Galánta, ahogy már soha többé nem fogjuk látni
Tematikus történelmi sétán vehettek részt az érdeklődök a mátyusföldi Galánta központjában. A Galántai Honismereti Múzeum első alkalommal szervezte meg a Galánta, ahogy már soha többé nem fogjuk látni turistavezetést Pekarovics György történész előadásában.
Érdekes városnézésen vehettek részt árilis 3-án az érdeklődők a Mátyusföld fővárosaként számon tartott Galántán. A hideg és mostoha tavaszi időjárás ellenére rengeteg magyar ajkú, turistává avanzsált mátyusföldi gyűlt össze a galántai vasútállomáson, ahol a séta a Kodály emlékműnél vette kezdetét. A látogatókat a múzeum dolgozói és Pekarovics György történész kalauzolták végig a város Fő utcáján. A séta a múzeum épületénél ért véget, ahol az érdeklődők megtekinthették az egyedi, történelmi képeslap-kiállítást. A képeslapokon a századforduló Galántájának arca tekintett vissza a múltból a jelenbe.
Pekarovics György elárulta, a régi képeslapok gyakran sajátos módon tükrözik vissza a város hangulatát. Galánta városa ma nagyban magán viseli a szocializmus érájának építészeti és kulturális jegyeit, pedig a város a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján egy gyönyörű mezőváros képét mutatta, romantikus palotákkal, kávézókkal, lovaskocsikkal és az „Ökörszarvú házzal”, amely a helyi mészáros birodalma volt. Piacból vásárból kétfélét rendeztek a régi városban: volt a marhapiac és a termékpiac, ahol mindenféle szépet és jót kínáltak a vásárlóknak. Galánta sokáig hordozta magán a zsidó hitközség építészeti örökségét is.
Galánta egykor nemesi birtok volt, amely később várossá fejlődött. A 19.század második felében a város közigazgatási központ lett, de küzdött egy problémával, nehezen tudták csak elhelyezni a hivatalokat – ezek többnyire kis palotákban, kiadó helyiségekben, a takarékpénztárban (az egykori takarékpénztár ma a múzeum épülete) vagy később a huszadik században a neogótikus kastélyban kaptak otthont.
A város 1850-ben lett része a vasúthálózatnak, és a Bécs-Budapest útvonal fontos csomópontjává vált. Pekarovics György a vasútállomásnál elmondta, valamikor egyfajta korzóként is működött a vasúti kávézó, akkoriban még peronjegyet is kellett váltani.
A történelmi séta közben a történész megmutatta a valamikori Kossuth utcát is, amely a vasút mellett húzódott, ez volt a híres út. Később itt terült el a tizennyolcasként is elhíresült romatelep, a 19. század második felében pedig egy kupleráj is működött a Kossuth utca és a vasút közelében.
A történelmi séta közben a csapat végigjárta a mai Galánta belvárosát, a művelődési központ előtti téren megcsodálta azt a fát, ami több mint egy évszázada ékesíti Galánta központját. Az idősebbek szeretettel emlékeztek vissza a valamikori Tátra hotel épületére is, valamint a szép patikára, a korszerűen kiépített postára. Az idegenvezetés a múzeum épületénél ért véget. Pekarovics György hozzátette, a galántai kastélyok történelmével, az azok régi arculatát idéző képeslapokkal külön téma keretén belül lehetne foglalkozni. Az áprilisi hónap végén Bukovszky László kormánybiztos, történész tart majd előadást az Esterházyakról a múzeumban magyar nyelven.
A kétnyelvűség ténye roppant fontos a Galántai Honismereti Múzeumban. Az összes tárlat, idegenvezetés elérhető magyar és szlovák nyelven is. Az előadásokat úgy igyekeznek beosztani, hogy arányban legyen a magyar és szlovák nyelv. A történelmi sétát is megrendezték szlovákul és magyarul is. Mindkét csoport jelentős létszámú volt, az emberek kíváncsiak voltak városuk valamikor más arculatára, a letűnt békeidők lovaskocsik porától és zajától hangos Galántájára. Egy Galántára, amelynek valamikor arculatát sajnos már soha többé nem fogjuk látni.
A témával részletesebben foglalkozunk a Magyar7 hetilap 12. számában.
