Ipolykiskeszi

Malé Kosihy
község
magyar lakosság 1910
98%
538
magyar lakosság 2021
79%
298
Népesség: 391
Terület: 8,43 km²
Tszf. magasság: 112 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 94361
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság - Kisalföld, Honti-medence, Alsó-Ipolymente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Vámosmikolai járás kisközség

A község az Ipoly jobb partján, az Alsó-Ipolymente és az Ipolymenti-hátság kistájon, a Börzsöny nyugati lábánál, Párkánytól 16 km-re északra fekszik, Ipolytölgyessel átellenben, a Párkányt Deménddel összekötő 564-es út mentén. Délről Ipolyszalka, nyugatról Kisgyarmat, északról Ipolyszalka Felső-határföldi (Szekeresdi) katasztere, keletről pedig Ipolytölgyes határolja. Keleti határát az Ipoly-folyó alkotja, mely egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e vármegye, Szobi járás). Területe 1920-ban, a trianoni határ megvonásakor 49 hektárral (5,5 %-al) csökkent (8,94 km²-ről 8,45 km²), az Ipolyon túli határrészeinek elcsatolásával. Azóta csak minimális mértékben változott (8,43 km²).

Népesség

1910-ben 548, 1921-ben 574, 1939-ben pedig 461, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A periférikus helyzetű, elöregedő népességű település lakossága 1991-2011 között 15,9 %-al csökkent (459 főről 386-ra). A lakosság ma is csaknem teljesen magyar nemzetiségű, a magyarok aránya itt a legmagasabb az Érsekújvári járásban (92,5 %), a szlovákok aránya 1991 óta 1,7 %-ról 6,7 %-ra nőtt. A lakosság 91,5 %-a római katolikus vallású.

Történelem

Korán lakott település, lényegében egyike a ország legrégebben települt községeinek. Már a pogány magyarok idején szerepet játszik. Pogányvár nevű dűlője a hagyomány szerint a pogánysághoz ragaszkodó magyarok mentsvára volt; ide, magas földhányás mögé vonultak vissza a térítők elől. 1248-ban említik először írásos források, ekkor István ötvös mester nyerte el aztán adományként a királynak tett szolgálataiért, aztán a település később, a 15. század közepétől az esztergomi káptalan birtokába került, egészen a 20. századig. 1715-ben 15 adózó családfője volt. 1828-ban 56 házában 339 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, majd 1938–45 között újra Magyarország része volt.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben magyar óvoda működik. Szent Mihálynak szentelt római katolikus templomának alapja egy 12. századi román stílusú rotunda, melyet 1800 körül építettek egybe a szintén román stílusú harangtoronnyal. Az Ipoly-folyó kedvelt horgászhely.