Ha nyelvünk sérül, mi is belerokkanhatunk...
A Csemadok Országos Tanácsa és Ifjúsági Tagozata, valamint Komáromi Területi Választmánya és helyi alapszervezete, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége november 13-án a komáromi Csemadok-székházban tartotta a magyar nyelv hetének felvidéki nyitórendezvényét. 181 évvel ezelőtt, 1844-ben ezen a napon vált hivatalos nyelvvé a magyar.
A Felvidéken minden évben november 13-tól, a magyar nyelv napjától december 16-ig, Kodály Zoltán születésnapjáig tartanak az anyanyelv kellő ismeretének, óvásának, éltetésének és továbbadásának a fontosságát hangsúlyozó rendezvények. A magyar nyelv hetének felvidéki nyitánya után Szlovákia magyarlakta településein különféle rendezvényeken ünneplik a lélek nyelvét, a minket magyarként megtartó erőt, édes anyanyelvünket.
Az érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt Kossuth téri Csemadok-galériában, a házigazdák nevében Vass Laura, a Csemadok Komáromi TV titkára üdvözölte az anyanyelvünket együtt ünneplő sokaságot. Majd a hagyományokhoz híven egy jeles személyiségünk anyanyelvről szóló gondolatainak adott teret. Ez alkalommal Tóth László, József Attila-díjas irodalmárra, publicistára, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjára esett a választás, aki személyesen olvasta fel az elmére s a szívre egyaránt ható, a magyar nyelv hetét ünneplő emberekhez írt üzenetét.
Tóth László arról is szólt, hogy anyanyelvet váltani nem, csak feladni lehet. Aki ezt teszi, a világ megértését és érzékelését adja fel, mert „az igazán transzcendentális valóságokhoz és élményekhez a kulcsot leginkább az anyanyelv adhatja meg”. Ezért is helytelen lépés elvenni gyermekeinktől, unokáinktól annak lehetőségét, hogy magyar nyelven tanulhassanak. Szerinte kétszeres terhet rakunk a szlovák iskolába íratott magyar anyanyelvű kiselsősünk vállára, akinek a tananyagon kívül még a tanítási (iskolai) nyelvet is meg kell tanulnia.
– Vajon nem indul-e eleve hátránnyal a szlovák anyanyelvű osztálytársaihoz képest? S vajon milyen lelki hatások, frusztrációk érhetik őt emiatt, amikor mindemellett még az új közösséget és új követelményrendszert is meg kell szoknia? – tette fel a kérdést. Tóth László a sajtónk, tömegtájékoztatási eszközeink nyelvezetének, nyelvhasználatának lomposságára, hajmeresztő hanyagságaira, a kóros és káros nyelvi divatok követésének hajlamára is felhívta a figyelmet. Végül hitet tett amellett, hogy „édes anyanyelvünk mindig is megmarad(hat) azon mentsvárunknak, mely keserű óráinkban – a mindenkori gonosz ellenében is – védelmet és vigaszt jelenthet a számunkra”. A tovább-gondolásra érdemes üzenet teljes egészében a múlt heti lapunkban és a Ma7.sk-n olvasható: https://ma7.sk/kultura/a-magyar-nyelv-hete.
Márai Sándor örök érvényű sorát idézte beszéde elején Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke, aki a jelenlevőkkel a lélek nyelvének számító anyanyelvünkről osztotta meg gondolatait, majd a szórvány- és tömbmagyarság viszonyát elemezte.
– mondta Kiss Beáta és kiemelte, az anyanyelvünk a minket nemzetünkhöz kötő, identitásunkban megtartó erő, ezért is óriási felelősség nyelvünket átadni a következő nemzedékeknek. Felhívta a figyelmet a Csemadok Országos Elnöksége által ismét meghirdetett esszéíró pályázatra is, amelyre diákok és felnőttek egyaránt jelentkezhetnek. Az esszék tárgya az anyanyelvhez és szülőföldhöz való ragaszkodás, a nemzeti identitás kérdésköre, illetve a kisebbségi sors vállalása. A pályázók hét téma közül választhatnak, amelyek a pályázat részleteivel együtt a Ma7.sk portálon olvashatók: https://ma7.sk/aktualis/a-magyar-szo-ereje-esszeiro-palyazatot-hirdet-a-csemadok-az-anyanyelv-es-a-huseg jegyeben. Végül mindenkit arra kért, hogy örüljünk az anyanyelvünknek, hiszen annyira szép és gazdagító.
Erdélyi Zoltán, a Csemadok Komáromi TV elnöke szerint anyanyelvünk különleges, több mint ezer év történelmét hordozza.
– Ünnepeljük hát a minket összekötő, magyarrá tevő kincsünket! A Csemadok komáromi alapszervezetének elnöke, Stubendek László örömmel nyugtázta, hogy éppen Komárom, illetve a székházuk adhatott otthont a magyar nyelv hete felvidéki nyitányának. Végül a szervezők nevében Vass Laura köszönetet mondott minden közreműködőnek, a már említetteken kívül a versmondóknak, Majer Jázminnak és Nagy Ferencnek, az ógyallai Harmónia Énekkar és a naszvadi Mécsvirág Irodalmi Kör tagjainak, akik hozzájárultak anyanyelvünk méltó megünnepléséhez.
Megjelent a Magyar7 2025/47. számában.
