Gyérítésre fel, reszkessetek, vérszívók!
Kinek ne okoztak volna már bosszúságot a szúnyogok? Egy-egy kerti partin, szabadtéri kulturális vagy sportrendezvényen, kerékpártúrán, játszótéren a rovarirtó spray, füstölő spirál, folyadéktartályos szerkezet... Mindezek ellenére a közelünkbe férkőző vérszívókat csak gyéríteni lehet, teljesen kiirtani nem.
Ilyentájt már több település harcra kész az álló-, vagy lassan folyó vizekben fejlődő lárvák s az azokból kibúvó szúnyogok ellen. Feltéve, ha saját kasszából is telik a bevethető kémiai vagy biológiai anyagokra és kijuttatásukra.
Városi gyerekként mindig élveztem a falusi nagyszülőknél töltött nyarakat, amelyek során a helyi csibészekkel együtt átélt kalandok és a természet csodái vártak ránk. Nos, főleg az „árokcicázásról”, (melynek során az odalenn leselkedő „macska” elkapta a szúnyogokkal teli árkot átugráló „egereket”), nemcsak új élményekkel, hanem rengeteg szúnyogcsípés okozta viszkető piros folttal a testünkön szoktunk hazatérni. Olyankor a nagyapa azzal vigasztalt, hogy nincs nagy baj, legalább megtudtuk, hogy jó vérünk van, mert a szúnyog csak azt szereti.
A bölcs papa azt is elmondta, hogy a hímek nem szívnak vért, s ha ezentúl nyers fokhagymát is fogyasztunk, majd a nőstények is elkerülnek minket. A nagymama pedig a csípések helyére tett ecetes borogatással vagy hagymalével enyhítette a duzzanatot és a viszketést, nehogy azt a vakaródzással elfertőzzük.
Mivel akkor még nyoma sem volt a Fenistilnek, maradtak a jól bevált népi gyógymódok. Elmagyarázták, hogy a szobai tálkákban elhelyezett diófalevél-főzet, porrá tört szegfűszeg a zavartalan álmunkat szolgálja, mert a szaguk elűzi a szúnyogháló ellenére is időnként besurranó szúnyogokat.
A múltból térjünk vissza a jelenbe! Komáromban, Kolozsnémán és Izsán érdeklődtünk arról, hogy az energiaválság és a folyamatos áremelkedések idején marad-e pénzük a szúnyoginvázió elleni harcra.
– Komárom már meg is kezdte biológiai eljárással a szúnyoggyérítést a Vág folyó árterében. Első lépésként a szúnyogok legnagyobb tenyészőhelyein vetették be a VECTOBAC G biológiai anyagot. Granulátum formájában baktériumot juttatnak a vízbe, ahol a lárvák fejlődnek, s ettől elpusztulnak. A szer kizárólag a szúnyoglárvákra jelent veszélyt, minden más élőlényre teljesen ártalmatlan – mondta el
Keszegh Béla, Komárom polgármestere. Leszögezte:
a szúnyoginvázió mértéke minden évben az időjárástól függ.
Míg a tavalyi nagy szárazságban alig volt szúnyog, az idei esős időszak megalapozta a nagyobb szúnyogmennyiséget. – A biológiai szúnyoggyérítésnek 15 Celsius fok felett van nagyobb hatékonysága, hidegebb napokon nincs értelme. A Vág folyó ártere és a Kava környékének vízben álló területe hatalmas fészke a kikelő szúnyoghadnak, ezért ott kezdtük a gyérítést…
Ez egyébként nagyon találó kifejezés. Ugyanis azokat teljes mértékben sosem lehet kiirtani. Tudvalevő, hogy a Natura 2000 és más természetvédelmi területeken még a kímélőbb biológiai szúnyoggyérítés is tilos, így ott szabadon kikelhetnek, s onnan tovább repülhetnek a vérszívók... Csakhogy, majdnem hiába gyérítünk, ha ugyanezt nem teszik meg minden szomszédos településen, s az ott kikelő szúnyogok akár több kilométer megtétele után hozzánk is eljutnak! Ez egy végtelen szélmalomharchoz vezethet.
Keszegh Béla lapunknak elmondta,
idén is levélben fordulnak segítségért a környezetvédelmi tárcához, hogy a várható hatalmas szúnyogszaporulat ellen hatékonyan léphessenek fel.
A kémiai-nál sokkal drágább az egészségesebb biológiai eljárás, s az ahhoz kapcsolódó monitorozáshoz hozzáértő szakemberek és megfelelő gépek is kellenek.
– A gyérítést most még külsősökkel végeztetjük, de a jövő évtől már ez is a KN Smart Servis városi cég dolga lesz. A füves, fás területeken hajnalban vagy késő este, szélcsendben történő vegyszeres, vagyis megfelelő koncentrációjú idegmérgekkel való permetezésről tudni kell, hogy az nemcsak a szúnyogokat, hanem az összes, így a hasznos bogarakat is megöli. Ezért ajánlatos a mértéktartás, s az eljárás alatt a méheket biztonságba kell helyezni. Mindkét módszert bevetjük azért, hogy többé-kevésbé elviselhető legyen a nyarunk. Amire telik az idén az e célra félretett 20 ezer euróból, azt megtesszük, de sajnálatos, hogy nekünk csak nagy katasztrófahelyzetben segít az állam. Ellenben Magyarországon központi szervek végzik ezt a feladatot, miközben a katasztrófavédelem munkáját csak kiegészítik az önkormányzatok.
