2026. április 22., 17:11

Bős

Gubík László: A Magyar Szövetség az egyetlen párt, amellyel egyik szlovák parlamenti tömörülés sem zárta ki az együttműködést

A pulóveres körút következő állomása a bősi kulturális központban zajlott április 21-én. A fórumon Gubík Lászlótól megtudhattuk, kiktől és hogyan vehetünk példákat a mozgósítás terén, és hogy a Magyar Szövetség szempontjából a Csallóköz miért kulcsterület.

+6 kép a galériában

A résztvevők

Fotó: Lacza Gergely

A közösségépítés fontossága

Felvezetésként Fenes Iván polgármester üdvözölte a jelenlévőket. Hangsúlyozta, hogy mai világunkban felértékelődik a közösségépítés szerepe.

Jelenleg két új közösségi házat építünk, az egyik az idősebb korosztály szolgálja majd, a másikban pedig a sportolók és más közösségek kapnak helyet”, mondta, s kissé gunyorosan megjegyezte, hogy abban az időben, amikor sok helyen már a kocsma is bezár, nagyon fontos, ha tudunk találkozni a klubokban, mert lassan már csak a templomban vagy a közintézményekben, az iskolákban van erre mód. Tehát ha van hol találkozni, van arra esély, hogy megőrizzük azokat az értékeket, amiket mindenki a magáénak tudhat, hangsúlyozta a polgármester, aki úgy látja, az utóbbi időben egyfajta szemléletváltás történt, az emberek nem igazán találkoznak közösségként. Ezt nagyban a digitális világ előretörése okozza, de a Covid is »rásegített«”.

Kifejtette, hogy a politizálást sem kerülhetjük meg, hiszen önbálló képviselet nélkül nem működik a felvidéki magyar közélet, és fontos, hogy legyen beleszólásunk a dolgainkba, ugyanis egy közösség hosszú távon parlamenti képviselet és más segítség nélkül nem fog tudni létezni.

Gubík László és Fenes Iván

Fotó: Lacza Gergely

Gubík László a bősiekkel is ismertette a pulóveres körút ötletét; Öllös László politológus mondta tavaly Vágsellyén a bársonyos forradalom évfordulóján, november 17-én megrendezett konferencián megjelent „nyakkendős, öltönyös uraknak”, hogy forradalmat nem öltönyben és nyakkendőben szokás kirobbantani és végigvinni, hanem pulóverben, farmerben és munkaruhában. Ezért azt javasolja, hogy aki a magyar emberek bizalmát szeretné visszaszerezni, és a közösséget kívánja szolgálni, vegyen fel munkaruhát vagy pulóvert és találkozzon, beszélgessen velük.

Önkritika és kitörési lehetőségek

A pártelnök rögvest megjegyezte, hogy ha csak egy perce lenne a mondandójára, akkor biztosan azzal kezdené, ami a mögötte lévő roll-upon is szerepel, azaz hogy 2026-ban már csak egyetlen magyar párt marad talpon a felvidéki magyar közéletben, ugyanis sajnos ezt még mindig sokan nem tudják, mint amondta, ez a magyar emberek nagy részénél még mindig nem evidencia.

Az, amit az elmúlt másfél évtizedben sikerült »produkálnunk« közélet címén, ahogy egy magyar-magyar testvérháborúban »leharcoltuk« egymást, annak az lett a következménye, hogy a felvidéki magyarság egy jelentős része elengedte azt a »történetet«, amit felvidéki magyar politikumnak, politizálásnak hívunk. Nem érdekli, hogyan hívnak bennünket, nem érdekli, hányan vagyunk, nem érdekli, ki a párt elnöke, nem érdekli az, hogy mit kínálunk, merthogy valahol ez a bizalom, ez a kapocs elveszett köztünk. A pulóveres fórum (az ember-ember közti találkozás, a kölcsönös bizalomnak a visszaszerzése és a kapcsolatépítés) pont azt a célt szolgálja, hogy ezt a bizalmat kellene visszaszerezni, és ez annak a tudatosításával kezdődik, hogy egyetlen magyar párt van és ennek az üzenetét kell továbbvinni.”

