Hatezer éves titkok – ásatások Gyűgyön
Gyűgy leginkább korszerű, fiatal fürdővárosként él a köztudatban, ám a Napfényes Hont közössége, valamint a legújabb régészeti feltárások arra világítanak rá, hogy a vidék történelme rendkívül mélyre nyúlik vissza. Hatezer éves titkokat tártak fel a gyűgyi amfiteátrum és a római fürdők mellett.
A szakemberek a közkedvelt, travertinbe vájt római fürdők és az amfiteátrum közvetlen közelében, a Gesztenyés-alj lelőhelyen nyitottak kutatóárkokat. A geofizikai felmérések által jelzett helyen egy rendkívül gazdag, a lengyeli kultúrkörhöz, azon belül is a nyitraludányi csoporthoz tartozó, kiterjedt őskori monokultúrás települést azonosítottak. A Debreceni Egyetem laboratóriumában elvégzett radiokarbonos kormeghatározás szerint az itt élők Kr. e. 4300 és 4100 között, azaz a rézkor, vagyis az eneolitikum kezdetén népesítették be a mai fürdő területét.
Bár a cölöpökre épült, tapasztott falú házak szerkezete már elenyészett, csupán a sárkenetben megőrződött fagerenda- és kalásznyomatok mesélnek róluk, a feltárt hulladék- és agyaggödrök anyaga a kutató szerint lenyűgöző. A helyben használt pattintott kőeszközök anyaga nem zárt közösségre utal: a Tokaji-hegységből származó obszidián és a Nyugat-Szlovákiából hozott radiolarit bizonyítja, hogy a gyűgyiek kiterjedt, régiókon átívelő kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn.
A kutatás eddigi legjelentősebb és legmeghatóbb felfedezése egy szabályos, kör alaprajzú, tölcsérszerűen szűkülő, majd újra kiszélesedő tárológödör alján várt a régészekre. Az eredetileg élelmiszerek raktározására, majd később hulladék tárolására használt, 1,7 méter mély objektum legalján egy körülbelül 1-2 éves kisgyermek épségben megmaradt, zsugorított csontvázát találták meg, akit láthatóan nagy kegyelettel helyeztek oda. A csontvázon elvégzendő nitrogén- és szénizotópos vizsgálatok nemcsak a gyermek pontos korát és életkörülményeit fedik majd fel, hanem az itt élők táplálkozásáról és a korabeli környezetről is pontos képet adnak.
A leletek egyértelműen megerősítik, hogy a gyűgyiek mindennapi élete szorosan összefüggött a helyi ásványvízforrásokkal. A kultúrrétegekben talált mészkőtömbök és egy feltárt travertin vályú arra utalnak, hogy a forrásokból elfolyó gyógyvizet valamilyen módon csatornázták és tudatosan hasznosították.
A Régészeti Nyári Egyetem keretében dolgozó egyetemi hallgatók számára a Besztercebánya Megyei Önkormányzat támogatásával megvalósuló terepmunka felbecsülhetetlen tapasztalat. Saját szemmel látni a leleteket, kutatni a földben teljesen más dolog, mint az elméletet tanulni. A munka 2026-ban is folytatódott; a fürdő vezetőségének feltett szándéka, hogy a tudományosan feldolgozott, legértékesebb leleteket egy állandó kiállítás keretében a fürdővendégeknek és a laikus nagyközönségnek is bemutassa, a parkban pedig többnyelvű információs táblákkal tegye majd közkinccsé a dél-szlovákiai tájban rejtőző hatezer éves múltat.
