Hátrasorolt régió – elmaradt közművesítés
A Párkány környéki térség a közművesítés terén az ország legrosszabb helyzetben lévő régióinak az egyike. A 23 településből mindössze Párkányban van teljes csatornahálózat, Garamkövesden egy elavult, Nánán pedig félig kiépített rendszer működik. A többi községben nincs egyáltalán, és vezetékes ivóvíz sincs mindenütt. A hiány nemcsak kényelmetlenség, hanem az emberek egészségét is veszélyezteti.
Farkas Iván, Muzsla polgármestere és Nyitra megyei képviselő évek óta foglalkozik a problémával. A megye déli járásaiban rosszabb a helyzet, mint az északi járásokban, ezen belül az ivóvízhálózat kiépítettsége a zselízi és az ipolysági kistérségben a legrosszabb, a szennyvízhálózat szempontjából pedig a párkányi kistérség, és a Komáromi járás vidéki területei a legelhanyagoltabbak.
Farkas Iván kifejtette, mivel nem lehet „csak úgy” kihordani a szennyvizet a szántóföldekre, több feljelentés is volt emiatt.
A csatornázás hiánya súlyos környezeti és egészségi problémákat is felvet. Sokan nem korszerű szikkasztóba, hanem oda engedik a szennyvizet, ahova tudják: jobb esetben az utcai árkokba, rosszabb esetben a kutakba.
– El tudjuk képzelni, milyen hatással van ez a környezetre és az emberre? Ez lehet az egyik oka annak, hogy az Érsekújvári és a Komáromi járásban kiugróan magas a daganatos megbetegedések előfordulása – figyelmeztet Farkas Iván, miközben volt lehetőség a probléma megoldására.
Húsz évvel ezelőtt elkészült egy agglomerációs projekt is. Koltáról indult volna a vezeték, amely gravitációval vitte volna a szennyvizet a párkányi tisztítóba. A beruházás azonban végül nem itt, hanem a Galántai járásban valósult meg, mert ott éppen a Samsung gyár építését kellett kiszolgálni.
– Azóta mintha gazdátlan lenne ez a régió – fogalmaz a megyei képviselő.
A helyi önkormányzatoknak sokszor arra sincs forrásuk, hogy előkészítsék a terveket, pedig az uniós támogatás feltétele, hogy a község rendelkezzen dokumentációval és engedélyekkel. A képviselő véleménye szerint ez csak központilag lenne megoldható.
Muzslán ez az előkészítési fázis 4-5 évbe telt, végül 2021-ben úgy döntöttek, átadják a projektet a Nyugat-szlovákiai Vízműveknek.
– Ez a jobb megoldás, mert ők fogják üzemeltetni is. Egy községnek ez szinte lehetetlen vállalkozás lenne – mondja a polgármester hozzátéve, Muzslán 640 háztartást érint a beruházás.
Az előkészítési fázisban Nyitra megye az Integrált Fejlesztési Stratégiából 25 millió eurós támogatást folyósított a vízműveknek, és ebben kiemelt figyelmet kapott a párkányi térség. A Muzsla–Ebed csatornahálózat és a rákötés a párkányi tisztítóra 7,28 millió eurós keretből valósulhat meg.
– Persze ez a keret nem lesz elég, de nagy részben megoldja a gondjainkat – emeli ki Muzsla polgármestere.
A párkányi víztisztító korszerű, amelyet 2015-ben adtak át, mellette biomassza-erőmű is működik. A létesítmény modern és hatékony, de jelenleg csupán ötven százalékos kapacitással üzemel.
– A vízművek érdeke is, hogy minél több települést rákössön Párkány közvetlen régiójából. Csak így lesz gazdaságos a működtetése – fogalmazott Farkas Iván.
Garampáld és Sárkány Gyiva településrészén ma is vezetékes víz nélkül élnek. A kutakból nyert víz sokszor gyenge minőségű, ezért a lakosok kénytelenek palackos vizet vásárolni.
– Ha egy kétliteres palack 50 centbe kerül, akkor ezer liter víz ára 250 euró – miközben a vezetékes víz ugyanilyen mennyiségéért 1,50 eurót fizetünk. Rettenetes különbség ez – hangsúlyozta a polgármester.