Rólam talán köztudott, hogy vállaltan nemzeti érzelmű, konzervatív és lokálpatrióta vagyok, csak tisztában kell lennünk azzal, hogy ha győztes stratégiát akarunk építeni, tudatosítanunk kell, a felvidéki magyar közösség bizony sokszínű. Ráadásul más gondokkal küszködik egy csallóközi ember, mint egy bodrogközi. Sokszínű a tekintetben is, hogy egy magyar ember lehet, hogy egy magyar pártot választott magának, de lehet, hogy szlovákot és vegyes házasságban él. Sokszínű a tekintetben is, hogy van számos magyar ajkú roma, és sokszínű a tekintetben is, hogy mit gondol a világról, s adott esetben kivel szimpatizál a magyarországi választási versenyben.

Ha mi megfelelő stratégiát akarunk alkotni, akkor mindezt be kell építenünk a döntéshozatalba.”

Egy felmérés tanulságai

Fontos, hogy mozduljunk ki a komfortzónánkból, a buborékunkból, és lássuk a közösségünk teljes egészét”,

nyomatékosította Gubík, aki utalt arra a tavaly őszi kutatásra, amely alapján reprezentatív (ezres) minta alapján végeztek el politikai és társadalmi kérdéseket feltéve a felvidéki magyarság körében.

Ami a kutatás legsokkolóbb ténye, hogy a felvidéki magyarság 45%-a teljesen közönyös, azaz nem megy el szavazni.

Ezenkívül csupán 35-40% az, aki ha törik, ha szakad, a magyar pártra szavaz. A 350 ezer felvidéki magyar választópolgártól az utolsó parlamenti választáson a Magyar Szövetség valamivel több mint 130 ezer szavazatot kapott. A kettő között van az a réteg, amely ugyan elmenne szavazni, de nem a magyar pártra, s közülük is 50-50% a globalisákat illetve szuverenistákat támogatná, ami egy patthelyzetet eredményez a nem magyar pártra szavazó magyar szavazók körében. Az öt legfontosabb téma közül a szlovákiai magyarok csak ötödikként jelölték meg magyar kultúra támogatásásának, a nyelvi jogoknak és a magyar iskolák állapotának problémáját, tehát a magyarsággal kapcsolatos témákat, ami azt jelenti, hogy a négy legfontosabbnak ítélt kérdéskör számukra az úgynevezett „kenyértéma”... Legyen szó a fizetésekről, továbbá az infrastruktúráról, beruházásokról és regionális fejlesztésekről, főleg a munkahelyek tekintetében, a szociális kérdésekről és az egészségügy helyzetéről.

A magyar választók 70%-a egyébként el tudná fogadni, ha lenne egy szlovák partner, de az alkérdésben, hogy az ki legyen, ott „megáll a tudomány”,

fogalmazott Gubík, aki hozzátette, hogy a megkérdezettek több mint 50%-nak fogalma sincs, hogy mely politikai erő lehetne a szövetséges. A felmérés további tanulsága az arra a kérdésre adott válasz, hogy vajon milyen pártot képzelnek el a felvidéki magyarok? Anélkül, hogy ezt a választók pontosan körülírták volna, a pártelnök szerint az rajzolódik ki, hogy a válaszadók nagyjából visszavezetnek bennünket az ezredfordulóra, a 90-es évek végére és a 2000-es évek elejére, amikor az MKP egy minden magyart felkaroló gyűjtőpárt volt, jellemzően jobbközép, inkább konzervatív, de a liberálisokkal nem ellenséges, hanem nyitott feléjük, megfelelő partnerség a magyar kormánnyal, de nem annak madzagján lógva, tehát önálló politikát folytatva, továbbá a szlovák kormánnyal is a lehetőség szerint keresve a partnerséget és a közös hangot. A felmérésből az is kiderült, hogy a Magyar Szövetség választóinak nagyjából egyharmada pártolna el a SMER-rel, vagy a PS-szel való együttműködés esetén, egynegyede mondaná a magyar választóknak azt, hogy ilyenből nem kér, és csak egyharmada támogatná ilyen esetben a párt vezetését.

2026 áprilisában ott tartunk, ha mi önálló politizálásra, meg valamiféle politikai stratégiára, meg ahhoz keresendő partnerekre gondolunk, hogy először van olyan a rendszerváltás óta, hogy a két legerősebb párt egyben a két legelutasítottabb párt is. Kedves pártelnök úr meg kedves pártvezetés, na erre varrjatok gombot, meg erre építsetek stratégiát”,

mondta önironikusan Gubík, aki a „terepjárás” során is azt tapasztalja, hogy nem lát most a felvidéki magyar ember egy olyan szlovák partnert, aki a mi ügyeink megvalósításában úgy tudna segíteni, hogy az a magyar választó számára ne lenne elutasítható.

