Fiatalon az élvonalban
Muzsla községben kiválóak a sportolási lehetőségek. A tornatermet felújították, működik a konditerem, az Erdődy János Alapiskola mellett öt éve adták át a többfunkciós, műfüves sportpályát, amelyet a község három futballcsapata használ, akár villanyfénynél is. A lehetőségek adottak, amivel élnek is a helyiek. Álljon itt most a története két tizenéves sportolónak, a helyi alapiskola tanulóinak, akik nem mindennapi sporteredményeket értek el.
Vágvölgyi Marcell kiválóan kajakozik. Tizenegy évesen lett szlovák bajnok K1-ben és bekerült a válogatottba. K2-ben egy pozsonyi sráccal, Fric Andrejjel indult és szlovákiai bajnokok lettek.
Marcell apukájától, Zoltántól tudom meg, hogyan is kezdődött. A Csemadok minden évben szervez Manó-tábort, így lehetőségük nyílt részt venni egy bemutatón a csónakházban. A gyerekek kipróbálhatták az ergométert, vagyis a kajak evezőpadot.
Marcitól megtudom, hogy nagyon szereti a vizet.
– Úszok, futok, focizom, a kitartásom nagyon jó és erős is vagyok. Tudom tartani a sebességet a két kilométeres táv végéig. Edzőnk, Marsal Zorán biztat, támogat, néha „hergel”, de csak azért, hogy szedjük össze magunkat. Mára a csoporttársakkal is jól összehangolódtunk – mondja el magáról Marci, aki fiatal kora ellenére nagyon összeszedett és céltudatos. Edzésre szinte minden nap jár, most még a vízen, de télen bent vannak a csónakházban.
– Ez a gondolat ad nekem energiát. Az is ösztönöz, ha erősek a versenytársak. Ha esetleg hátrányból rajtolok, beindulok és „felszántom” a pályát. Az elejét mindig megnyomom, középtávon tartom a tempót, a végén egy jó hajrá is belefér. Az utolsó versenyemen például harmadik voltam a rajton, de a végén nagy előnnyel nyertem – árulja el a fiatal sportoló. Ha hullámzik a víz, nehezebb egyenesben tartani a kajakot, neki nincs ezzel gondja, evezőtartása azonban még nem a legjobb, de nagyon igyekszik.
A legjobb ideje két kilométeren 9.58 perc volt, de ez lehet akár egy perccel is több, ha oda vagy vissza erős a szembeszél. Van egy szerencsehozó sapkája, amit tavaly nyert Komáromban. Gelle Péter aláírása van rajta, ő többször is részt vett az olimpián. Persze Marci is szeretne kijutni a világversenyekre.
Tóth Brandon beleszületett a küzdősportok világába. Apukája eredményes versenyző, idén például az Európa-bajnokságon második helyezést ért el oriental boxban; tavaly K–1-ben (Japánból származó küzdősport, amelyet a különböző harcművészeti ágak, mint a karate, a kungfu, a kick-boksz, a taekwondo és a muay thai ötvözésével hoztak létre – a szerk. megj.) harmadik lett. Bátyja, Tóth Dénes világbajnok kick-bokszoló és hétszeres szlovák bajnok ökölvívásban.
– Ők a példaképeim, ilyen családban nem volt nehéz dolgom a küzdősportok terén – vallja mosolyogva a tizenhárom éves fiú. Hozzáfűzi, élete legszebb pillanatai közé tartozik, amikor édesapjával együtt készülnek és versenyeznek, sőt, ezekről a versenyekről rendszerint dobogós helyezéssel térnek haza.
A K–1 a kedvencem. A kempo karate is nagyon tetszik, idén már hoztam egy aranyat és egy ezüstöt nemzetközi versenyről – sorolja Brandon.
Az apuka még hozzáfűzi, hogy a küzdősportok lényege a fegyelem és a tisztelet, tévhit, hogy az agresszivitást éltetik. Brandon úgy fogalmaz, hogy ez a sport nagyon jó a fölös energiák levezetésére és még a tanórákon is jobban tud figyelni.
Tóth Brandon készül az ifjúsági világbajnokságra, heti hat napot edz a muzslai konditeremben édesapjával, aki az edzője.
– Mindig vidáman lépek a ringbe, hogy végre eljött az én időm, megmutathatom, mit tudok. Nem izgat, hogy milyen erős az ellenfél, ha megszólal a gong, én csak arra koncentrálok, hogy minél gyorsabban és minél erősebbet üssek. Fájni fájnak az ütések, de le tudom ezeket blokkolni – részletezi. Terveiről elmondja, hogy meg szeretné nyerni a Kempo-világbajnokságot, a későbbiekben pedig nagy álma, hogy bekerüljön a Bellator harcművészeti szervezetbe.
– Kitartásom van, de további sorsomat majd a jövő megírja. Ha nem jönne össze a profi karrier, akkor az őrző-védő szolgálat lenne nekem testhezálló – mondja beszélgetésünk végén a fiatal sportoló.
