Illésházy Mátyás sírköve - Illésháza
„Kevés családunk van, mely mai nevét és leszármazását szakadatlanul, hiteles okmányokkal kimutatni képes volna. Ellenben akárhány van olyan, mely kétségtelenül ős, törzsökös, honfoglaló nemzetségből származik, és még azon a helyen is bir és lakik, melyet ősei megszállottak. De találhatók ilyenek. Ennek egyik ékes példája a honfoglaló Salamon nemzetség továbbélése az Illésházy és az Esterházy utódokban” – írja Ipolyi Arnold.
A Kis-Duna jobb partján fekvő Illésháza templomában található Illésházi Illés Mátyás gyulafehérvári nagyprépost vörösmárvány sírköve. Ő volt az, aki az illésházi családi várkastély mellé késő gót stílusú templomot építtetett. Ebben a templomban maradt meg az a sírlap, mely a prépost domborműves alakját főpapi ornátusban jeleníti meg.
A sírlap gót betűkkel írott latin felirata: „Az Úr 1510. évében május 2-án meghalt és augusztus havában itt eltemetett főtiszt. Illyés Mátyás Illésházáról volt prépost-kanonokja az erdélyi gyulafehérvári Szent Mihály Arkangyalról nevezett katedrálisának Kinek lelke Istennél éljen.”
Mátyásról először 1474-ban hallunk, egyetemeket megjárt személy, aki Mátyás királytól 1484-ben gyulafehérvári prépostságot és egyéb tisztségeket nyert.
A történészek napjainkban megkérdőjelezik Ipolyi állítását, hogy a honfoglaló Salamon nemzetség „továbbélése az Illésházy és az Esterházy” család. Csiba Balázs történész-levéltáros egyik tanulmányában azzal érvel, hogy az Illésházyak címerképe a nyílvesszővel átlőtt nyakú sas, az Esterházyaké pedig a griff volt.
Megjelent a Magyar7 2026/12. számában.
