Forgószélben nem forogni
A kelenyei születésű helytörténész, Csáky Károly 2025 szeptemberében újabb két kiadvánnyal állt elő. Az egyik a történelmi Hont és Nógrád megye nemesi-polgári sírjait mutatja be, a másikban 75 év válogatott költeményeit gyűjtötte össze.
Nemesi-polgári sírok és temetkezési helyek című kötetében nemcsak az adott hely bemutatására, az adott síremlék leírására törekedett, hanem arra is, hogy elmondja, miféle érdemei voltak azon jeleseinknek, akiket a sírok rejtenek; mit tettek lakóhelyükön, mit adtak az egyetemes emberi kultúrának, mi fontosat hagytak hátra a jövendőnek. Egyszóval: mi az, amiért illik ismerni őket napjainkban is.
A történelmi Hont és Nógrád megye néhány településének temetőiben, templomaiban kutatott azzal a céllal, hogy bemutathassa a nemesi-polgári sírhelyeket és a templomaink kegyurainak nyughelyeit, továbbá hogy elmondja, név szerint kik azok, akik az adott helyen várják a feltámadást, s mi is az, amit illik ismernünk, amiért tudnunk kell róluk valamit. Kik voltak ők valójában, mit hagytak hátra maguk után, hogyan gazdagodhat egykori nemes cselekedeteik, tetteik által jelenünk?
– fogalmazta meg a szerző, akinek a kutatás során sikerült néhány utóddal személyesen is találkoznia.
– Sikerült bejárnom velük őseik nyughelyét. Néhány családi kriptába is betekinthettem, kegyúri temetkezési helyre is beléphettem. Megrendítők és meghatók voltak eme találkozások például Felsőtúron, Felsőszemeréden, Lukanényén, Ipolynagyfalun, Ipolykeszin, Ipolyságon, Ipolyvarbón, Nagycsalomján, Hévmagyaradon, Rárósmúlyadon vagy Leszenyén.
Csáky Károly könyvében szó esik például Fegyverneki Ferencről, Majthényi Lászlóról, Salkovszky Jenőről, Engelhardt Mihályról, Báti Berkó Istvánról, Jármay Árminról, Kovács Sebestény Endréről, Schreiber Aladárról, de említi a Szentiványi-, a Körfy-, a Stainlein-Saalenstein- és a Luka-kriptát, ahogy a Holczerok, a Zanolettiek, a Hellenbachok, a Wilczekek, a Tersztyánszkyak, a Gyürkyek, az Ipolyi-Stummerek, a Chorinskyak és a Rajnerek temetkezési helyeit is.
Csáky Károlyt az egész magyar nyelvterületen elsősorban pedagógusként, illetve helytörténészként és etnográfusként ismerik, pályáját azonban költőként kezdte. Amint az az Ég és Föld között című könyvének előszavában olvasható, szépirodalmi vonatkozású tevékenységét főiskolásként, az Új Fórum önképzőköri lapban kezdte Bodnár Gyula és mások társaságában.
Szeberényi Zoltán irodalomesztéta szerint Csáky sajátosan rövidre tördelt verssoraiból zaklatott, felelősségtől átitatott hang szól az emberség, az emberi értékek védelmében. Lírai életműve nem terjedelmes, de sajátos színét képezi költészetünknek.
Karaffa Gyula költő, szerkesztő úgy véli, példamutató a versei egyszerűsége: „Csáky Károly már rég elvetett minden sallangot, amikor verset ír. Azt, hogy ért a költészethez, mi sem bizonyítja jobban, mint Az esti kép című verse: Az ég palástján / tenyerel / az est. / Kopott foszlányok / alól, /mint ragyogó / gombok, / kihullanak a csillagok…« Aki ilyen képeket talál egy vershez, az mestere a lírának!” „legyél virág ha tetszik / szakadék szélén virágozzál / s ne tudd hogy szép vagy / jónak se hidd magad / legyél hal a szárazföldön / tenger fenekén madár / láng a vízben / víz a lángban / dobd magad magasba / s ha kell / zuhanj a mélybe / koppanj a csönd közepén” – írja a költő az Ars humana című költeményében, de a Játék igenévvel II. című versének szavait is érdemes megfogadnunk: „forgószélben / nem forogni / szétszórtan is / együtt lenni / lehajolni / égig érni / eget s földet / tapintani / Isten arcát / porba írni / abból lenni / azzá válni / lélekben is / teljesedni”.
Megjelent a Magyar7 2025/39.számában.
