Felvidéki húsvét – járvány idején
A koronavírus-járvány idején másként ünnepeltük a húsvétot, mint az előző években. Szűk családi körben, online szentmiséket, istentiszteleteket hallgatva, telefonon, Messengeren kapott jókívánságoknak, locsolóverseknek örülve. Sokan a határzár miatt családtagjaikat is mellőzni kényszerültek.
Az ekeli Esztergályos Emília azon felvidéki idősgondozók egyike, akik a határzár miatt a szokásos kéthetes szolgálatuk után nem tudtak hazatérni.
„A fiam tíz éve Nagy-Britanniában él, s jelenleg egyedül gondoskodik a két kiskorú gyermekéről. Nagyon házias apuka, a portsmouthi otthonukban közösen hímestojást is festettek. A tavaszias időjárás kicsalta őket a természetbe, sátrat állítottak, piknikeztek. A lányom pedig az ünnepek alatt is odahaza, az ekeli családi házunkban tartózkodott. Én idősgondozóként a határzár miatt Ausztriában rekedtem, s a gondozóváltás nélkül, egyfolytában már ötödik hete dolgozom. Nem akarom bevállalni a kéthetes kötelező szlovákiai karantént, nehogy a végén még ott fertőződjek meg. Mivel ez idő tájt a korábban megszokott háztól házig szállításunk szintén szünetel, a hazatéréstől az is visszatart, hogy a határátkelőhelyen egyedül időzzek. A gondozásomra bízott idős hölgyet sem akarom cserben hagyni, ugyanis a másik gondozója Prágában rekedt, ahová a határzár előtt az egyik fiához utazott. Ekképp a kolléganőmet az aggasztja, hogy vajon meddig marad munka és bér nélkül, engem pedig az, hogy szabadnapok nélkül majd meddig bírom folytatni a gondozói munkát“ - mondta el portálunknak Esztergályos Emília.
Hangsúlyozta: naponta Messengeren beszélget a gyermekeivel, a gondozottja számára pedig meghitt ünnepi hangulatot varázsolt.
„Előzőleg szépen feldíszítettem a néni ebédlőjét, csokinyuszikkal, tojásokkal és élő virággal is kedveskedtem neki. Reggel ünneplő ruhába öltöztettem őt, s egész nap abban húsvétolunk. Mivel minden nap van három óra szabadidőm, így a kedvenc időtöltéseimnek: a képfestésnek, a ruhavarrásnak és az olvasgatásnak is hódolok. Általában tartalmasan telnek az ünnep- és hétköznapjaim, sosem unatkozom“ - egészítette ki az elmondottakat.
Pallag György mérnök, a Kárpátia Sport Polgári Társulás Komáromban élő elnöke az előző években a rokonság körében szokta tölteni a húsvétot. Idén azonban a járvány miatt meghiúsult a terve, ezért a nejével a komáromi lakásából csak kettesben ruccant ki a Bátorkeszin levő volt szülői házba.
„Sajnos, a szüleim már nem élnek, de a családi házat megtartottuk, s ott kertészkedni is szoktunk. A lányomék a két unokánkkal Budapesten élnek, ahogy a fiam is. Mivel az anyósom Oroszkán lakik, a korábbi években nála szoktuk tölteni a húsvétot. Olyankor a nejem két testvére, az Ausztriában dolgozó egyik sógorom és a mi gyermekeink, unokáink is mindig együtt ünnepeltek. Sajnos, a hagyományos nagy összejövetelek helyett idén mindnyájan csak telefonon, Messengeren osztottuk meg egymással az ünnepi jókívánságainkat“ - árulta el.
Hozzátette: közben Bátorkeszin a párjával együtt elvégezték a ház körüli munkákat is. „Mi tagadás, azok előzőleg az általam szervezett műsorok miatt eléggé elmaradtak. Remélhetőleg, mielőbb befejeződik a koronavírus-járvány, s ősszel megtarthatjuk az amiatt elhalasztott programokat. Az Aranycsapat Kupáért vívott focitornánkon kívül a költészet napi rendezvényünket is, amelyet a Duna Menti Múzeummal közösen az eredeti áprilisi időpont helyett a magyar nyelv napján, november 13-án szeretnénk megvalósítani“ - tudtuk meg.
Vass Laura, a vassfazék.eu internetes oldal szerzője és a Csemadok Komáromi Területi Választmányának titkára fontos ünnepnek tartja a húsvétot, amelyet a járvány ellenére igyekeztek méltó módon megtartani.
„A nagyszombati feltámadásig minden évben tartjuk a nagyböjtöt, olyankor csak húsmentes ételeket fogyasztunk, és csak azután kerülhet a húsvéti sonka, kolbász és tojás az ünnepi asztalra. Bár a járvány miatt templomba most nem mehettünk, de a templomi online közvetítésekről nem maradtunk le. Arra is ügyeltünk, hogy a lehető legtöbb időt töltsük a tágas ekeli udvarunkon, kertészkedtünk is, majd kutyástul túrát tettünk a Viharosba. A járvány idejére Somorjáról magunkhoz költöztettük az anyósomat, az édesanyám pedig már korábban is velünk élt. Ekképp folyamatosan a gondjukat viselhetjük. Szívfájdalmunk az, hogy az informatikus fiunkat a munkája Budapesten marasztalta. Naponta online módon tartjuk vele a kapcsolatot, fotókat is küldünk egymásnak. Persze, a személyes közelsége nagyon hiányzik. Mi tagadás, a locsolóké is, akik idén nem öntözhettek meg minket. Hagyománykedvelő emberek vagyunk, ezért az előző években a férjem a fiunkkal együtt mindig körbejárta a rokonokat, barátokat, akik viszonozták a látogatásukat“ - foglalta össze az idei húsvétjuk lefolyását Vass Laura.
Végül, de nem utolsó sorban arra is kíváncsiak voltunk, hogy a korunk hősének számító egészségügyi nővérek egyikének mennyi ideje jutott az ünneplésre.
Mivel a csallóközaranyosi Székelyhidi-Károly Ildikó, a komáromi kórház gyermekosztályának munkatársa éppen szolgálatban volt, s a kis páciensekkel kellett törődnie, ezért kérdésünkre csak távirati stílusban válaszolt.
„Húsvéthétfőn dolgoznom kell, de előzőleg több napot családi körben tölthettem. Nagypénteken, kihasználva a szép tavaszi időjárást, sokat időztünk a Duna-parton. Természetesen, a sokaságot kerültük, hiszen az egészségügyi dolgozóknak e téren is példát kell mutatniuk. Húsvétvasárnap odabenn, meghitt hangulatban ünnepeltünk, sokat beszélgettünk, és figyelemmel kísértük a televíziós híradásokat, jó filmeket néztünk. Reméljük, hogy mielőbb vége lesz a koronavírus-járványnak“ - tájékoztatott.