Gubík László

Fotó: Lacza Gergely

Ki kell lépni a „buborékból”

”Ki kell lépnünk a buborékunkból, mert ha helyes válaszokat akarunk adni, vagy talpra akarjuk állítani a közösségünket, akkor mindezzel tisztában kell lenni, mert nem lehet csak a saját vágyainkra és a barátaink véleményére hagyatkozni, hanem szélesen, lehetőleg reprezentatív mintán át kell látni a közösségünket.”

Mi a konklúziója és a konzekvenciája ennek az egésznek? Az én olvasatomban az, hogy egymásra és magunkra vagyunk utalva, s hogy van itt még mindig 350 ezer magyar ember a Felvidéken, akinek egy szombati napon megadatik, hogy a két és fél perces sétával és a saját döntésével segítse a saját közösségét, végső soron segítse saját magát. És az a helyzet, hogy ha ebből a 350 ezerből csak minden második ember, vagy kevesebb dönt úgy, hogy számára fontosak azok az ügyek, amelyeket ez a párt felkarol (és amelyeket egyébként egyetlen magyar, egyetlen más párt sem karol fel) – kisiskolák melletti kiállás, hivatali érintkezésben történő nyelvhasználat, kis közösségek összevonása, mert ez is terítékre kerül majd az önkormányzati reformban, a kollektív bűnösség száműzése –, akkor az a válaszom, hogy nyert ügyük van. Ha meg erre nem vagyunk képesek, akkor ott maradunk, ahol a part szakad”,

közölte a pártelnök a jelen lévőkkel.

Fontos a mozgósítás

Szó esett a Tisza győzelméről is, mellyel kapcsolatban Gubík László megemlítette a nagy vidéki mozgósítást, a személyes megkereséseket, külön az e célra fejlesztett applikációt, ahol az üzletláncok mintájára jutalompontokkal és nyereményjátékokkal édesgették magukhoz a potenciális választókat, és nem beszélve a masszív internetes jelenlétről, ami – bebizonyosott – hogy 2026-ban már nagyon sokat számít. A közvetlen kapcsolattartás tehát nagyon fontos, és ezt támasztotta alá az erdélyi, székelyföldi és partiumi élménye is, amikor friss pártelnökként az RMDSZ kampánykörútján járt.

Voltam kistelepülésen, városban, nagyvárosban, és akkor értettem meg, hogy az erdélyi magyarok miért sikeresebbek a parlamenti választásokon, mint mi, miért képesek arra, hogy a Románián belüli 5%-os erdélyi magyarság a parlamenti választáson 6,5%-os eredményt tud produkálni, míg mi, akik vagyunk 7,5-8%-nyian, ebből csak 4%-ot tudunk produkálni. Azért, mert az a mozgósítás, amiről most beszéltem, ott végigmegy.”

„Például csak Marosvásárhelyen, Maros megye központjában négy autó áll rendelkezésre a célból, hogy ha a helyiek nem végzik a választások napján a mozgósítási feladatokat, és a választási részvétel nem akkora, amekkorára ők ezt kalibrálták, akkor abba a négy autóba beleugranak az önkéntesek, és már mennek is ki a faluba, hogy segítsék a mozgósításban a helyieket.”

A másik, hogy olyan szintű közösségi összefogás van ott, amit mi itt Felvidéken szeretnénk, csak még nem ismerünk, és nem alkalmazzuk. Láttam, ahogy egy helyiségben a tévé előtt ültek a falu vagy a városrész bölcsei, a tiszteletreméltó kort elérő polgárok, és a polgármesterrel együttműködve a tévében nem a Borbás Marcsi főzőműsorát nézték vasárnap, hanem az önkormányzat bekamerázott épülete volt oda kivetítve, és egyenes adásban figyelték, ahogy a választópolgárok mennek szavazni. Aki délig nem ment, azt az önkéntesek nem a zárás előtt egy órával, hanem már délben felkeresték, »Mari néni, látom megfőtt már a húsleves, de szavazni volt-e már?« Pontosan tudták, hogy még nem volt, mert látták a tévében, illetve őt nem látták. És akkor emlékeztették, hogy mi a kötelessége, és mit kíván a közösségi érdek. Most mi ettől messze vagyunk, és nem is azt mondom, hogy ilyen extrém példákban gondolkozzunk, de az a helyzet, hogy az erdélyi gépezet a román tengerben így tud túlélni és így tud politikai sikereket elérni. Az a helyzet, hogy ott viszont az adventi koszorún az első gyertya meggyújtásakor az unitárius lelkész »pacekba« kimondta, hogy holnap, kedves erdélyi magyarok, mi a teendő. A Bolyai Kollégium 30. évfordulóján a református lelkész is elmondta, hogy másnap mi a teendő. A mise végén meg a katolikus atya mondta el, hogy még mielőtt hazamennétek és elfogyasztanátok a vasárnapi ebédet, azért szavazzatok az RMDSZ-re. Tehát, hogy ez a túlélés meg az érdekérvényesítés záloga, és ha ennek csak a 25 százalékát teljesítjük, akkor hiszem azt, hogy meg tudjuk csinálni, merthogy matematikailag kijön a történet.”

