Híd Vegyes Kar: Fél század a somorjai közösség szolgálatában
Bármely intézmény, épület, vagy személy életében nagy, gyakran sorfordító jelentőséggel bír egy 50 éves jubileum, s ez talán hatványozottan igaz a különböző csoportok, zenekarok vagy énekkarok életére. Elsősorban azért, mert ha több ember dolgozik együtt, ott mindig szükség van a véleménykülönbségek összehangolására, melyhez általában elengedhetetlen egy-egy jó vezető jelenléte. Másodsorban a generációváltás miatt van nehéz dolga a több tucat emberből álló csoportosulásoknak, hiszen nem mindig könnyű olyan tagokat találni, akik ugyanolyan lelkesedéssel viszik tovább az adott csoportosulás logóját, ügyét és színvonalát. S bizony itt is nagy szerepe van az aktuális vezetőknek. S természetesen talán meg nagyobb a mindenkori tagságnak.
A somorjai Híd Vegyes Kar szerencsés helyzetben van a fent említett szempontok alapján, hiszen mindig olyan vezetői voltak, akik erős hittel és nemzeti érzéssel, de egyúttal kellő szakmai tudással is rendelkeztek ahhoz, hogy egy énekkart vezessenek.
A Csemadok helyi alapszervezete és a művelődési központ mellett működő, fél évszázadot megélt énekkar nagyszabású jubileumi koncerttel ünnepelt. E sorok írója – bár még alig múlt 30 éves –, közelről ismeri a csapatot, hiszen a Harmonia Classica kamarazenekar tagjaként hosszú évek óta működik együtt az énekkarral, s kíséri figyelemmel fejlődésüket.
„A kórusalapítás gondolata egy-két évvel a jegyzett ötven év előtt született meg néhányunkban. A városunk és nemzeti közösségünk iránti ragaszkodás, az éneklés szeretete sugallta, hogy tegyünk valamit hagyományaink ápolásáért. Somorja egykori pezsgő társadalmi és kulturális élete, az évente megrendezett műkedvelő színházi bemutatók, a templomi énekkar és Csemadok-daloskör emléke, a nagy elődök példája bennünk élt. Ezek az ifjúkori élmények motiváltak bennünket, hogy kórust verbuváljunk. Személyesen kértük fel a kollégákat, ismerősöket, rokonokat, a régi kórustagokat – és ők örömmel jöttek. Az első próbákat még az „öreg iskolában”, az egykori polgári iskolában tartottuk Ágh József vezetésével.”
– írja Jávorka Erzsébet az énekkar 50 évfordulójára készült emlékfüzetben.
Ahogy nőtt a tagság létszáma, fontosabbá vált egy igényesebb szakmai vezetés és rendszeres munka. 1972-ben a kórus felkérte Pokstaller László zeneiskolai tanárt a karnagyi feladatra. Pontos, felkészült hozzáállása, közösségteremtő és összetartó ereje 28 évig folyamatosan fejlődő és jól működő kórust hozott létre. Az ő választása volt a jelképes Híd név felvétele Fábry Zoltán gondolatai alapján.
A múlt héten a kórus jelenlegi vezetőjével készült interjú, melyben Németh Imrével felvázolta, hogy milyen az ő kapcsolódása a kórushoz, illetve, hogy mi a szerepe ma.
A kórus jelenlegi elnöke Nagy Péter, aki már 1979 óta énekel feleségével együtt az énekkarban, a nyolcvanas évek eleje óta a Csemadok helyi elnökségének is tagja, 1993-tól pedig Pokstaller László kérésére a szervezői titkár pozícióját is elvállalta.
Németh Imrével a koncert előtt jelent meg interjú a portálunkon, melyben az énekkar jelenlegi karnagya beszél a kórussal való viszonyáról és a terveiről, most Nagy Péter a kórus elnöke és Jávorka Erzsébet, alapítótag gondolatain keresztül tekintünk vissza röviden az elmúlt 50 évre.
Amit fontosnak tartok még elmondani az az, hogy ekkor, a rendszerváltás után kezdtük el az ádventi kórushangversenyek szervezését, mely azóta is tart, s ekkor kezdtünk el egyházi énekekkel is foglalkozni.“
– meséli a kórus elnöke.
Pokstaller László 1972-ben friss konzervatóriumi abszolvensként elvállalta a felkérést, hogy karnagyként vezesse a csapatot. Szakmai felkészültsége, türelme, kitartása segítette őt az igényes és sok türelmet igénylő munkájában.
„A dalolgató műkedvelőket tudatos, egyre képzettebb éneklésre nevelte, csiszolgatta, egységbe zárta a kórusművek tolmácsolását. Az első időszakban a szakmai irányításon kívül szinte mindent magára vállalt. Gondosan figyelt minden kórustagra, türelemmel kezelte az előadódó súrlódásokat. Erős közösséget kovácsolt a különböző korú, vérmérsékletű és foglalkozású énekesekből. Huszonnyolc évig állt a kórus élén, és csak váratlanul jött betegsége szakította ki közülünk. Most talán az ötven év folyamán elhunyt tagjaink égi kórusát vezényli
– írja Jávorka Erzsébet.
