„Hol sírjaink domborulnak...“- Hősök-napi megemlékezés, Szőgyénben
Május utolsó vasárnapja a Magyar Hősök Napja. A hivatalos megfogalmazás szerint ilyenkor azokra a hősökre, katonákra és civilekre emlékezünk, akik Szent István óta életüket áldozták a hazáért. Olyan hősökre, akik százezrével vesztek oda a háborúk poklában, akik vagy önként mentek el otthonról, vagy mert ez volt a parancs...
De hogy lesz valakiből hős? – tette fel a kérdést Smidt Veronika műsorvezető az ünnepségen. „Erre a kérdésre minden bizonnyal egyöntetű válasz nem születne... Hőssé lenni ugyanis nem elhatározás kérdése. Senki nem akar hős lenni, hanem azzá válik az arra érdemes. Évezredes történelmünk megszámlálhatatlan példát nyújtott erre“ – emelte ki a szónok.
Az emlékezők a magyarszőgyéni temetőben megálltak Vitéz Trombitás Sándor magyar királyi őrmester sírjánál. Korán árvaságra jutott, fegyelmezett fiatalember volt. Mielőtt behívták, leventeoktatóként is tevékenykedett. 1943-ban vonult be Komáromba. A kiképzés után Huszt, Torda és Arad környékén harcolt. Kimagasló vitézi magatartását elismervén 39-dikként megkapta a Magyar Arany Vitézségi Érmet. Az 1944. szeptember 19-23-ig tartó harcokban lélekjelenlétét megőrizve bátran szembeszállt az ellenséggel, amikor a lövészgödörből kiugorva intenzív tüzeléssel teljesen megsemmisítette az ellentábort. Éltében talán csak a családja tudott arról, hogy ilyen magasrangú kitüntetést kapott.
Szintén a magyarszőgyéni temetőben nyugszik Vitéz Kurcz Mihály tűzkereszttel és Magyar Bronz Vitézségi Éremmel kitüntetett magyar királyi honvéd. Az érmet az ellenség ellen tanúsított vitézi magatartásával érdemelte ki 1945. január 21-én. 1942. november 2-án tartalékos honvédként vonult be Tatára, majd frontszolgálatra 1943 novemberében. 1943 decemberében jogosult lett a Tűzkereszt első fokozatának viselésére, amelyet érdekes módon másodszor is megkapott 1944-ben. A Tűzkereszt harctéri kitüntetés volt és a fegyveres frontszolgálatért, a haza védelmében szenvedett sebekért, valamint rokkantságért adományozták. Sebesülése után kórházba került. A kórházból való elbocsátását követő harmadik naptól 1946. január 12-éig a laufeni lágerben raboskodott és január 23-án szerel le. 2010 szeptemberében posztumusz vitézzé avatták. Sírjánál dédunokája, Tóth Izabella Vágány József: A katona fohásza című versét adta elő.
A történelmi megemlékezés a németszőgyéni temetőben folytatódott a II. világháborúban Szőgyénben elesett magyar honvédek sírjánál. A négy ismert, és két ismeretlen honvédnek Smídt Róbert 2012-ben faragott emlékoszlopot. Smidt Veronika műsorvezető kifejtette, Róbertnek a sírok feltárásában nagy segítségére volt egy rokona, aki 1945 márciusában részt vett a magyar katonák temetésén, mint tizenéves lány. Elmondása szerint az elhunyt honvédeket ágyútalpon vitték ki a temetőbe, szinte az egész falu kíséretében és díszes szertartás keretében helyezték őket sírjaikba. A sírok pontos helyének beazonosítása során, ami szintén egy beszélgetésnek köszönhető, rátaláltak két sírhelyre: a fémtáblákkal ellátott korhadt keresztek alapján megállapításra került, hogy az egyikben öt honvéd nyugszik, a másikban egy. Emléküket szívünkben őrizzük!
A megemlékezők lerótták kegyeletüket úgy az I. mind a II. világháborús emlékműnél. Ünnepi beszédet mondott Méri Szabolcs, a község polgármestere, Farkas Zsolt helyi esperesplébános pedig a imádkozott a hősökért. Közreműködött a Szőgyéni Dalkör és a cserkészek.
