Janics Kálmán szobra - Vágkirályfa
Orvos, történész, politikus volt. Orvosi diplomáját a pozsonyi egyetemen szerezte 1937-ben. Trencsénben, majd Komáromban kórházi alorvos, a katonaság után előbb Nádszegen, 1946 tól 1978-ig pedig Jolsván gyógyított.
A történelem, a felvidéki magyarság sorsa mindig érdekelte és a jogtiprások láttán felemelte a szavát.1979-ben A hontalanság évei című könyvének svájci megjelenése miatt kitiltották a Rozsnyói járásból, ezért visszaköltözött szülőfalujába, Vágkirályfára.
Az 1989-es rendszerváltás után aktív közéleti szerepet vállalt, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alapítója volt és tiszteletbeli elnöke lett. 1990–1992-ben parlamenti képviselő. Rendszeresen publikált, 1945–1968 között azonban idehaza politikai okból nem jelenhettek meg írásai. 1945-ben és 1950-ben vizsgálati fogságba is került.
Legismertebb műve A hontalanság évei, amely Illyés Gyula előszavával Bernben jelent meg. Egy, a születésének 100. évfordulóján megjelent írás így méltatta: „Nem lévén hivatásos történész Janics mégis ráérzett arra, hogy az ő feladata tudósítani a nemzetközi (és magyar) közvéleményt a szlovákiai magyar kisebbség felemás helyzetéről és azokról a háború utáni traumákról, amelyeket ez a közösség tudatában hordoz. Már 1968-ban az Irodalmi Szemle, Hét és az Új Szó hasábjain elkezdte a szlovák történetírás bírálatát. Az ilyen irányú tevékenységét az 1989-es fordulat után is folytatta. Gyakorlatilag az egyedüli felvidéki történészként vállalta fel a folyamatos vitát a szlovák történetírás és publicisztika magyarellenes érvrendszerével és annak képviselőivel.“
Munkásságát 2013-ban A hontalanság éveinek krónikása címet viselő emlékkonferencián ismertették és méltatták a hazai magyar és szlovák tudományos és politikai élet képviselői.
2003. augusztus 20-én hunyt el. A vágkirályfai temetőben található családi sírhelyen helyezték örök nyugalomba. 1998-ban Pro Probitate – A Helytállásért Díjjal ismerték el munkásságát. 2006. szeptember 9-én a vágkirályfai főutcán, az alapiskola előtt avatták fel Szabó László galántai szobrász Janics Kálmánt ábrázoló mellszobrát.
Megjelent a Magyar7 2026/31-32. számában.