Gubík fontosnak véli a nyitást az online tér felé, akár vizuálisan, közösségi platformot szervezve, vagy influenszerek segítségével is. Karel Schwarzenberget említette példaként, aki ugyan nem klasszikus értelemben vett influenszer, de – mint mondta a pártelnök – annak idején „nagyot ment” a cseh fiatalok körében.

Gubík László

Fotó: Lacza Gergely

Csallóköz kulcsterület

Minden harmadik felvidéki magyar ember, azaz potenciális magyar választó Csallóközben, vagyis a Dunaszerdahelyi-, illetve a Komáromi járás valamelyikében él. Így olyan választási részvételre, olyan szervezettségre, olyan életerőre és olyan mozgósításra van szükség, mint ami a székely megyékben megvan, merthogy Hargitában, Kovászna megyében és Maros megyében a választási részvétel a romániai parlamenti választások napján a legmagasabb az összes romániai megye közül. Ehhez képest nálunk, a Dunaszerdahelyi meg a Komáromi járásban a parlamenti választások napján a legalacsonyabb választási részvételű 10 járás között vagyunk, pont ott, ahol a legerősebbeknek kellene lennünk. Dunaszerdahelyen és Komáromban urnazárás előtt egy órával szokott akkora lenni a választási részvétel, mint ami most Magyarországon már délben megvolt. Ha nálunk is így lenne 2027-ben, akkor »megnyertük a mérkőzést«, fogalmazott Gubík.

A mindenkori magyar kormánnyal való együttműködés fontossága

A MA7 médiacsalád kérdésére a pártelnök elmondta, hogy telefonon már egyeztetett a leendő magyar miniszterelnökkel, aki személyesen kereste meg őt.

Érdekes helyzetek elé állítja az embert az élet. A Nagykürtös városában álló Slovnaft benzinkút mellett nagyon óvatosan fogok ezek után vezetni, ugyanis decemberben, amikor Erdélyi Géza püspök úr temetésére mentünk, akkor ott csörrent a telefonom, és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter hívott azzal, hogy egy nappal a »Lex Beneš« megszavazása után volt egy telefonos beszélgetése kollégájával, Juraj Blanárral, s arra volt kíváncsi, hogyan értékelik ezt, és milyen volt ennek a lecsapódása nálunk. A múlt héten pedig Fülekpüspökire mentünk, a járási konferenciára. Nagykürtösön, a Slovnaft kút mellett haladtunk, és megint csörög a telefon, egy női hang bemutatkozik, »elnök úr, adnám a telefonhoz Magyar Pétert, alkalmas?«, tehát, hogy ha legközelebb Kürtösön a Slovnaft kút mellett hajtok, akkor nagyon óvatosnak kell lennem. Magyar Péter akkor annyit mondott, hogy jövő héten (vagyis ezen a héten) szeretne találkozni az összes határon túli magyar párt elnökével. Ha jól tudom, akkor Kelemen Hunorral ma már meg is volt ez a találkozó, a hét második felében pedig meg fog történni Pásztor Bálinttal és velem is. Valószínű csütörtökön, de még pontos dátum, óra és helyszín nincs Ha ismert lesz a téma- és az időkeret, akkor majd erről többet is tudok beszélni, de előzetesben annyit biztosan állíthatok, hogy egyenes gerinccel is felkészülten fogok menni a tárgyalásra.”

„Annyi történt, hogy a jövendő magyar miniszterelnök beszélt telefonon Robert Ficóval, és elmondta, amit az első nemzetközi sajtótájékoztatóján is mondott, hogy nagyon szívesen beszél energetikai régiófejlesztési és egyéb kérdésekről is Ficóval, de majd csak akkor, ha a Beneš-féle témát rendezték. Szerintem ez egyébként vagány hozzáállás, tehát önmagában ezzel egyet tudok érteni.”

