Holdszentély-túra
Ez már az ötödik felvidéki túra az Ister-Granum természetjáró egyesületeinek szervezésében. A túra iránt most is nagy volt az érdeklődés, igazi csemegének ígérkezett Szőgyén és környékének megismerése, melyre a Duna mindkét partjáról érkeznek résztvevők.
Pató Pál úr sírkövétől indulva jutottunk a Hold szentélyhez, majd az elpusztult németszőgyéni templom színhelyéhez, gyalogoltunk a Mária-úton, körbetekintettünk a Fehérkereszttől, belestünk a nagyerdőbe és a zsidó temetőbe, majd a régészeti múzeumba és tájházba, ahol a Pato pale ale sörkülönlegességet is megkóstolhattuk.
Hogy személye azonos-e a nemtörődöm lusta nemessel, vagy pont ellenkezőleg, köztiszteletben álló, dolgos jegyző volt, az máig vitatott, mint ahogy az is, a szőgyéni vagy a patóházi Pató Pálról mintázta-e meg alakját a költő.
– zárta előadását Sárosi Attila.
A Busahegynél Nágel Dezső helytörténész fogadott bennünket. Elmondta, Viera Pavúková régész vezetésével 1971–1982 között tizenhárom éven át folytak itt a feltárások és egészen különleges, európai jelentőségű települést tártak fel a lengyeli kultúra korából, az i.e. 4000-es évekből. Sajnos, a feltárást vissza kellett takarni, de ha lenne rá pénz és akarat, bármikor újra feltárható. Ebből a korból egyedül csak Szőgyénben találtak együtt erődítményt, lakóházakat és temetőt. A kör alakú földvárat 4-5 méter mély árok vette körül, erre építettek még három cölöpsort. Teljes magassága a gödör aljától 11 méter magas volt, ami abban a korban komoly erődítménynek számított.
A szőgyéni erőd a Holdra irányuló tájolás legrégebbi bizonyítéka, s az anglia Stonehenge-től (amely szintén csillagászati célokat szolgált), kétezer évvel régebbi – magyarázta Nágel Dezső. Jövő év tavaszán jön el újra a pillanat, amikor ismét bevilágíthatna majd a Hold a kapukon. A jelenlévők egyként kérték, építsék meg újra a konstrukciót, melynek segítségével ismét megfigyelhető lesz ez a nem mindennapi jelenség.
Az ásatások során rengeteg cserépedény is előkerült, többek közt női testet feltartott kézzel ábrázoló kancsó, ezeket a szakma szőgyéni típusú edényeknek nevezi. A leletekből több tárgy is látható a tájház melletti régészeti múzeumban, ezeket Svajcer Edina múzeumvezető mutatta be a túra résztvevőinek.
A németek által épített Szűz Mária-templom helyét már csak a Mária képe-szobor mutatja.
A szobor előtti árnyas téren ülünk le meghallgatni az elpusztult templom feltárásának a történetét. Lényegében mindannyian a nem létező templom belsejében vagyunk. Erről szintén Nágel Dezső mesél nekünk, aki régebben négy választási időszakon keresztül volt a falu polgármestere, s ekkor a község sok feltárást finanszírozott. Folytak ásatások a magyarszőgyéni kistemplomnál, ahol már Szent István idejében is templom állt, később pedig a török ellen palánkvárat építettek köréje. Pár év múlva pedig Németszőgyénben kezdődtek ásatások a többször elpusztult, németek által felépített templomnál.
"A kétezres években a Szlovák Nemzeti Múzeum Régészeti Múzeuma végezte itt a feltárást. Megtalálták a templom pontos alaprajzát, és az is bizonyítást nyert, hogy Szűz Mária szobra az utolsó templom szentélyének pontosan a közepén van. A templom belsejében több sírt is találtak, korpusz, pénzérmék, medailonok, gyöngyözött párták, gombok kerültek elő – sorolta Nágel Dezső. Annak idején Drenko Zoltán, a feltárást vezető régész még elmondta, egy megdöbbentő leletre is bukkantak ezen a helyen – icipici gyermek csontvázára egy lókoponyán a templom szentély részén. Hozzátette, nehéz megmondani, milyen ősi rituálé során került oda.
A Mária-úton kaptattunk fel a Fehérkereszthez, amely a falu határának legmagasabb pontja. Kitűnő kilátás nyílik Párkányra, Esztergomra, a Pilisre, és a távolban a Börzsöny kékes hegyei láthatók. A nagyerdőbe sajnos csak a magas kerítésen keresztül pillanthattunk be, őseink erdei ugyanis magán vadászterületek lettek, ahová csak az erdészet dolgozói jutnak be.
Itt mesélt Nágel Dezső a pálos remetékről, akik itt laktak az Almavölgyön, egy kápolna közelében. A régi iratok által fennmaradt, hogy volt a remetéknek zöldséges és virágos kertjük is. Az oda vezető utat végig gyümölcshozó fák tették szebbé.
Bekukkantunk még a szépen rendben tartott izraelita sírkertbe, amelyről a község gondoskodik. A helytörténésztől megtudtuk, Szőgyénbe csupán egy zsidó ember érkezett vissza a lágerekből. A többiek vagy életüket vesztették, vagy kivándoroltak Izraelbe.
A túra a tájháznál ért véget, ahol a megfáradt túrázókat gulyás, szőgyéni kúcsoskalács és természetesen a kézműves sör várta. A jelenlévők a tájház melletti régészeti múzeumban azokat a leleteket is megcsodálhatták, amelyekről a túra során hallottak.
Megjelent a MAGYAR7 29. számában.
