Hogyan tanítsuk a szlovák nyelvet a magyar iskolákban?
Államnyelv, idegen nyelv, vagy második nyelv-e a szlovák, esetleg valami más? Egyszerűen csak nem anyanyelv? Nézőpont kérdése, ha magyar, szlovák, vagy éppen bizonyos politikai érdekeket követő szemmel tekintünk rá, illetve tekintenek rá egyesek. Még az sem biztos, hogy egy közösség homogén álláspontot képvisel az ügyben, s már maga a kérdés felvetése is gyakorta vet viharokat.
H idak a nyelvek felé címmel, továbbá A második nyelv oktatásának aktuális helyzete és a jó gyakorlatai alcímmel tartott háromnapos nemzetközi konferenciát a nagymegyeri Plauter kúriában a Selye János Egyetem Tanárképző Kara a második nyelv oktatásának aktuális kérdéseiről, a kutatási eredményekről, valamint a jó gyakorlatok és innovatív pedagógiai megközelítések bemutatásáról.
A tanácskozás második napja volt sajtónyilvános. Az esemény A szlovák mint második nyelv az egyetemi tanárképzésben (SLOV2LIN) projekt zárókonferenciája volt, melynek támogatói a Szlovák Köztársaság Oktatási, Kutatási, Fejlesztési és Ifjúsági Minisztériuma, a Szlovák Köztársaság Helyreállítási és Ellenállóképességi Terve és a NextGenerationEU. A projekt célja: a második (jelen esetben a szlovák) nyelvet az óvodában, alap- és középiskolában a jövőben oktató leendő pedagógusok képzésének javítása, valamint a jelenlegi képzés elemzése és a további fejlesztéshez szükséges stratégiai irányok kijelölése a korszerű pedagógiai elvek és módszerek alapján.
Sýkora Hernády Katalin, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának (Óvó- és Tanítóképző Tanszék) adjunktusa, a konferencia fő szervezője lapunknak elmondta, hogy a SLOV2LIN egy kétéves projekt, amely 2026. június végén ér véget hivatalosan.
Sýkora Hernády Katalin azt is hangsúlyozta, hogy a kutatás, illetve a projekt maga az egyetemi képzésre, a pedagógusképzésre irányult, tehát nem a közoktatásra, ezért is hívtak össze egy kerekasztal-beszélgetést, hogy a szakma különböző képviselői eszmét cserélhessenek.
– Leginkább azt hiányolom, hogy a szlovák nyelv oktatását célzó projektek esetében gyakran valamelyik fontos láncszem kimarad. A jelentéseink a publikációkban részletesen megjelentek, de most az lenne a feladat, hogy ezeket az eredményeket magyar, illetve szlovák nyelven a közoktatás felé is eljuttassuk. A mi célunk az volt, hogy a végzősök már egy új módszertani stratégiával tanítsák a szlovákot. Egy korábbi kutatásom eredményei arra mutattak rá, hogy a Komáromi járás alsó tagozaton tanító pedagógusainak több mint fele várhatóan 10-15 éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt. A fiatal pedagógusok alacsony aránya ugyanakkor arra utal, hogy az utánpótlás jelenlegi mértéke nem tekinthető hosszú távon megnyugtatónak. Mindez egy szélesebb társadalmi jelenség része, hiszen a pedagóguspálya az elmúlt években veszített népszerűségéből. Ennek okai összetettek és részben már ismertek.
Sýkora Hernády Katalin fontosnak véli, hogy a szülőkkel is folyamatos legyen a kommunikáció, és a szülői szövetségekre ne csak úgy tekintsenek, mint a kirándulások pénzét beszedő önkéntesekre, hanem mint egy jogvédő szervezetre.
Az esemény nyilvános részét hivatalosan Horváth Kinga projektvezető nyitotta meg, aki kifejtette, hogy a pedagógusok színvonalas felkészítése a minőségi oktatás alapja, és a nemzetiségi iskoláknak olyan tanítókra van szükségük, akik nemcsak jól beszélik a szlovák nyelvet, hanem azt is tudják, hogyan kell hatékonyan, érzékenyen és korszerűen tanítani. Kanyicska Belán Dóra, a minisztérium osztályvezetője előadásában kiemelte, hogy a nyelvi kompetenciafejlesztés kulcsszerepet játszik az inkluzív, befogadó társadalom kialakításában, ami nemcsak oktatáspolitikai kérdés, hanem egy demokratikusan működő közösség alapfeltétele is.
2015-től már igyekeztek tiszteletben tartani a szlovák nyelv és szlovák irodalom magyar és a szlovák nyelvi kódjainak összehasonlítására, illetve a kommunikációra alapuló oktatást. 2023-tól a szlovákot a magyar iskolákban második nyelvként vezették be, s a minisztérium szisztematikusan támogatja az ehhez szükséges módszereket. 2024-ben ennek kapcsán új egyetemi tantárgyakat létrehozó projekteket írtak ki.