Nagy Péter, a kórus elnöke arról beszélt, hogy Pokstaller László karnagyságának vége felé a későbbi utóda, Hecht Anna a gimnáziumba tanított, s ott volt lánykara, akik rendszeresen jártak a énekelni a próbákra, amíg nem kerültek el Somorjáról, így az utánpótlás biztosítva volt, de a fiatalok jó csapatot alkottak az idősebbekkel.
„Jelenleg eléggé problematikus, mivel nincsenek gyerekkórusok. Nincs utánpótlás. Rég óta tervezzük, úgy a Csemadok, mint a művelődési ház berkein belül, de egyelőre még nem valósultak meg az elképzeléseink“
– tette hozzá Nagy Péter.
2000. július 27-én ugyanis Poktaller László rövid, súlyos betegségben elhunyt, a kórus vezetését Hecht Anna tanár, kórustag és segédkarnagy vette át. Ő 17 évig szolgálta ezt a közösséget, ami alatt tovább finomította a kórus hangzását, bővítette a repertoárt, új fellépési lehetőségeket teremtett, kapcsolatokat épített. Fáradhatatlan és ötletekkel teli lényét megtörte egy hirtelen jött súlyos betegség. 2017. március 7-én halt meg.
A kórus viszont élni akart, és összefogott a megmaradásért, így tudta átélni ezt a veszteséget is. Ebben is nagy szerepe volt Nagy Péter elnöknek, aki erős támogatásával és töretlen jelenlétével kereste a megoldást. Szakmai segítséget Szegedi Zita zenetanár és Braunstadter Glória pozsonyi egyházzenész nyújtott a továbbéléshez. Glória egy éven át vezette a kórust, akit a már fenn említett Németh Imre váltott 2018-ban.
– tért át a Csemadok volt elnöke az idei fellépésre, aki 2005 és 2020 között vezette a helyi szervezetet.
A Híd Vegyes Kar tervei között szerepel szepsi fellépés a Csombor Márton Napok alkalmából, ahova a Csermely kórus és a szepsii Vox Collumbellae kórus meghívására utaznak el. A kirándulás során megtekintik Kassát, és Késmárkot és Betlért is.
A Nagy Péterrel való beszélgetés közben a szó Csemadok szervezetére terelődött, melynek 15 évig volt az elnöke. Kiemelte, hogy a Híd Vegyes Kar küldetése a magyar énekkultúra kiemelt ápolása, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a kórus a helyi Csemadok és művelődési intézet alá tartozik.
„Ezt elmondom mindig a fiataloknak és az újonnan csatlakozottaknak is. S valójában ezt mindenkinek tudatosítania kell, azaz, hogy épp ez marad a fő célunk mindig, s ezért a műsorválasztásnál is gondolni kell a népdal-feldolgozásokra, emellett lehet mást is énekelni, persze – tette hozzá.
S, hogy mit jelent Nagy Péter számára a kórus?
„Valójában egy életformát. Azt jelenti, hogy a nyári hónapon kívül minden héten próbálunk, találkozunk a kórus tagjaival. Ezt a két és fél 3 órát azzal töltöm el, hogy jól érzem magam és énekelek, ez a fajta művészet leköt, kikapcsol, megnyugtat. S végtére is nemcsak a testnek, de a léleknek is szüksége van egy kis kikapcsolódásra, s milyen jó, ha ezt magyar népdalfeldolgozások adják. Persze sokszor előfordult már, hogy rosszabb napok, hetek után abba akartam hagyni, de ilyenkor mindig megszólalt a lelkiismeretem, hogy ha már eddig csináltuk, akkor ezt nem szabad csak úgy abbahagyni. Mert ha ez egyszer abbamarad, nehéz lesz újraszervezni. Szóval, ha lesznek is majd gyengébb időszakok, akkor is kell, hogy legalább tartaléklángon működjön az énekkar, s akkor majd lehet tovább folytatni magasabb szinten. De a lényeg, hogy most, 50 év után itt vagyunk, és reméljük, hogy még legalább egy fél évszázadig leszünk is
– zárta a mondanivalóját Nagy Péter.
Végezetül álljon itt Jávorka Erzsébet alapító tag írásának utolsó pár sora, melyet az emlékkiadványba írt, s mely e cikk méltó befejezése is egyben:
„Öt évtized után nagy öröm, hogy az énekkar él, erős és egységes. A megértésben és kölcsönös tiszteletben, baráti légkörben jól érzi magát fiatal, középkorú és nyugdíjas. A családias hangulat magához vonzza az új tagokat, bekapcsolja a kórus vérkeringésébe nem egy közeli község dalosait, sőt még a pozsonyiakat is. Együtt örülünk, ha egy-egy mű előadása hosszú gyakorlás után beérik, de kijár nekünk néha egy szusszanásnyi pihenő is. Ilyenkor gyorsan megünnepeljük a névnapokat, jubileumokat. Együtt örülünk, ha esküvő vagy keresztelő van valamelyik kórustagunk családjában. Nem volt hiábavaló ez az ötven év, ha igyekezetünkkel sikerült hidakat építenünk emberek, falvak, városok, nemzetek és országok között.“
