Egyedülálló műszaki emlék menekülhet meg
A Sine Metu egyesület, több nagyszabású értékmentést követően, ismét nagy fába vágja a fejszéjét. Ezúttal a Beretke határában, a Murány folyó partján található, Rosszgyár néven ismert vasgyárat próbálják megóvni az utókor számára. Az építmény már a 18. század végén romos állapotban volt. Erről tanúskodik az 1780-ból való feljegyzés, hogy „desolata massa”, azaz „elhagyatott massa” néven szerepel. Szakértők szerint valószínűleg ez a legrégibb fennmaradt vashámor az ország területén.
A Rosszgyár Beretke határában, a Murány-áttörésben található, ahol a folyó sziklás szűkületen keresztül tört utat. A környékbelieken kívül kevesen ismerik annak ellenére, hogy egy jelölt túraútvonal, illetve tanösvény közelében található, igaz, az a folyó másik partján halad.
Történetéről keveset tudni, az ipartörténeti szakirodalomban sincsenek róla adatok. Kutatása a kétezres évek legelején kezdődött meg, ennek eredményeit Peter Cengel és Horváth Pál foglalta össze Vasgyártó-telep a Murány-patak áttörésében című tanulmányában. Ebben egyebek mellett rámutatnak, hogy fennmaradt egy pecsétlenyomat, amelyen a Beretke felirat, az 1655-ös évszám és bányászszimbólum, keresztbe helyezett kalapács és ék látható, azaz a 17. század közepén már bányaművelés és kohászat folyt itt. Leírják a területet és a régi vasgyárat, amely három épületből és üzemvízcsatornából, azaz hajtóárokból állt. Ennek boltíves kapuja az egykori gyár legjobb állapotban megmaradt része. Az egyik épület sarkát alkotja a 7 méter magas nagyolvasztó, melynek becsült űrtartalma 7-9 köbméter. „A beretkei kohó a maga korában (…) a legalacsonyabb ismert nagyolvasztó, a vasgyár pedig valószínűleg a legrégebbi fennmaradt vashámor Szlovákia területén” – írják.
A Rosszgyárhoz vezető tanösvényről, illetve a romok megmentésére tett első kísérletről Gaál Lajos geológus, barlangász számolt be.
Mint elmondta, a Szlovákiai Barlangok Igazgatóságán (SSJ) dolgozott, amely 2011 körül sikeresen pályázott a Bükki Nemzeti Parkkal egy Interreg-projektben, amelyben a természeti értékek turisztikai kihasználása is szerepelt. A tervei szerint a határ ezen oldalán egyebek mellett kiépítették volna a Peskő-barlangot, a Felfalusi-barlangot, a harkácsi Munuhpestet, ahol szerzetesek laktak a 13. században, illetve a Rosszgyárat és az oda vezető tanösvényt. Kidolgozták a projektdokumentációt, elkészültek a tervek, a költségvetés, de – mint mondta –, az volt a természetvédelem legrosszabb időszaka, akkora pénzhiány volt, hogy a természetvédelmi őrök a szolgálati autókat is csak akkor tudták használni, ha saját zsebükből tankolták. A Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelme (ŠOP SR) és a Környezetvédelmi Minisztérium pénzhiányra hivatkozva ezért elutasította a tervet.
Át kellett dolgoztatnom a projektet és így valósult meg a Peskő-barlang megnyitása, lépcsők kiépítése, táblák kihelyezése, a Szilicei-fennsíkon pedig a Gyökerréti-tó rendbehozatala és a Kis-zsomboly bekerítése. A Rosszgyárat viszont már ki kellett hagyni, ahogy a többi említett barlangot is – magyarázta Gaál Lajos. Hozzátette, azóta is kereste a lehetőségeket, hogyan lehetne megmenteni a Rosszgyárat. Ekkor került képbe a Sine Metu.