Ugyanabban az évben az anyanyelvi oktatás elérhetőségét elemezték, 15 településen vizsgálták a magyar nyelvű oktatás elérhetőségét is. A legfontosabb témaként a demográfiai mutatókat, a szülők és az anyanyelv kapcsolatát, a roma gyerekek és a szociálisan hátrányos helyzetűek arányát, továbbá a szlovákoktatás színvonalát jelölték meg. Konklúzióként elhangzott, hogy már az iskolaválasztás előtt fontos lenne a magyar iskolák közti együttműködés, az egyetemi képzés, továbbá a szülőkkel való együttműködés erősítése is, illetve az oktatási folyamat vonzóbbá és élményszerűvé tétele.
Petőcz Kálmán, az oktatási tárca Nemzetiségi és Inkluzív Oktatás Főosztályának vezetője rávilágított arra, hogy nem mindegy, hogy a szlovák nyelvet idegen nyelvként, vagy idegennyelvi módszerekkel oktatják a nemzetiségi iskolákban. Mint mondta, a szlovák a magyarok számára nem idegen nyelv, főleg annak nem az, aki nem tiszta magyar környezetben él. S ha már lehetőség van a szlovákot idegennyelvi módszerekkel oktatni, akkor sem biztos, hogy mindenkinek ugyanúgy kell, hiszen különbözőek vagyunk, fogalmazott a főosztályvezető.
– Szomorú, hogy csupán ez az egyedüli csomag, ami kifejezetten a magyar iskolákat támogatja a helyreállítási alapból, és amit megkapott a két egyetem. A minisztérium azt ígérte, hogy kiemelt jelentőségű európai alapokból fog finanszírozni nemzetiségi oktatást támogató projekteket, amiből végül nem lett semmi. Ezen szeretnénk változtatni a következő időszakban. Hogy az itteni magyaroknak miért lenne fontos megtanulniuk szlovákul, azt tudjuk, de hogy miképp lehetne a magyarságot erre ösztönözni, az nehezebb kérdés, pedig kellő motiváció nélkül egyetlen tantárgyat sem tanul szívesen a gyerek – emelte ki Petőcz Kálmán, aki fontosnak tartja az inkluzív vonalat és a kölcsönösséget.
Halász Anita, az Állami Pedagógiai Intézet kutatási főmunkatársa előadásában a szlovák nyelv és szlovák irodalom oktatásában végbement változásokra világított rá a tantárgy státusza, legiszlatív háttere, pedagógiai dokumentumai, a tantárgy tanításának feltételei, színvonala, standardjai, módszertani háttere szempontjából. Kiemelte, hogy a pedagógusképzés és -továbbképzés állandó pénzgondokkal küszködik, sok a nem jól felkészített tanár és sajnos olyanok is akadnak, akik nem szeretnek tanítani.
Horváth Kinga a SLOV2LIN névre „keresztelt” projekt kérdőíves felméréseiről számolt be. A kutatás egyik célja az egyetemi tantárgyak erősségeinek és gyengeségeinek feltárása volt. Emellett 2025 februárja és áprilisa között a közoktatási intézmények óvodapedagógusait, alsó tagozatos tanítóit, szlovák nyelvet oktató pedagógusait, valamint a 9. évfolyamos tanulókat is bevonták a vizsgálatba.
Kozmács István és Vančo Ildikó nyelvészek a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemről érkeztek és az alsó tagozatos tanulók körében értékelték a szlovák nyelvvel kapcsolatos feladatokat, a mondat- és szövegalkotás képességét, a szókincset stb. Elmondható, hogy szignifikáns különbség mutatkozott a gyerekek teljesítményében aszerint, hogy hol élnek, gondot okozott az ige- és az esethasználat, a felesleges visszaható névmás használata, a számbeli egyeztetés, vagy a grammatikai nem hiánya, a helyesírás stb. Megdöbbentő, hogy mondatalkotásnál a 995 tanuló közül 428 nem tudott egy mondatot sem leírni. Mivel ilyen behatóan még nem dokumentálták ezt a jelenséget, ezért fontos a hibakatalógus készítése is.
Sýkora Hernády Katalin és Horváth Kinga A nemzetköziesítés jelentősége a kommunikációs kompetenciák fejlesztésében című előadásukban azokat a lehetőségeket mutatták be, amelyek nemzetközi szinten is alkalmat teremtenek a szlovák nyelv aktív használatára mind a pedagógusok, mind a tanulók számára.
A délutáni blokkban a Selye János Egyetem Cantus Iuventus kórusa Orsovics Yvette karnagy vezetésével, Csehi Ágota és Tóth Bakos Anita korrepetítorok kíséretével biztosított kellemes zenei élményt. A nyelvi kompetenciafejlesztés zenei lehetőségeiről tartott interaktív előadást Csehi Ágota és Tóth-Bakos Anita. A délutáni szekció a gyakorlati megközelítésekkel folytatódott Vlnka Jaroslav, Győri Bakó Éva, Paulik Klaudia és Sýkora Hernády Katalin vezetésével. Öröm volt látni, hogy a játékba bekapcsolódó pedagógusok, és a Selye János Egyetem hallgatói a gyakorlat során aktívan együttműködtek, és nyitottan fogadták az új módszertani megközelítéseket.
Az írás megjelent a Magyar7 2026/23. számában.
