Grósz Alfréd emléktáblája Késmárkon
Késmárkon, az új evangélikus templom mögötti sétányon áll az 1973-ban elhunyt utolsó igazi cipszer (szepességi szász), Grósz Alfréd domborműves emléktáblája, aki magát élete végéig német anyanyelvű magyarnak vallotta.
Grósz Alfréd 1885-ben született Késmárkon, minden idők egyik legjobb szepesi hegymászója volt, de tevékenysége kiterjedt a turizmusra, a sísportra, a hegyimentésre, a természetvédelemre, a tátrai hegymászás és turizmus történetének kutatására.
Grósz Alfréd szülővárosában végezte a gimnáziumot, a híres evangélikus líceumban, ahol Frölich Dávid és a Szepesség sok neves tudósa és Tátra-kutatója is tanult. Ezután a Kassai Mezőgazdasági Akadémia hallgatója volt, majd a közoktatási diplomát Budapesten szerezte. Az első világháborúban négy és fél évet katonáskodott, ebből hármat az olasz fronton.
A háború után visszatért Késmárkra, ahol 1922–1944 között a gimnázium testnevelő tanára volt. A több mint 400 éves iskola tradíciói szellemében vitte diákjait az oly szeretett Tátra csúcsaira. Mindazonáltal diákjait a hegyimentés műveleteibe is beavatta, és nemegyszer nyújtottak segítséget a Tátrában bajba jutott turistáknak. Hegymászó tudását a tűzoltásban is kamatoztatta, amikor egy alkalommal a híres Késmárki Fatemplomot mentette meg. Kedvet kapott a hegység fotografálásához is, és művészi fényképei több útikalauz, szaklap, turista és hegymászó témájú cikk illusztrációjaként szolgáltak.
Végakarata szerint elhamvasztották, urnáját barátai vitték fel a hegyekbe és hamvait az Elülső-Rézaknák völgyében a számára oly kedves Nagymező (Weidau) réten szórták szét. Egy gránittömbre felvésték neve kezdőbetűit és egy keresztet.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/38. számában.
