Fábry Zoltán-emlékház - Stósz
Amikor 1970. március 31-én Stószon meghalt Fábry Zoltán, egy fél évszázados írói életmű végére került pont. Fábry ugyanis fél évszázadon keresztül a (cseh)szlovákiai magyar gondolkodás egyik meghatározó alakja, alakítója volt.
„A kisebbségi lét tett íróvá, és a kisebbségi adottság végig osztályrészem maradt” – mondta egyik nyilatkozatában. Ennek értelmében mondhatjuk, hogy életművének központjában az 1946-os Vádlott megszólal (Koncsol László szerint a nemzetiség apológiája), és az Üresjárat címen megjelent 1945–48-as naplója áll.
Ezért lett ő a hontalanság évei után egy önmagát, megmaradásának értelmét és esélyeit kereső nemzetiségi, illetve szellemi közösség életének elindítója. Ám akkori szerepéről el kell mondani, hogy nem volt zökkenőmentes. 1948-ban ő indítja az Első szó című írásával az Új Szó napilapot, de a szerkesztői tisztséget nem vállalta, mert nem értett egyet a lap felülről kijelölt irányvonalával. Amikor pedig 75 évvel ezelőtt, 1949-ben megindult a Csemadok létrehozását előkészítő munka, őt szemelték ki az elnöki tisztségre. Egy korabeli visszaemlékező szerint azért nem vállalta, mert nem érett egyet az egyesület kijelölt vezetőségének összetételével, de különösen a szervezet érdekvédelmi szerepvállalásának lehetetlenné tételével.
Ennek ellenére a Csemadokot – ha úgy tetszik, az alulról szerveződő Csemadokot – mindig támogatta. Nem véletlen, hogy végrendeletében általános örökösévé a Csemadokot, s rajta keresztül az itteni magyar közösséget nevezte meg.
Fábry szülőháza azóta nyitva áll az érdeklődők előtt, s azóta szervezik meg minden évben a Fábry Zoltán Közéleti Napokat Kassán és 2005-től Szepsiben. A rendezvény keretében Fábry Zoltán stószi szülőházánál és sírjánál is megemlékeznek a nagy gondolkodóról.
Megjelent a Magyar7 2024/10.számában.
