2023. október 16., 12:33

Földes Gyula síremléke: Bacsfa

A csallóközi Bacsfa-szentantali kegytemplom mellett lévő régi temető egyik sírkövén ez olvasható: Gúthori Földes Gyula 1849. honvédhadnagy. Az itt nyugvó kívánsága volt, hogy csak ezt írják a sírkövére, mert eseményekben és tisztségekben gazdag életéből csak ezt tartotta igazán fontosnak.

bacsfa
Fotó: Görföl Jenő

Földes Gyula, a Csallóközben általánosan ismert Földes család egyik legismertebb tagja Csukárpakán született 1829-ben. Az algimnáziumot Pozsonyban, a felső osztályokat Nagyszombatban, a jogot ismét Pozsonyban végezte. 1848-ban ügyvédi gyakorlatot folytatott Grinádon (Grinava), de a szeptemberi események hadba szólították.

Végigharcolta a szabadságharcot, a világosi fegyverletételkor már hadnagy volt. Büntetésből besorozták az osztrák seregbe, de megszökött. Egy ideig bujdosott, majd miután szülei mentességet szereztek számára, hazatérhetett. A Pozsonyban kivégzett Petőcz György másodalispán a Földesek rokona volt, a Budapesten fölakasztott Jeszenák báró özvegyével, egy későbbi mártírunk, Esterházy János gróf dédanyjával pedig állandó kapcsolatban állt, mert ő látta el a család jogi képviseletét.

1873-tól a megyénél szolgált, volt aljegyző, törvényszéki bíró. Élete végéig függetlenségi, Kossuth-párti volt. Pozsonyban a Konvent utcában lakott, ismert alakja volt a városnak, nagy szakállával, méltóságteljes, független magatartásával elismert vezetője az ellenzéknek. 1881 és 1883 között országgyűlési képviselő.

A Magyar Történelmi Társulat rendes tagja, 1888-tól a Felső-Csallóközi Árvízmentesítő Társulat igazgatója volt, amelynek a történetét is megírta.

Fia, Földes György ezt írta róla visszaemlékezéseiben: „Esténként, ha bejött hozzánk az apánk, a csendesen doromboló cicával az ölében mesélt 48-ról, Sztrecsnóról, Budatinról, a Sturecen való átkelésről, Kovácsházáról, Rózsa Sándorról, bujdosásról, hazatérésről. Ha névnap- születésnapkor kis poharamba egy ujjnyi bor jutott, koccintani csak azzal a szóval lehetett, hogy:–Éljen Kossuth Lajos!”

1910-ben Bacsfán temették el, amelyen ott volt az egész vármegye. Kossuth Ferenc koszorút küldött. Fia, György hozzáfűzi: „De tán én adtam meg neki a legnagyobb tiszteletet. A világosi fegyverletételkor a 15. zászlóalj tisztjei széttépték a zászlójukat, hogy ne kerüljön orosz kézre. A zöld selyem-brokát rongyokat apám a legnagyobb kincsei között, a Wertheim-szekrényben őrizte. Szívére tettem, így temettük el zászlójával együtt.”

Sírja ma a kegyelet helyszíne, itt emlékeznek rá minden március 15-én.

Megjelent a Magyar7 2023/41. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.