Értékmentésből jeles
Tartalmas egy hónapon van túl Juhász István mezőgazdász, akit előbb az augusztus 20-i nemzeti ünnepen Magyar Arany Érdemkereszttel tüntettek ki Magyarország besztercebányai konzulátusán, majd pár nappal később Hanva község díszpolgári címét is átvehette. Az Agrárius Kft. tulajdonosát 80. születésnapja alkalmából médiacsaládunk nevében is felköszöntöttük, és ha már ott jártunk egy interjúra is felkértük.
Kezdjük most időrendben hátulról. Alig két hete egy gazdag kultúrműsorral egybekötött nagyszabású ünnepséggel köszöntötték önt kollégái, barátai, családja. Hogy élte meg ezt a pillanatot?
Csodálatos alkalom, amit nehéz szavakba önteni. Lelkesítő érzés volt, hogy mindenki jól érezte magát, a levegőben szinte érezni lehetett a szeretetet, a felszabadultságot, a barátságot és a bizalmat egymás iránt. A felszólalások, a köszöntések is mind gyönyörűek voltak, maga a kultúrműsor pedig nagyon színvonalas. (Fellépett többek közt Agócs Sándor tárogatós, a Velezd Néptáncegyüttes, Derzsi György, Vadkerti Imre, Sasvári Sándor, Páko Marika és a Mákvirágok – szerk. megj.) Úgy mondanám, hogy lelke volt a műsornak és az egész nagyon megérintett, megható volt számomra.
Biztosan hasonló érzésekkel fogadta a Magyar Arany Érdemkeresztet is. Van-e olyan a kitüntetések között, amelyiket rangosabbnak tart, vagy mind egyforma értéket képvisel az ön szemében?
Több kitüntetést kaptam az utóbbi időben (Nemzet Gazdásza, Magyar Örökség-díj – szerk. megj.). A magyar állam részéről az érdemkeresztet, amelyet augusztus 28-án Balogh Csaba nagykövet adott át Besztercebányán a konzulátuson. Mindenki vihetett magával 3-5 embert, velem eljött a lányom és az egyik unokám. Nagyon jó érzés volt megkapni ezt a díjat, lelkileg megerősített, hogy az a tevékenység, az az életvitel, amit én éltem, megfelelő. Megfelelő volt a szlovákiai és az egyetemes magyarság szempontjából is, hisz mindig a magyar érdekeket képviseltem a Felvidéken. Mindenkinek köszönöm, aki a javaslatot adta és megköszönöm azt is, hogy egyszerűen méltónak tartottak arra, hogy én ezt a díjat átvegyem. Rám különleges hatással volt ez a díj, mert magyar emberként augusztus 20-a alkalmából kaptam meg, ami hatalmas megtiszteltetés. Szent István és az államalapítás ünnepe az egyik legszebb ünnepünk, s egyben ez az új kenyér ünnepe is. Nekem, aki egész életemben a mezőgazdaságban dolgoztam, ez rendkívül fontos, úgy szoktuk mondani, hogy a parasztember az, aki a kenyeret és vele együtt az ételt, az életet adja. A kitüntetéseket nem tudnám rangsorolni, valahogy mindegyik meghat, és nem is tudnék köztük különbséget tenni, hisz mindegyiket egyforma alázattal és tisztelettel fogadtam.
Nemcsak az enyém ez a kitüntetés, hanem mindenkié, aki velem együtt dolgozott, alkotott és együtt éltünk és építettünk valamit. Olyankor mindig könny hull a szememből, ha a munkánkat elismerik, az olyan mintha simogatnák az ember lelkét, hogy mégis érdemes volt… Ez is mutatja, hogy érdemes alkotni, tenni az emberekért, akik itt élnek velünk Gömörben, és nemcsak értük, hanem mindannyiunkért.
Mi adja az erőt ehhez a rengeteg munkához a hétköznapokban?
Az emberek. Én mindig az emberekért éltem és mindent a közösség érdekében tettem. Valahogy ez így volt megírva, de a szüleim is így neveltek, hogy az emberekért érdemes élni. Mondták, hogy ha valamit csinálsz, akkor mindig úgy csináld, hogy maradandó dolog legyen utánad és abból lehessen tovább építkezni. Ez vezérelt. A családfát 1620-ig sikerült visszavezetni, azóta itt vagyunk, az őseim még jobbágyként jöttek ide, aztán művelték, majd később megvásárolták a földet. Édesapám egyszerű, de bölcs parasztember volt, ő nevelt tartást belém. Mindig mondta, a paraszt olyan, ha elveri a jég, akkor holnap reggel felkel, és újra dolgozik, vagy olyan, mint a fűzfa, ha levágják, holnap reggel újrasarjad. Egyszóval a földművesnek, parasztembernek ilyennek kell lennie, nincs megállás, ha jön egy természeti katasztrófa, ami mindent elvisz, akkor is tovább kell dolgozni.
Tehát mondhatjuk azt, hogy a szülei voltak a példaképei?
Igen, és nagyon szép gyerekkorom volt, amit nekik is köszönhetek, meg a gyönyörű természetnek, ami körbevesz. De ha történelmi nagyjainkra gondolunk, ugyanúgy példaképül szolgál Szent István, államalapító királyunk, a kereszténység meghonosítója. Részben ezért is egy méltó szobrot emelünk neki itt Hanván, a Tamás-kúria területén, ami most van átépítés alatt. A szobor már kész van, amit Štefan Pelikán szobrászművész barátom tanítványa, Kamil Papučík készített, aki Zsolna mellől hajlandó volt leutazni Budapestre, megnézni a Szent István-szobrot, hogy inspirálódjon.
Mikor lesz a szobor átadója, és hogy halad a Tamás-kúria felújítása?
A szobor és a kúria átadója az elképzelés szerint jövő augusztusban lenne. A kúria már kész van, a régi magtárak, a csűr és a szállodarész is megépült, de itt még hátravannak a belső munkálatok, majd aztán a tereprendezés. Ez egy gyönyörű komplexum lesz. Óriási lelki erőt sugároz a hely, ahová nagyon szívesen járok, mert mindig feltölt energiával és megnyugodva térek vissza. A természet ölén van, a csodálatos Sajó-völgyét és a hanvai templomtornyot is látja az ember, halastó van a közelben, madárdal hallatszik, egyszóval meseszép hely. Tervezünk egy szabadtéri színpadot is ide. Lényegében minden megvan ahhoz, hogy ez a kastély a jövőben a gömöri magyarság központja legyen, táborozó hely, ahol kulturális rendezvényeket lehet majd szervezni. Én úgy érzem, hogy egy kapaszkodója lesz a gömöri magyarságnak a további életéhez, megmaradásához és megerősödéséhez, hagyományaink megőrzéséhez.