Orosz Örs, a Sine Metu egyesület elnöke felidézte, egy alkalommal arról kérdezte Gaál Lajost, nem tud-e olyan ügyről, olyan helyszínről, amelyet érdemes lenne megmenteni, de eddig nem sikerült, mire ő azonnal rávágta, hogy ilyen a Beretke határában található Rosszgyár. Később együtt felkeresték az egykori vasgyárat az említett tanösvény mentén, átgázolva a Murány folyón. A romok megtekintése után megállapították, hogy azokat mindenképp meg kellene menteni, Orosz Örs egy videót is közzétett, melyben – mivel a Sine Metu épp három másik helyszínen, három másik romnál végzett értékmentést, így erre már nem volt kapacitásuk – felhívta a figyelmet a helyszínre, arra szólítva, hogy valaki felvállalhatná az ügyet. Jelentkező nem akadt, viszont később jött egy pályázati lehetőség, így hát ők maguk vágtak bele.
Előbb azonban rendezni kellett a tulajdonjogi viszonyokat. A nagy kiterjedésű erdőrésznek, amelyben a Rosszgyár található, csehországi tulajdonosa van, egy műszaki érdeklődésű úriember, akivel viszonylag könnyen sikerült szót érteni. Egyességre jutottak, hogy ha sikerül átminősíteni a területet, azaz erdő helyett hivatalosan is romként tartják azt nyilván, akkor aláírja a kölcsönbérleti szerződést. Kitisztították a területet és a középkori nyomvonalát, majd megtörtént a bemérés. Így jutottunk el a mába. Mint Orosz rámutatott, általában a jogviszony rendezése a legnehezebb része a hasonló projekteknek. Ez most már mögöttük van, az épület papíron is létezik, ez a határozat jogerőre emelkedett, aláírták a szerződést a tulajdonossal, s így ezzel a területtel 15 éven át az egyesület rendelkezik.
– hangsúlyozta.
Hozzátette, a munka most kezdődik igazából, s igyekeznek a legjobbakkal dolgozni. Úgy tűnik, sikerül egyességre jutniuk Pavol Mrkávek nagyhírű kőművessel, aki a középkori falak és építkezési technikák nagyon jó ismerője, s a felvidéki várak szinte mindegyikén dolgozott már. Az eddigi projektjeik során használt zsákos, előre elkészített műemlékes habarcsról szeretnének áttérni a maguk által készített, kevert habarcsra. Ennek titkos receptúráját, amiben az oltott mész mellett sok más is van még, a kőműves jól ismeri.
A helyszín különleges, mert ez lehet a legrégibb fennmaradt vashámor a mai Szlovákia területén. Mégis kevesen ismerik. Ezen szeretnének változtatni.
– mondja Orosz Örs.
– Ez egyesületünk egyfajta belső adóssága is, mert a gombaszögi utolsó vasolvasztót nem tudtuk megmenteni, csonkját, a romjait 2017-ben bontotta le a tulajdonosa. Most egy kicsit más helyszínen, de talán egyet sikerül megmenteni. Nagyon bántott, hogy a gombaszögi épület a múlté lett. Emlékét már csupán egy vonóvas őrzi, ami az Andrássy-kúriában van kiállítva.
A Rosszgyár megmentésénél elsősorban a nagyolvasztóra koncentrálnak majd, a vasgyár többi épületének romjait, amelyekből nem sok maradt fenn, konzerválják. A romfalaknál a tervek szerint csak fugázás, a kavernáknak, a kiromlásoknak a visszafalazása történik majd, illetve stabilizálás, mert bizonyos részeken már annyira alámosta a folyó, hogy egyszerűen muszáj beavatkozni. Vissza szeretnék állítani az eredeti járószintet, s az előkerülő, omlásból származó szabad köveket a nagyolvasztóba fogják beépíteni. Emellett szükség lesz még egy gyalogoshídra, hogy a tanösvényen érkezők száraz lábbal is átkelhessenek a Murány folyón.
Gaál Lajos megjegyezte, a Rosszgyárnál az épületek romjainak megmentése mellett is lenne bőven munka, rendbe kellene hozni a Benedek László és Beretke község által létesített tanösvényt, amelynek táblái már nagyon rossz állapotban vannak, az út is beomlott helyenként. Emellett meg kéne hosszabbítani az ösvényt egészen Mellétéig, bemutatni az ottani földtani szelvényt, a 150-238 millió évvel ezelőtt itt hullámzó Mellétei-óceán fennmaradt üledékeit a Murány partján.
– jegyezte meg Gaál Lajos geológus, barlangász.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/29. számában.