Kolozsnémán, a népi értékőrzők sok látogatót vonzó zarándokhelyén lassan már a 60. Járási Dal- és Táncünnepélyre készülődnek. Vajon telik-e arra, hogy a résztvevők szép élményekben, ne pedig temérdek szúnyogcsípésben részesüljenek?
– Sajnálatos, hogy a szúnyogirtásra nem kapunk rendszeres állami támogatást, így saját forrásokból oldjuk meg ezt a feladatot. Az államnak tisztában kéne lennie azzal, hogy főleg a kisközségek kevés pénzt tudnak félretenni erre a célra, s emiatt nem akkora hatékonysággal gyérítjük a szúnyogokat, ahogy kellene. Annak is örülünk, ha évente jut 6-7 ezer euró arra, hogy kétszer, háromszor lepermetezzük a szúnyogokat, de ez csak annyi, mint halottnak a csók. Ez csak a belterületre elég, pedig a szúnyoglárvákat már ilyentájt el kellene kezdeni irtani a kisközségek számára megfizethetetlen biológiai eljárással. A kollégáimmal azt tervezzük, hogy kérünk állami támogatást erre a célra. Majd kiderül, hogy mekkora sikerrel járunk
– nyilatkozta Szalay Rozália, Kolozsnéma polgármestere.
A helyzetüket az is megnehezíti, hogy a töltés és a Duna közti területet természetvédelmi övezetté nyilvánították, ahol tilos szúnyogot irtani, pedig azok java része ott kel ki, majd tömegesen berepülnek a faluba.
– Állítólag tilos a repülőgépes permetezés, pedig azt hallottam, hogy Pozsonyban is permeteztek már idén. Úgy vélem, hogy a vegyszeres irtás a leghatékonyabb. Vannak, akik tartanak az emberre gyakorolt káros hatásaitól, miközben sokan ugyanezt a certifikátummal bíró anyagot használják kerti permetezésük során
– mondta fejét csóválva Szalay Rozália.
– Korábban a Szlovák Tudományos Akadémia illetékes laboratóriumának pozsonyi munkatársai több településen, így önkéntes alapon nálunk is vizsgálták a szúnyogok által terjesztett veszélyes betegségeket. Több mint kétszáz lakosunktól vettek vért, és megállapították, hogy többségük találkozott fertőző betegségeket terjesztő szúnyogokkal. Ilyen végeredmények láttán a hatóságoknak rendszeresen támogatniuk kellene a szúnyogirtást! Magyarországon már jóval kevesebb a szúnyog, de csak azért, mert a gyérítést és irtást bölcsen felvállalta az állam a költségekkel együtt.
A Limes Romanus részét képező izsai Leányvár 2021 nyarán került fel az UNESCO világörökségi listájára. Azóta egyre többen időznek a turisztikai látványosságnál, s a látogatók a helyi lakosokkal együtt a Duna-parton is szívesen sütkéreznek. Kérdés, hogy majd a szárnyas betolakodók hadával is szembesülnek-e?
– A melegebb időjárás beköszöntével meghatványozódik a szúnyogok száma, nem kis bosszúságot okozva az izsaiaknak és a turistáknak is, akik szívesen időznek a több mint egy kilométer hosszú Duna-parton. Ráadásul itt halad át az Eurovelo 6 kerékpárút Komáromtól Karváig húzódó szakasza, s az UNESCO világörökség miatt egyre többen látogatnak el ide. Mivel a folyóparton egy szabadtéri vendéglátó-ipari egységet és a kisebb hajók, csónakok kikötésére alkalmas pontonhidat is üzemeltetünk, azok környékének minél komfortosabbá tételére is odafigyelünk. Mivel a szúnyog több kilométerre is el tud repülni, ezért az sem lehet mellékes, hogy a Leányvárhoz érkező turistákat támadják-e vagy sem a szúnyogok. Amikor a folyószint megemelkedik, majd visszahúzódik a medrébe, fennáll a veszélye annak, hogy a térséget lárvák lepik el, amelyekből kikelnek a vérszívók
– magyarázta Domin István, Izsa első embere.
Felidézte, hogy
korábban hajnalban és késő este vegyszerekkel, ventillátoros fúvóberendezésekkel próbálták irtani a szúnyogokat.
Mivel azonban erre csak az utcákon került sor, a magánterületnek számító kertekben nem, ez a módszer a vártnál kevésbé bizonyult hatékonynak.
– Az uniós előírás szerint kisrepülőkről már tilos vegyszereket szétszórni a levegőben. Egyébként is, a felülről érkező permet a levelek tetején telepszik meg, miközben a szúnyogok azok alsó fonákján tartózkodnak, így az nem tud jelentős kárt okozni a szúnyogpolulációban. Emiatt szükség volt alulról jövő befúvásos szúnyogirtásra is. Szerintem a folyamat akkor igazán hatékony, ha egész évben monitorozzák az állóvizeknél is, ahol lerakják a lárváikat. Ahogy hallottam, eddig inkább a drágább biológiai módszer vált be. Az önkormányzatunk valószínűleg a júniusi ülésén dönt majd arról, hogy az idén belefogunk-e a szúnyoggyérítésbe, s mennyi pénzt tudunk erre a célra – valamelyik tervezett beruházásunk rovására – elkülöníteni a saját büdzsénkből. A sok csapadék és a növekvő turistaszám miatt a szúnyogirtás nálunk is elkerülhetetlen, csakhogy az energiaválság idején nagyon megfontoltan kell gazdálkodnunk. A rendszeres monitorozást végző személyt akkor is fizetnünk kell, amikor kisebb mértékű a szúnyoginvázió, s nem igényel jelentős beavatkozást. Segíthetne az állam úgy, mint Magyarországon, a járási hivatalokon keresztül..