Erre közben Fico már reagált, és annyit mondott, hogy a Beneš-témában elvi nézetkülönbségek vannak köztük.”

„A Magyar Szövetség véleménye pedig már nyilvános ezzel kapcsolatban, azaz a Beneš-dekrétumok mai jogfosztó hatásai és a felvidéki magyarokat büntető jogszabályok nem képezik alku tárgyát.”

Az biztos, hogy lesz miről beszélgetni, ha megvalósul a találkozó, ami után – ahogy már mondtam – biztosan okosabb leszek. A felvidéki magyar közösségnek azonban elemi érdeke, hogy a mindenkori magyar kormánnyal életképes visoznyt alakítson ki, hiszen itt nemcsak a politikumról, hanem a teljes civil szféra és intézményi háló együttműködéséről van szó. A magyar-magyar kapcsolatokat meg kell őrizni és fönn kell tartani.”

„Azt bevallottam, és a szlovák sajtó is cikkezett arról, hogy a Fideszre szavazok, de ennek nagyon egyértelmű és világos okai vannak.”

Gubík László

Fotó: Lacza Gergely

A nemzetpolitikában az elmúlt három évtizedben kétosztatú tér volt. Voltak a jobboldali pártok, s Antall József, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök ominózus mondatától kezdve – ami »belőtte« a nemzetpolitikának az iránytűjét –, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván menni, azt képviselték, hogy a magyar nemzet egy és oszthatatlan. Ezt képviselte az MDF, ezt vette át aztán a Fidesz meg a KDNP, és egyébként más szótárral, de ezt képviselték a nemzeti radikális pártok is. Ezzel szemben voltak a szocialisták, meg az SZDSZ, akik meg mindezt tagadták, akik szerint a határon túli magyarok nem is a magyar nemzet részei, isten ments a szavazati jogtól, meg állampolgárságról és sorolhatnánk. Tehát, eddig ez a bipoláris tér volt, és teljesen evidens, hogy mi ezáltal kihez kötődünk, és hogy kihez viszonyulunk, vagy kihez alakítottunk ki szakmailag, meg adott esetben valamilyen szinten személyi, emberi, érzelmi kapcsolatokat is. Amióta azonban semmilyen szervezett érdekképviselet nincs a legmagasabb szinten, a magyar kormány és a Fidesz által vezetett nemzetpolitika a szlovák állam feladatait is nagy részben átvállalta. Például a borsi Rákóczi-kastély felújítása, amit büszkén hangoztatnak a szlovákok is, 97 százalékban magyar állami pénzből lett felújítva, meg sorolhatnánk egy csomó intézményt, a kistelepülések, a vállalkozások, a civil szervezetek, ifjúsági rendezvények fesztiválok anyai támogatását, és sorolhatnám.”

„Millió okunk van azt mondani, hogy miért szavaztunk ide, meg hogy miért jött ki az az eredmény, hogy 89%-ban határon túli magyarok a Fideszre szavaztak. Ez azonban nem lehet a gátja annak, hogy a mindenkori magyarországi kormánnyal ne alakítsunk ki normális kapcsolatokat, mert a magyar-magyar együttműködés a magyar nemzet és nemzetrészek érdeke, így a felvidéki magyarság érdeke is.”

Nem tudjuk még, hogy a nemzetpolitika alatt mit várhatunk a Tisza-kormánytól, de az biztos, hogy nem gyurcsányi lesz. Ők várhatóan nem fogják tagadni a nemzetpolitika vívmányait, s bízom benne, hogy leépíteni sem fogják, és nekik is érdekük, hogy kialakítsák a kapcsolatot a határon túli magyar pártpolitikai szervezetekkel is, ez szerintem magától értetődő. Itt nem a Gyurcsány-féle nemzettagadással lesz dolgunk, hanem valami újjal, aztán hogy ez az új hogy fog kinézni, abban lehet, hogy nekünk is szerepünk van, mert lehet, hogy segíteni kell őket, ugyanis kevésbé tapasztaltak.”

