Ipolyi Arnoldot követve
Felavatták Ipolyi Arnold bronz mellszobrát Ipolybalogon, a róla elnevezett alapiskola előtt. Ez további kötelezettségvállalás az iskola közössége számára, hogy névadójuk életművét még jobban megismerjék, továbbadják és kövessék szellemiségét.
Az ipolybalogi magyar iskola megnyitásáról szóló engedély 1948. november 25-én érkezett meg Pozsonyból. Új épületbe, amelyben a mai napig is működik, több mint 60 éve költözött; a tanítás ott 1963. szeptember 1-jén 254 tanulóval indult meg. Fontos mérföldkőként 2020 ősze folyamán elkészült az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola épületének teljes körű külső felújítása, homlokzatjavítással, a falak külső szigetelésével és festésével, valamint a tetőszerkezet felújításával.
– nyilatkozott Molnár Barnabás iskolaigazgató.
Az iskola 2000. november 16-án vette fel a 19. századi magyar kultúrtörténeti kutatások úttörő alakjának, Ipolyi Arnoldnak a nevét. Azóta is vallják, kötelezi őket a név és a hozzá tartozó eszmeiség. Igaz, hogy nem egyházi iskolaként működnek, de minden iskolai rendezvényüket és általában az oktató-nevelő munkájukat áthatja a kereszténységből fakadó vallásosságuk. A közös imák, a misék, az ünnepek méltó megélése és megünneplése sem hiányozhat az iskola életéből. Ez bebizonyosodott a szoboravató ünnepi rendezvényen is, amelyen jelen voltak az iskola diákjai, alkalmazottai, a helyi és környékbeli társadalmi, kulturális és politikai szervezetek képviselői, a testvériskolák küldöttségei, polgármesterek, iskolaigazgatók, lelkiatyák, szülők és támogatók. Csáky Károly helytörténész, néprajzkutató előadást tartott Ipolyi Arnold életéről, majd a leleplezett szobrot György Ferenc lelkiatya szentelte és áldotta meg.
– A szobor Oláh Szilveszter szobrászművész alkotása, de létrejöttének kalandos történetében nagy szerepet vállalt Konkoly György szobrászművész és Hernádi Zsolt öntőmester is, s persze szükség volt a szülők és a támogatók összefogására, és nem utolsósorban a Bethlen Gábor Alap pályázatán elnyert pénzösszegre – foglalták össze az iskola munkatársai hangsúlyozva, hogy a bensőséges ünnep és maga a szobor is egy újabb kötelezettségvállalás számukra, hogy névadójuk életművét még jobban megismerjék, továbbadják és kövessék szellemiségét.
Kovács Ágnes, Ipolyi kéziratos folklórgyűjteményének feldolgozója szerint a tudós püspök valóságos kincsesbányát hagyott ránk, amelyből néphit- és népmesekutatásunk még hosszú évtizedek múlva is gazdag anyagot és inspirációt meríthet. Érdemes észben tartanunk a magyar néprajztudomány nagy honti képviselőjének egyik legismertebb mondatát: „Azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti.”
Megjelent a Magyar7 2026/17. számában.
