Gvadányi József sírja - Rohó
Gvadányi József 1725-ben született Rudabányán. Ősei a 17. században kerültek Magyarországra és a Habsburg-ház szolgálatába szegődtek. Harcoltak a törökök, de a kurucok ellen is. Bár katonának szánták, mégis a jezsuiták egri iskolájába, később pedig a nagyszombati egyetemre került és baccalaureátusi borostyánkoszorúval állt be végül katonának, 18 évesen.
Végigküzdötte az osztrák örökösödési, majd a hétéves háborút. Megnősült, de rövidesen megözvegyült, és egyre szenvedélyesebb katonává vált. Galíciai állomáshelyéről negyvenévnyi szolgálat után vonult nyugdíjba, lovas generálisként.
A Morva folyó melletti Szakolcára került 58 évesen és újra megnősült. Feleségül vette özvegy Szeleczky Katalint, s ezzel Szakolca egyik legszebb házának a tulajdonosa lett. Földet is szerzett, parkot épített, gazdálkodásba fogott és a generális virágtermesztése egyre híresebbé vált.
Könyvet is írt, át-át rándult Morvaországba vadászgatni, nyaranta pedig pár hét erejéig Pöstyénben múlatta idejét. Első könyvének is a Pöstyéni förödés címet adta. Ha társaságra vágyott, Pozsonyba ment. A katolikus Gvadányi eleven kapcsolatot ápolt a komáromi református Péczeli Józseffel. Neki írta: „Házasságom által szegeztettem le ezen tót királyi városba, Szakolcába, ahol is véres magyart csak akkor látok, mikor magamra nézek.” Azt is kérdi barátjától, „hol lészen Szabó Dávid úr lakása”? Biztosan megírja neki Péczeli, hiszen 1799 júniusában Szakolcán meg is látogatja őt Baróti Szabó Dávid, aki nagy tisztelője volt Gvadányinak, s a „harcok fiának, a múzsák főpapjának” nevezte őt.
Életének 76. évében, 1801-ben meghalt Gvadányi József és két év múlva a felesége is. Házuk előbb a Zay család, majd a város tulajdonába került.
Testi maradványaikat Horeczky Nándor pozsonyi kanonok az 1860-as években Rohó templomába, a Horeczky család sírboltjába vitette. A rohói templomban és Szakolcán ma emléktábla jelöli az egykori házat és Gvadányi József végső nyughelyét.
Megjelent a Magyar7 2025/18.számában.
