Ez a város a mindenem - Kassa Város Díját vehette át Szaszák György
Szaszák György újságíró, publicista, a város és a közösség fejlesztése érdekében végzett több évtizedes munkájáért vehette át az elismerést. Szeretett városáról beszélgettünk vele.
Milyen érzés volt átvenni a díjat? Mi járt a fejében?
Minden ember annyit ér, ahány ember lelkében él – egy tartalmas élet tapasztalataival ezt Móricz Zsigmond fogalmazta meg így, aki annak idején Kassán is többször megfordult. Nekem is ez jutott eszembe, amikor hírét vettem, hogy érdemesnek tartanak erre a díjra.
Könyveinek mindegyike és dokumentumfilmjeinek nagy része is Kassával kapcsolatos. Mit jelent az ön számára ez a város?
Nekem Kassa és Košice, ezzel a két elnevezéssel együtt, a mindenem. Alsóláncról, egy alig ötszáz lakosú kis faluból 1969 szeptemberében kerültem Kassára, ahol a magyar gimnáziumban ekkor kezdtem meg a tanulmányaimat. Ekkor az iskolánk körül – ami a rendőrparancsnokság szomszédságában volt – még ott álltak a szovjet tankok, élesre töltött csövekkel! Döbbenetes élmény maradt az is, amikor a tanév elején két osztálytársammal beszélgettünk az iskola előtt. Megállt mellettünk egy harminc körüli, izmos pasi, aki a lépcső melletti falra kihelyezett táblára felnézve megkérdezte: „Čo to je?”, majd tört magyarsággal szótagolva olvasni kezdte: Ma-gy-ar-ta-ní... nem folytatta tovább, megköszörülte a torkát, mély lélegzetet vett és leköpte a táblát, majd csípőre tett kézzel ránk nézett. Várta, hogy mi lesz. Mi megdermedve, földbe gyökerezett lábbal álltunk. Ezt látván még egyszer leköpte a táblát és hetykén távozott.
Kezdő újságíróként számomra meghatározó volt, hogy megtaláltam az utat a város olyan nagy képzőművészei-hez, mint Jakoby Gyula, Feld Lajos, Löffler Béla, Máthé János, Eckerdt Sándor – akik őszintén megosztották velem élettapasztalataikat, kassai ismereteiket –, mint ahogy a sort folytatva később Hegyesy Gyula, Szigeti Miklós, Csákó Károly, Bartusz György, majd Roskoványi István, Duncsák Attila és Szabó Ottó is. Örülök annak, hogy ezeket a beszélgetéseimet az AB-ART kiadó magyar és szlovák kötetben is megjelentette.
Öt évtizedes újságírói, illetve a város és a közösség fejlesztése érdekében végzett sokéves munkáját értékelték a díjjal. Vannak még ezen a téren kitűzött céljai, tervei?
2013-ban, amikor Kassa viselte az Európa kulturális fővárosa címet, a helyi Hernád kiadó Kassai kapuk címen azért adta ki a naplóimból és az egyéb publicisztikai írásaimból összeállított kötetet, hogy jelezzük, kassai magyarok – ha erősen megfogyatkozott számban is, de – még létezünk Košicén.
Fél évszázados kassai jelenlétem alkalmából a múlt év végén a pozsonyi Madách jelentette meg az Akiket Kassa megérintett című könyvemet, amelyben száz, Kassához kötődő témát kínálok elolvasásra. Örülnék, ha a jövőben ennek a kötetemnek a szlovák nyelvű kiadása is megjelenhetne. Újabb könyvön egyelőre most nem gondolkodom, de remélem, hogy az égiek még rám bíznak valamit ebben az életben.
Megjelent a Magyar7 2023/20. számában.