A Magyar Szövetségnek a saját koordinátarendszerében kell mozognia

Arra a kérdésre, hogy nem identitásbeli probléma-e az, hogy a Magyar Szövetség nem választ szlovák partnert, Gubík László azt a választ adta, hogy van egy programjuk, ami röviden le van írva 13 pontban, s amiről sok szó esett már. A Magyar Szövetségnek Gubík szerint nem szimpátia alapján, nem ideológiai kérdések alapján, hanem a felvidéki magyarság kulcskérdései alapján kell partnert találnia. Marczinkó Zoltánt, a párt Losonci járási elnökét is idézte, aki az országos kongresszuson azt mondta, hogy teljesen mindegy, melyik szlovák párt lesz a partner, de amelyikkel a szlovákiai magyarság érdekeit a legjobban érvényesíteni lehet.

Ha a mások játékszabálya szerint játszod a játékot, akkor biztos vesztettél; nekünk tehát a saját koordinátarendszerünkben kell mozogni, van saját programunk, a régiókban pedig erősek vagyunk”,

tette hozzá a párt elnöke, majd úgy folytatta, hogy 2027-ben a parlamenti választások előtt biztos lesz egy olyan pillanat, ami lélektani fontosságú, ami alapján eldőlhet maga a választás is. Még nem lehet látni, mi lesz pontosan az, de – mint mondta – az energiaválság biztosan benne lesz a pakliban. Amikor erre sor kerül, akkor kell látnia a párt vezetésének, hogy mit akar tőlük a magyar ember, és akkor kell a győztes, a helyes oldalra állni, de ezt elsietni semiképpen nem szabad, vélekedett Gubík.

Nincs identitászavar, pontosan tudjuk, hogy mit akarunk, azt is, hogy mik az értékeink, meg hogy kiért vagyunk felelősek. Azt meg, hogy kivel együttműködve fogjuk ezt megvalósítani, még nem lehet tisztán látni. Látunk ilyen szlovák pártot? Egyelőre nem látunk. Ez nem egy jó dolog, de a politikában viszont lehet, hogy az életösztönöket élesíteni tudja. 74%-a mondta a magyaroknak, hogy kéne egy partner. De aztán amikor kérdezem, hogy ki, akkor megáll a tudomány. Erre mondom azt, hogy nincs per pillanat természetes partner. Az, hogy ezen lehetne dolgozni, vagy kéne dolgozni, azzal egyébként én egyetértek. Látok személyiségeket, politikusokat a szlovák belpolitikában, akikkel szívesen működnék együtt, csak azok még nincsenek a nagypolitikában.”

Gubík László azt is hangsúlyozta, már nem első alkalommal, hogy a felvidéki magyarság szempontjából fontos különböző ügyek mentén különböző pártokkal lát együttműködési lehetőséget, s emiatt is nehéz a választás. Kiemelte, hogy 2027-ben minden bizonnyal meglesz a megfelelő döntés, de addig is erősödnie kell a pártnak, mert egy 5 százalék körüli párthoz másként viszonyulnak, mint egy 2,2 százalékoshoz.

A közönség

Fotó: Lacza Gergely

A választási rendszer reformjáról

Gubík a különféle választási rendszerekről is említést tett. Kifejtette, hogy a román választási rendszer esetében ha egy párt az adott megyében jobb eredményt ér el az országos küszöbnél (ott is 5%-os a küszöb), akkor nem vonatkozik rá az 5%-os országos kvóta, és bejuttathat képviselőket a parlamentbe. Ha így lenne Szlovákiában is, akkor két megyében (Nagyszombat és Nyitra) a Magyar Szövetségnek a számok ismeretében erre egészen biztosan lenne esélye. A szerbiai modell még megengedőbb, ugyanis a nemzetiségi pártokra az ahány mandátumi szavazat, annyi mandátum elve vonatkozik, a szlovákiai választási rendszerre levetítve ez annyit tesz, hogy egy képviselői hely eléréséhez körülbelül 15 ezer szavazat kell, és ezt ahányszor megugorja egy nemzetiségi párt, annyi képviselőt küldhet be a parlamenti küszöbtől függetlenül. A Magyar Szövetség legutóbbi eredményei alapján e rendszer szerint most 8 képviselő ülhetne a szlovák parlamentben. A harmadik, cseh, vagy lengyel modell alapján pedig kétkamarás parlament lehetne, ahol az egyikben a népképviselet, azaz a pártok képviselői, a másikban pedig az önkormányzatok, a megyék, vagy adott esetben a nemzetiségek képviselői foglalhatnának helyet.

+6 kép a galériában

Megosztás

Címkék