Ifjúság, bolondság. Harmincöt éve táboroztat a szenci Csemadok
Élményekkel gazdagodva, jókedvűen tértek haza a táborozók a Csemadok Szenci Területi Választmányának hagyományos művelődési táborából Alsóbodokról. A tábor harmincöt éves múltra tekint vissza, a cél magyar kultúrát, történelmet és hagyományokat csepegtetni a jövő generációjába szórakozással és életre szóló élményekkel dúsítva.
Egyhetes táborozás után, augusztus 9-én bontott tábort a Csemadok Szenci Területi Választmányányak népes ifjúsági csapata és búcsúzott el rövid időre az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont térségében lévő táborhelytől. A szenci Csemadok művelődéstörténeti táborát már 1986 óta szervezik meg minden évben, 2003 óta, tehát tizennyolc éve ad otthont nekik az alsóbodoki rancs területe, napjainkban már a magyar kormány is támogatja a tábor megszervezését.
Az idei turnusban közel ötven Pozsony, Szenc és Galánta környékéről érkezett fiatal táborozott a szenci Csemadokkal.
A Szenc-környéki és mátyusföldi ifjúság augusztus 5-én érkezett meg Alsóbodokra, hogy birtokba vegye már jól ismert táborhelyét, a rengeteg visszatérő táborozó mellett szerencsére új arcokat is köszönthettek. A tábornyitás napját rögtön a szokásos tábori énekverseny nyitányával és hosszú métamérkőzéssel koronázták meg. Másnap elkezdődtek a kézműves foglalkozások, a rajzszakkör is, majd a táborlakók ellátogattak az id. Csámpai Ottó által Nyitracsehin működtetett Galéria Jurta Látványtárhoz, ahol a helyi apródok bemutatóját követően a gyerekek is kipróbálhatták magukat a különböző fegyverhasználatokban. Az ifjúság a táborozás során ellátogatott a pogrányi épülő-szépülő, éppen berendezés alatt álló tájházba is, majd a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely asszonyai hímezni és varrni tanítgatták a csodálkozó táborlakókat.
„Először nem nagyon akartak varrni, de aztán még a fiúk is nekiálltak hímezni, és csak úgy készültek a keresztszemek” – meséli mosolyogva a tábor főszervezője, mozgatórugója és szíve, Fekete Márta.
A pogrányi tájház után a népes csapat Baracskára látogatott, a Kelecsényi-kastélyba, valamint a hozzá tartozó templomba, ahol még Mária Teréziától küldött festményt is megtekinthették. Hazaindulás előtt a zarándokhely gyógyító vizét is megkóstolhatták. Baracska környékén a táborozókat az operetténekes, történész Wurczer Péter kalauzolta el. A kirándulások sorozata Nyitrán folytatódott, ahol leginkább a vár környékét járták be a táborozók. Az utolsó kirándulási helyszín a kistapolcsányi bölényrezervátum volt, a táborozók nagyon szeretnek ide járni, többen már visszatérő vendégként várják a bölények etetését.
A csapat azonban nem csak kirándult, idén a méhészkedéssel ismerkedtek meg közelebbről, és még a lépes méz kóstolására is lehetőségük nyílt Alsóbodokon. Az esti órákban előkerültek a társasjátékok, a méta, a gitár, a citera és nem maradhatott ki a tábori énekszó sem. A magyar kultúrát és művelődést képviselő táborlakókhoz méltán az ifjak megkoszorúzták Esterházy János végső nyughelyét és méltón emlékeztek a zarándokközpont alapítójára, a tábornak otthont adó rancs felépítőjére, a 2018-ban elhunyt Paulisz Boldizsárra is.
Fekete Márta, a Csemadok Szenci Területi Választmányának elnöke elmondta, ezt a tábort jóformán már nem is kell reklámozni, hiszen szinte azonnal betelnek a helyek a visszatérő táborlakókkal. Sokan közülük már a 18. életévükben járnak, de még mindig nem akarnak lemondani kedvenc táborukról, ők viszont megbízható fiatalokként már segítséget is jelentenek a kisebbeknél.
A tábornak, amely harmincöt éves múltra tekint vissza nem mindig nem mindig Alsóbodok adott otthont. Az induláskor, 1986-ban a rozsnyó-vidéki Jabloncán táboroztak, majd közel tíz éven át volt a művelődési gyermektábor helyszíne Selmecbányán, ahol már két turnusban kellett táboroztatni a nagy érdeklődés miatt. A két turnus máig megmaradt, az egyik csapat az alsóbodoki táborba jár, a másik turnus Élesmartra. Az élesmarti tábor, ahol a turisztika kap hangsúlyt sajnos már két éve elmarad, a koronavírus járvány következtében.
A gyerekek nagyon szeretnek játszani, sportolni, dalolni, ás a tudást is képesek szépen magukba szívni – hangsúlyozta Fekete Márta, aki roppant büszke a díszes társaságra, a bolondos, tenni vágyó, alkotókedvű táborlakókra, és már azon gondolkodik, miként fog zajlani a tavaszi alsóbodoki olvasótábor.