A régió települései évtizedek óta próbálják áttörni a közművesítés 22-es csapdáját. Bár a forráshiány és a múltban elszalasztott lehetőségek miatt hatalmas a lemaradás, az új uniós támogatások talán esélyt adnak a fokozatos felzárkózásra.
Szőgyénben már két évtizede napirenden van a csatornahálózat kiépítése.
Ez nem egyszerű feladat, hiszen az átemelő rendszerek, a lefolyócsövek és a teljes hálózat méretezése is pontosítást igényel.
– Voltak hibák az eredeti számításokban, amelyekre a vízművek hívták fel a figyelmünket – tette hozzá a polgármester. A csatornázás teljes költsége előreláthatóan eléri a 15 millió eurót, így az önkormányzat szakaszos megvalósítással számol.
– Abban bízunk, hogy jövőre lesz megfelelő pályázati kiírás, amely segítheti a tervek megvalósítását. Ez lenne a legjobb megoldás, hiszen, ha megépül a rendszer, mindenki köteles lesz rácsatlakozni.
A község helyzetét bonyolítja, hogy bár a szennyvíztisztító állomás elkészült, a műszaki használatbavételi eljárást (kolaudáció) nem tudták lezárni. Ennek oka, hogy a Dobra-patak vízhozama rendkívül alacsony, így nem biztosított a megfelelő feltétel.
– Szigorúak az előírások. A tisztító a csatornahálózaton érkező szennyvízzel tudna működni, de a ráhordásos módszer miatt a szennyvíz túl sűrű – magyarázta Méri Szabolcs.
Nem csak a csatornázás, a vízhálózat is sürgős beavatkozást igényel. A községben gyakoriak a csőtörések, mivel a vezetékek a járás egyik legrégebbi hálózatához tartoznak.
– Van olyan szakasz, ahol szinte méterenként törik a cső – mondta a polgármester.
Szőgyén tehát komoly infrastrukturális kihívások előtt áll. Kizárólag uniós támogatással épülhetne meg, mert még az önrész előteremtése is hatalmas kihívás, de a korszerűsítés, hosszú távon minden lakos életminőségét javítaná.
Grman József, Kéménd polgármestere elmondta, hogy a Déli Régió polgármestereinek találkozóján többször is felmerült a csatornázás kérdése, ám előrelépés továbbra sincs. Már a tervek kidolgozása is körülbelül 200 ezer eurót igényelne.
– Régebben olyan ajánlatot kaptunk, hogy ha befizetünk ötezer eurót, akkor a község évente 200 ezer euró támogatást kap erre a célra. A hosszú időtartamból is látszik, hogy ez a kutya vacsorája. A pénz közben elértéktelenedik, a kiépítés technológiája is változik, így ez a megoldás nem jöhetett szóba – fogalmaz a polgármester.
Hozzátette, valójában a tervek elkészítésére lenne szükség, de erre sincs reális esély. Addig is a lakosok kénytelenek a párkányi víztisztítóba szállíttatni a szennyvizet, amikor megtelik az emésztőgödör. Ez egy tízköbös tartály esetén 80–100 euróba kerül, szolgáltatótól függően. Kéménd helyi víztisztítójának terve már korábban elkészült, ám a beruházás máig nem valósult meg.
A párkányi régió közművesítésének története valóban a „22-es csapdája”, a települések önerőből képtelenek elindítani a beruházásokat, támogatás nélkül viszont nem juthatnak el a megvalósításig. A helyzet évtizedek óta változatlan, miközben a környezeti és egészségügyi kockázatok egyre súlyosabbak. A polgármesterek és a megyei képviselők szerint csak átfogó, központi beavatkozással, valamint célzott uniós forrásokkal lehetne áttörést elérni. Az viszont minden szereplő számára világos, a csatornahálózat kiépítése nem luxus, hanem alapfeltétel a lakosság életminősége, a környezet védelme és a jövő generációinak egészsége szempontjából egyaránt.
Amíg ez nem történik meg, a párkányi kistérség marad a sereghajtók között, és a települések lakói tovább fizetik az „elmaradt közművesítés adóját” pénzben, kényelmetlenségekben és a szaporodó egészségi kockázatokban.
