Hazatértek a képek – Pirk János Galántán
Nagyszabású retrospektív kiállítás nyílt a galántai múzeumban. Pirk János festőművész és grafikus életműve tért vissza szülőföldjére. A falakon színek izzanak, parasztarcok néznek vissza ránk, tájak nyílnak meg a vásznon – mögöttük egy élet, egy sors, a hazatérés története van.
A tárlat különlegessége nem csupán a művek erejében rejlik – ez már a kiállítás megnyitóján érezhető, hanem abban is, hogy a művész gyermekei – Pirk Veronika és Pirk László – személyesen is eljöttek Galántára, hogy tanúbizonyságot tegyenek édesapjuk emberségéről, művészetéről.
– Kora tavasszal rendszerint a galántai rajziskola fiatal tehetségeinek munkáit mutatjuk be. Egy festészeti tárlat tehát tökéletes nyitánya a szezonnak. Hosszú évek munkája érett be, mire a Szentendrén őrzött életmű végre Galántára is megérkezhetett. A múzeum munkatársai ugyanis többször jártak a szentendrei Pirk János Múzeumban, ahol a család mindig nyitott szívvel fogadta őket.
– Figyeltünk, és felszedtük a kis történetmorzsákat. Így rajzolódott ki előttünk a galántai származású művész életútja. Nagy öröm, hogy most itt üdvözölhetjük a gyermekeit, akik első kézből őrzik ezeket az emlékeket – mondta Takács Mihály.
Pirk János 1903-ban született Galántán, gyermekkorát Taksonyon töltötte. Korán árvaságra jutott, előbb Szatmárnémetibe, majd Nagybányára került, ahol művészetének fő témái – a dolgozó paraszti figurák, portrék, tájak – ihlették meg.
Tanult Párizsban és Olaszországban, festészetében az expresszív realizmus drámai színei és mély emberi tartalma vált meghatározóvá. Pirk Veronika és László meghatódva idézték fel alakját.
– Rómában szívta magába a művészetet, ott festő volt – aztán ha kellett, hazajött kaszálni a mezőre. Pirk János mély érzésű, visszafogott ember volt, melegszívű apa rengeteg művészbaráttal. A gyerekeit nagyon szépen vezette, csak jó emlékek idéződnek fel.
Pirk János később a gödöllői művésztelepre, majd Szentendrére került, ahol 1989-ig alkotott. Bár művészete nem simul bele teljesen a szentendrei festészet hagyományaiba, mégis a város egyik jelentős alkotója lett. Deim Pál így írt róla: „Pirknél egy virágszál sem csak egy szépen megfestett virág, hanem mellbevágóan megszólít bennünket. A pipacs olyan, mint Van Gogh-nál a napraforgó.”
Pirk egyik legfontosabb szimbóluma a Magvető, amelyet élete végéig újra és újra megfestett – a remény, a munka és a földhöz kötött ember örök jelképeként.
A megnyitón nem véletlenül csendültek fel Kodály Zoltán művei a Józsa Mónika által vezényelt Kodály Zoltán Daloskör előadásában. Pirk János különösen nagy becsben tartotta földijét.
„A galántai mezítlábasokhoz tartozom, akiknek Kodály egyik művét ajánlotta”, vallotta önéletrajzában.
A tárlatot Holop Zsóka nyitotta meg, a műveket a kurátor, Pukkai Judit mutatta be.
– fogalmazott a kurátor.
A kiállítás végigvezeti a látogatót Pirk János életútján, Nagybányától az olasz fényeken át a szentendrei évtizedek bensőséges világáig. Akvarellek, temperák és olajfestmények tanúskodnak egy érzékeny, mélyen emberi alkotóról.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/6. számában.
