Icsó Valéria, a Borostyán Néptáncműhely vezetője kapta az idei Szlovákiai Civil Becsületrend-díjat
A Szlovákiai Civil Becsületrend Polgári Társulás szeptember 26-án hatodszor adta át a Szlovákiai Civil Becsületrend-díjat a komáromi Kultúrpalota dísztermében. A kuratórium ez alkalommal 4 jelölt közül a dernői Icsó Valériát, a Rozsnyói járásban hozzávetőleg 180 taggal tevékenykedő Borostyán Néptáncműhely vezetőjét tartotta legméltóbbnak az elismerésre.
A szervezők a koronavírus-járvány miatt az eddigi tavaszi időpont helyett ősszel, a megszokottnál kevesebb néző előtt, kissé rendhagyó módon, a higiéniai előírások betartásával tartották meg a díjátadó ünnepséget.
Klemen Terézia, a polgári társulás alapító elnöke üdvözölte a jelenlevőket, köztük a kuratórium megjelent tagjait, s a távol maradók névsorát is felolvasta. Jelen voltak: Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora, Fibi Sándor dunaszerdahelyi nyugalmazott pedagógus és oktatási szakember, Dunajszky Géza pedagógus-kultúrmunkás-író, Katona Márta komáromi könyvelő és Kollár Zoltán komáromi vállalkozó.
Az elnök asszony elmondta: a díjat odaítélő társaságot, amely jelszava az Erénnyel és példával, 2014-ben jegyeztették be a belügyminisztériumban. Kuratóriuma minden évben olyan személyek jelölését várja, akik következetesen más emberek vagy egy közösség, régió számára olyan tevékenységet végeznek, amit sem intézmény, sem magánszemély semmilyen módon nem honorál.
Hangsúlyozta: minden ember annyit ér, amennyit a közösségért tesz, s a média képviselőit arra kérte, hogy a jövőben ők is javasoljanak a díjra méltó személyeket.
Bejelentette: idén 4 személyre érkezett jelölés, s a díjat kuratóriumuk döntése alapján a dernői Icsó Valériának, a Rozsnyói járásban hozzávetőleg 180 taggal tevékenykedő Borostyán Néptáncműhely vezetőjének ítélték meg „kulturális örökségünk ápolásáért és terjesztéséért az ifjúság körében“. Őt a későbbiekben a három évvel ezelőtt elhunyt Kiss György Munkácsy-díjas képzőművész által kimondottan erre az alkalomra készített éremmel, illetve díszoklevéllel, virágcsokorral és könyvekkel jutalmazták.
Előbb azonban Keszegh Béla, Komárom polgármestere is szólt a résztvevőkhöz. Kiemelte a hasznos civil kezdeményezések és a mai díjazotthoz hasonló személyiségek munkájának jelentőségét, akik „akkor is mutatják a helyes irányt, amikor a hazai magyar politika recseg-ropog...“.
A díjazott laudációját Fibi Sándor kuratóriumi tag ismertette, majd egy témába vágó rövidfilmet vetítettek le. Hangsúlyozta: az identitásunk megőrzésének egyik alapvető eszköze a néptánc.
A negyvenes éveiben járó Icsó Valériáról megtudtuk, hogy szinte az anyatejjel szívta magába a kultúraszeretetet, ugyanis az édesanyja három évtizeden át a dernői Csemadok-alapszervezet elnökeként munkálkodott.
Ő az első tánclépéseket tízévesen sajátította el, s gimnazistaként már a rozsnyói Búzavirág néptáncegyüttesben ropta a táncot.
Majd 2005-ben 36 taggal megalapította a Kincskereső gyermek tánccsoportot, illetve a lánycsoportot. 2012-ben a „kincskeresőkből“ kinőtt egy ifjúsági csoport, 2015-ben az ovis táncosokat tömörítő Napraforgó, 2018-ban pedig a Senior táncegyüttesük jött létre. A táncoktatók a különböző korú táncosokkal és szüleikkel együtt örültek a fellépési és versenylehetőségeknek, díjaknak, közös élményeknek. Eközben őrzik az elődeink által ránk örőkített értékeket, erősödik a nemzettudatuk, és csökkentik a honi magyarság asszimilációját. Sajnálatos, hogy a járásbeli „hivatalos kultúracsinálók“ az elismerés helyett inkább gátolták a tevékenységüket, és próbahelyet is csak két évvel ezelőtt kaptak. Tavaly a 3 év alatti piciket összefogó Csacsogó csoporttal gyarapodtak.
Újabb mérföldkőnek számított e helyi népzeneoktatás két évvel ezelőtti beindítása, a Hagyományok Háza Hálózat támogatásával, aminek köszönhetően már 2 zenekarral, a Sajó Bandával és a Kis Sajóval rendelkeznek. A jelenleg 180 taggal működő Borostyán Táncműhely égisze alatt a két zenekaron kívül 9 tánccsoportjuk van.
- hangzott el.
A díjazott elárulta: bár nagyon jóleső érzés tölti el, hogy a tevékenységét most első ízben díjazták, de a lényeget nem ebben látja, hiszen anélkül is tette és ezentúl is teszi majd a dolgát, ahogy rajta kívül sokan mások. A legnagyobb örömöt számára az jelenti, amikor délutánonként hallja az utcára kiszűrődő népzenét, vagyis az együttesek már önállóan is rendszeresen próbálnak, s biztosítottnak látszik a tagutánpótlásuk. E hónapban 42 új érdeklődő állt be közéjük, s az eltelt 15 év során közel 300-an tették ugyanezt.
„Bízom abban, hogy ha már én nem is leszek, a műhelyünk akkor is megmarad. E díj pedig mindenkié, aki ez elmúlt időszakban valamit hozzátett a sikereinkhez. Azt jelképesen a kultúra- és sportszerető szüleimnek ajánlom fel, akiknek természetes volt, hogy mindig közösségi életet éltek, a magyarságért munkálkodtak, sokfelé magukkal vittek, s közben tudatosítottam, hogy én is így akarok élni. A két fiam apjának pedig köszönetet mondok azért, hogy tolerálja a délutáni-esti távolléteimet “ - fogalmazott.
Portálunknak elmondta, hogy a nagyobb fiuk, Bálint azért nem lehetett jelen az ünnepségen, mert a budapesti Táncművészeti Egyetem hallgatójaként éppen órái voltak. Az öccse, Áron, aki tánctudásával kiérdemelte a tavalyi Fölszállott a páva elnevezésű népzenei- és néptánc verseny különdíját, abból helyszíni ízelítőt nyújtott. A Sajó Banda, amelynek ő az egyik zenésze, végül bodrogközi, vajdaszentiványi és gömöri muzsikával varázsolt az eseményhez méltó hangulatot az impozáns díszterembe.
