nóra országos titkárt, Becse Norbert járási elnököt és dr. Viola Miklós, Nyitra megyei képviselőt, parlamenti képviselőjelöltet, valamint Gubík Lászlót, a felvidéki Esterházy Akadémia alapító igazgatóját.
Majd átadta a szót a komáromi Beke Vince magánvállalkozónak, akinek a boltjához tartozó, Határőr utcai területen, két évvel ezelőtt, Hunyadi János halálának 565. évfordulója alkalmából leplezték le a Turi Török Tibor keszthelyi szobrászművész által adományozott mellszobrát. A házigazda hangsúlyozta: bár nehéz helyzetben van a felvidéki magyarság, de azt nem szabad feledni, hogy a Kárpát-medence a magyaroké…
Beke felháborítónak tartotta a korábban történteket, amikor az egyik szlovák párt Kossuth Lajos hajdani szlovák tudását hangsúlyozva, a volt jeles magyar államférfi képét felhasználva, szlovák iskolába való beíratásra sarkallta a magyar szülőket. Aki végül nem az anyanyelvi oktatást választotta, a Hunyadiakról szóló tananyagtól és sok már értéktől is megfosztotta saját utódját. „Mi azzal, hogy szobrokat avatunk, mécseseket rakunk le, utat mutatunk az utódainknak, hogy tudják, merre kell menni, s az egész világgal tudatjuk: a magyarság volt, van és lesz is“ – szögezte le.
Utána Pallag György mérnök, a két főszervező társulás elnöke szólt a résztvevőkhöz. Megemlítette: idén július 22-én anyaország-szerte minden órában harangzúgás emlékeztetett az 1456. július 22-én bekövetkezett diadalra, amikor a mindössze pár ezer fős magyar sereg, Hunyadi János vezetésével, mindmáig nehezen érthető módon csodát művelt. 1456. július 22-én legyőzte a 150-200 ezer fős török hadsereget. Ismét köszönetet mondott Turi Török Tibor ajándékáért, amely közel két éve a Nándorfehérvári diadalra is emlékezteti a járókelőket.
Annak ellenére, hogy a műemlékvédők politizálni próbálták a szoborállítási szándékukat, és ott tettek nekik keresztbe, ahol tudtak.
Végül sikerrel jártak, így most van hol közösen emlékezni „a magyar történelem egyik nagy pozitívumára, amiről nem szabad elfeledkezni a sok negatívum mellett”.
E beszédek után dr. Kőrösi Mária egyetemi docens tartott múltidéző előadást. Több neves tollforgató írásaiból vett idézetekkel méltatta az erdélyi vajda, majd magyar kormányzó, Hunyadi János jellemét és az egész életét meghatározó szándékát: Magyarország területéről ki kell űzni a hódítókat, el kell hárítani a török veszedelmet.
A pozitív tulajdonságai közül kiemelte, hogy a hazájához mindvégig hűséges volt, alaposan felkészült a csatákra, becsületesen küzdött és az árulóknak is képes volt megbocsátani.
„Hunyadi János esetében nem a tisztség volt az első helyen, hanem az, amit azáltal tenni tudott… A szétzilált hazában vissza akarta állítani a törvényességet” - emelte ki, emlékeztetve: ő sosem a saját érdekeit, előnyeit nézte, inkább a saját vagyonából is támogatta a nemzet hadseregét.
Rámutatott: kevés magyar család rendelkezett annyi kiválósággal, mint a Hunyadiak.
Egyébként február 23-án Hunyadi Mátyás, az igazságos Mátyás király születésének 580. évfordulója emlékeztünk, aki Hunyadi János egyik fia volt. Az előadó szerint azért fontos több évszázad elteltével is felidézni a múltbeli történéseket, nagy tetteket, mert azokból okulhatunk, hiszen a történelem más formában és módon, de ismétli önmagát…
Azt követően Oláh Kálmán az egykor Magyarországon tevékenykedő, itáliai humanista történetíró, Antonio Bonfini A magyar történelem tizedei című művéből idézett, s eközben a magyar történelem legnagyobb sikerének nevezte a Nándorfehérvári diadalt, hangsúlyozva: ilyenek is vannak, s a mohácsi veszteségeinkhez hasonló negatívumokon kívül, a pozitívumokról sem szabad megfeledkeznünk. Majd Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című versével fogalmazta meg, hogy mi volt és lehet a siker titka.
Végül Viola Miklós doktor osztotta meg a gondolatait a hallgatósággal. Rövid történelmi összefoglalójában kiemelte: „Egyetlen magyar főúr volt, aki nem a várába menekült, hanem a tettek mezejére sietett. Hunyadi János sem hitt valószínűleg a győzelemben, de azt tudta, hogy hol a helye. Az ország kapujában, azokon a falakon, ahol meg kell védeni a magyar hazát”.
A gútai politikus az elmondottakhoz hozzátette: „Ez a mi feladatunk ma is. Nekünk nem fegyverrel a kezünkben, a várfalon kell, hogy helyt álljunk, hanem csupán egy választási csatában. Ahol nem az életünk forog kockán, de a jövőnk, szülőföldünk jövője biztosan.
Ez egy olyan iga, amibe közösségünknek egy tetemes része önként hajtja bele a fejét. Ezért fontos, hogy ütőképes parlamenti jelenlétünk révén megfordítsuk ezt a baljós irányt. Megállítsuk a fogyást, a gazdasági leszakadást, és erőt öntsünk közösségünkbe, hogy az merjen magyar maradni és magyar jövőt álmodni magának a Felvidéken. Különösen itt, a Felvidék szívében, a hős komáromi várvédők örököseiként”.
Mint mondta: ha Hunyadinak sikerült a szinte lehetetlen, nekünk is sikerülhet. „Emeljük fel hát a fejünket, és nézzünk bizakodóan a jövőbe! Szeptember 30-án pedig legyünk ott mindnyájan a várfalakon!” – hívott meg mindenkit az őszi parlamenti választásokra. Rámutatott: július 22. nem csupán a magyar történelem szerencsenapja, de Európáé is.
„Amiről a magyart mostanság a demokráciából és morálból szívesen kioktató, dölyfös Nyugat hajlamos megfeledkezni. Páriaként kezelve a magyart, visszatartva a jogos jussát.
Magyarország és Kelet-Európa csaknem belepusztult a törökök ellen vívott kegyetlen háborúba. Nyugat Európa mára elfelejtette azokat a hősöket, akik értük áldozták az életüket. Sose feledjük hát Hunyadi Jánost és a többi hősünk áldozatát, és próbáljunk meg mi is olyan kitartóan, bátran és elszántan harcolni, ahogy azt ők tették annak idején! A mi harcunk épp most zajlik.
Valóban mi alakítjuk a sorsunkat? Ha igaz, hogy alakíthatjuk, akkor itt az idő szebb, jobb útra terelni” – fejtette ki beszédében a Szövetség politikusa.
A koszorúzással egybekötött, közös Himnusz-énekléssel záruló eseményen lélekemelő dalokat énekelt egy Bátorkesziről érkezett diák, Nátek Eszter, a Kerecsen együttes odaillő zenéjét pedig felvételről hallhattuk.
