Ipolykiskeszi büszkeségei
Ipolykiskeszi apró falucska Párkánytól északra, az Ipoly mentén. Hajdan Hont megyében feküdt, ma ugyanott találjuk, csak éppen a járási székhelytől, Érsekújvártól a legtávolabbra eső településként.
Pszár Attila polgármester fogad, aki a legutóbbi választások óta áll a falu élén. Nála találom Vanda Károlyt, a falu plébánosát is, akivel éppen a templomfelújításról beszélgetnek. Elmondják, örvendetes, hogy a magyar kormány támogatásával talán sikerül felújítani a műemlék épületet, amelyről hull a vakolat. A kiskeszi Árpád-kori körtemplom különleges a maga nemében, amilyenből kevés maradt fenn napjainkig. Eltér a közeli Bény rotundájától, elsősorban azzal, hogy a kör alakú hajóhoz szentély kapcsolódik. Néhány hete nyitrai régészek zsebkendőnyi területeken lekaparták a rotunda belső vakolatát, ahol párját ritkító érett középkori, alatta pedig Árpád-kori falfestmények bukkantak elő.
A községi hivatal az egykori határvédelmet szolgáló kaszárnyában található. Rengeteg ilyen épület áll az Ipoly mentén, szinte minden faluban volt hasonló. Az ittenit több mint tizenöt éve felújították. A tanácsterem és a helyi könyvtár is itt kapott helyet, s ugyancsak itt történik a lakosság asszisztált népszámlálása is. A polgármester megjegyzi, hogy a település 75 százaléka digitálisan megszámláltatott, most az idősebb lakosoknak segítenek a kérdőívek kitöltésében.
A polgármestertől azt is megtudjuk, hogy a községben a ’80-as évekig volt alapiskola, ebből napjainkra csak félnapos óvoda maradt, azt azonban mindenáron szeretnék fenntartani, hiszen az óvoda a helyi magyarság megmaradásának a záloga. Az óvodában jelenleg nyolc gyermek van, iskolába a szomszédos Ipolyszalkára járnak a tanulók iskolabusszal.
A legutóbbi népszámlálás szerint 389-en lakták a falut, ez a szám ha nem is rohamosan, de évről évre csökken. Bár a környéken is akad munkalehetőség, a fiatalok mégis leginkább a kenyérkereset miatt mennek el innen. A helyieknek a Tylla-farm biztosít munkát, de a legtöbben Magyarországon dolgoznak.
Sokan járnak az ipolytölgyesi Ipolyfabrik üzembe, amely a környék legnagyobb munkáltatója, de esztergomi üzemekbe is.
A falu első embere kifejti, sokat kell sakkozni a pénzekkel. Mint mondja, napi szinten figyeli a pályázati lehetőségeket, és mindenre lecsapnak, ahol nem túl nagy az önrész. Segíti a munkát, hogy a képviselő-testület rugalmas, mindenki az okos, elérhető ötleteket támogatja. Legutóbb a játszóteret sikerült felújítaniuk, de pályáztak falunap, gyermeknap, vízitúra, családi sportnap rendezésére és egyebekre is. Ipolykiskeszin nevezetes a hagyományos asztalitenisz-torna, amelyet mindig karácsony és újév között tartanak. A sportolóknak két új asztalt is sikerült vásárolniuk megyei támogatással. A legközelebb azt az utat fogják felújítani, amely a zsiliphez vezető útra csatlakozik. Nemrégiben alapították meg az Ipolyvölgye Harangja nevű polgári társulást, hogy még több lehetőségük nyíljon pályázati támogatáshoz jutni.
A faluban, akárcsak az Alsó-Ipoly mente falvainak többségében, nincs gázvezeték, és hiányzik a szennyvízelvezető csatornahálózat. Ezek olyan beruházások, amelyeknek állami vagy uniós támogatás nélkül még a tervét sem képesek kidolgozni. Természetesen kényelmesebb, bár drágább lenne az élet gázfűtéssel, de idegenforgalmi szempontból lehet, hogy éppen a romlatlan falusi környezet lehet vonzó. Azt is megtudjuk, hogy itt is sok az eladó ház, párat már meg is vettek, főleg a táj szépsége miatt.
A polgármesterrel először az Ipolyon épült zsilipkamrákhoz megyünk ki, amelyek feladata az árvíz megakadályozása. A zsilip megépítése előtt, a ’80-as években áradáskor a faluig elért a víz, és a futballpályán lehetett horgászni. Sok hal van a folyóban, úgy harminc éve itt emelt ki a szabályozásnál dolgozó markoló egy 96 kilós harcsát. A helyiek becsülik a környezetet, nemrég a föld napján kéttucatnyian szedték a szemetet a falu területén.
Pszár Attila elmondja, hogy a Somos, a Kecskés és a Cseres erdei otthont adnak a vadállománynak. A Cseres tetejéről, a község legmagasabb pontjáról ellátni Mohiig és a Körmöci-hegyekig. A pincesorról nyílik a legszebb kilátás a falura és a mesébe illő Börzsönyre, a távolban felsejlik a Pilis és a Burda. Este és reggel zeng a békák és a madarak kórusa, alig tud velük lépést tartani a tücskök zenekara, szeptember végén, október elején pedig belehasít a levegőbe a vadászember legkedvesebb hangja, a szarvasbőgés.
Betérünk egy szép, de elhagyott épületbe, az egykori boltba. A II. világháború alatt ennek a háznak a pincéjében vészelték át a lakosok a háború borzalmait. Az épület belső falán megmaradt egy ismeretlen katona rajza, melyen talán önmagát és katonatársait örökítette meg.
Körutunkat a népszerű kocsmában fejezzük be egy csapolt citromos sörrel. Lengyel Róbert tulajdonos 26 éve kezdett itt vállalkozni, s mivel megszállott fotós, a falak tele vannak a rendezvények fényképeivel. Az egyik tablón a 2010-es magas vízállásra is rácsodálkozhatunk. A kocsma hangulatát különlegessé teszik a törzsvendégek portréi. A látogatók megtiszteltetésnek veszik, ha a képük felkerülhet a falra.
A falu már most készül az augusztus derekán tartandó családi vízitúrára, amelyet testvértelepülésükkel, a szomszédos Ipolytölgyessel együtt tartanak. Lesz kajakozás, kötélhúzás az Ipoly felett, s természetesen frissítők. Szeretettel várnak minden érdeklődőt.
(Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/22. számában)
