Ipartörténeti műszaki emlékek Zselízen

Csonka Ákos helytörténész közösségi oldalán egy vasúttörténeti érdekességre hívta fel a figyelmet.

+2 kép a galériában

Fotó: Csonka Ákos

Előfordul néha, hogy a múlt előbukkan a mélyből. Történt ez Zselízen 2015-ben is, amikor az épülő garami vízi erőmű építése miatt több méterrel leesett a víz szintje, az 1945-ben felrobbantott vashíd torzója pedig ezáltal előbukkant. Szomorú látvány volt, de a víz alatt legalább ott volt a múlt egy darabja. Mára az sincs, a Garam gazdálkodásáért felelős állami szerv ugyanis eltakarította a romokat”

– kezdte beszámolóját Csonka Ákos helytörténész, majd felhívta a figyelmet egy hasonló, ám jóval kisebb volumenű felfedezésre a közelmúltból:

Egy építkezési bontáson vasúti sínek kerültek elő. Ez még alapvetően nem számít akkora szenzációnak, ugyanis az egykor mintegy 40 kilométernyi kötött pályán futó legendás kisvasút, az ún. Drezina sínjeit annak pusztulásával a helyiek gyakorta használták fel építkezésekhez áthidalások és egyéb kötőelemek gyanánt. A talált vasúti sín szélessége viszont jóval nagyobb volt, mint a kisvasúté. A felfedezett felirat egyértelműsítette az ipartörténeti emlék kilétét.”

A sínek minden bizonnyal az 1887. szeptember 18-án átadott Csata–Léva közti vasút 32 kilométeres pályájának részletei. A Resicza felirat a dél-bánsági Resicabányára utal (egykori Krassó-Szörény Vármegye), amelynek kohója 1805-től látta el a Monarchia nagy részét sín- és vasanyaggal.

A helytörténész a vasúti történeteket kutatva arra nem talált nyomot, hogy a 19. század végén épült síneken pontosan milyen vonatok közlekedtek, a Magyar Vasúttörténeti Parkban azonban fellelhető egy mozdony, ami minden bizonnyal sokat gurult ezeken a vasakon (is).

A GARAMVÖLGYI CZUKORGYÁR 2 – STEG/ÁVT VC. OSZTÁLY, MÁV 476 SOROZAT-ának szertartályos mellékvonali gőzmozdonyáról a Vasúttörténeti Park honlapján az alábbi információk olvashatóak: „A négy kapcsolt kerékpárú, D-tengelyelrendezésű, nedves gőzzel működő, kéthengeres ikergépezetű, szertartályos, 30 km/h engedélyezett sebességű mozdonyt a Garamvölgyi Cukorgyárak Részvénytársaság rendelte meg az Osztrák-Magyar Államvasút Gépgyártól.

A jármű 1913-ban épült és a sikeres mütanrendőri próbája után az egész »pályafutása« során a gyárban üzemelt.

Feladata volt: a nyersanyaggal, cukorrépával, répa feldolgozásával kapcsolatos segédanyagokkal, mindenekelőtt a mészkővel, mésszel, majd a késztermékkel, a cukorral és a gyártási melléktermékkel, a melasszal rakott kocsik gyáron belüli mozgatása. A mozdony a nehéz tolató és mellékvonali tehervonatok szolgálatára lett tervezve. Egy valódi vasúti szörnyeteg.”