Erősödő a felvidéki magyar identitás - államalapítási Csemadok ünnep Deákin

A megemlékezés a deáki kultúrházban a régiótörténeti konferenciával kezdődött az államalapítás ünnepét követő hétvégén. Majd a deáki Szent István király szobornál a helyi és környékbeli közösségek képviselői helyezték el koszorúikat. Az ünnepi szónok, Baranyai Alajos beszédében arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy Szent István öröksége nem pusztán a történelemkönyvek lapjain él, hanem a mindennapjainkban is irányt mutat.

– hangsúlyozta. Szavai egyszerre idézték fel a múlt nagyságát és üzentek a jelennek: a magyarság csak akkor tud megmaradni, ha közösségei erősek, és ha hitében nem inog meg.

Az uralkodás tudományáról Szent István fiához, Imre herceghez írt Intelmeiben értekezik, pontokba foglalva az uralkodás, az országirányítás legfontosabb tételeit. Ezek között olvasható hetedik intelemként, a király tanácsadó testületéről való értekezés egy szakasza: A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék.

– emelte ki Baranyai a közelgő Csemadok tisztújításra célozva.

A koszorúzás méltóságteljes pillanataiban a deéki Nefelejcs énekkar működött közre. A koszorúzás után a résztvevők a Deáki katolikus templomba vonultak, ahol ökumenikus istentisztelet adott keretet az ünnep folytatásának. Itt hangzott el Tóth László, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának felvidéki főosztályvezetője ünnepi beszéde.

Tóth a nemzetpolitika szemszögéből világította meg Szent István örökségét. A szent király nemcsak államot épített, hanem olyan jövőbe mutató alapokat fektetett le, amelyek ma is köteleznek bennünket.

„Európához tartozunk, de saját hagyományainkkal, nyelvünkkel és kultúránkkal. Ez az a kincs, amelyet őrzünk és továbbadunk a következő nemzedékeknek” – fogalmazott a főosztályvezető. A felvidéki magyarság újra megmutatta, hogy él és élni is akar, hogy történelmünk nagyjait nem felejti, hogy cselekedeteik előtt fejet hajt és tanításaikat megfogadja.

Az ünnepi beszédek és az istentisztelet során többször is felcsillant az az üzenet, amely minden jelenlévő szívéhez utat talált: a magyarság megmaradása a közösségeken múlik. Legyen szó családról, faluról, gyülekezetről vagy nemzetről – a közös múlt, a hit és a nyelv köti össze az embereket.

„ Ha mindennek a végső okát, az esszenciának az esszenciáját keresnénk, azt a kereszténységben, a keresztény hitben találhatnánk meg. Nem véletlen, inkább jelzésértékű, hogy államalapításunk, országunk születésének ünnepét egy templomban üljük. Ahogy nem véletlen, hogy Budapesten, a nemzet fővárosában az ünnepi tűzijáték záró momentumaként, nemzeti imánk közös eléneklése során egy hatalmas kereszt sziluettje rajzólódott az égre. Mert a mi jelünk a kereszt – ahogy Esterházy, a felvidéki magyarság mártírja fogalmazta meg örök érvényűen“ – fogalmazott ünnepi beszédében Tóth László.

A korábbi századok embere számára a templom, a benne megjelenített keresztény tanítás és értékrend jelentette a szellemi iránytűt és az erkölcsi mércét. Mikor azonban Esterházy e szavakat kiejtette, már istentelen ideológiák szedték milliószámra áldozataikat. Napjainkban pedig egyre többször és egyre hangosabban lehet hallani, hogy a kereszténység, az európai keresztény értékrend idejétmúlt, és valójában nincs is rá szükség, lecserélhető.

Azt halljuk a nyugatról érkező hírekben, hogy már senki sem jár az Isten házába, sőt, már maguk a templomok sem azok, aminek épültek, funkciójukat megváltoztatták, jobb esetben kulturális intézmények, rosszabban kocsma lett belőlük, vagy egyenesen lerombolták őket. De mi templomokat építünk és újítunk meg - mert ez Szent István tanítása, mert a mi jelünk a kereszt.

Az ünnepi istentiszteletet Tóth László kanonok és Édes Ákos református lelkész szolgáltatta, akik szavaikkal emlékeztették a közösséget Szent István király örökségére.

A kanonok történelmi visszatekintéssel kezdte beszédét: István a Géza fejedelem halála utáni időszakban vette át a magyar birodalmat, és mélyen vallásos uralkodóként tudta, hogy népének megmaradása és hite összekapcsolódik. Deáki templomának történetét is felidézte: a Szent István templomot 1023-ban szentelték fel, és az épület ma is a katolikus közösség egyik fontos helyszíne. István célja világos volt: népe megmaradjon magyarnak, és hívőként éljen.

A kanonok felidézte a király nehéz személyes sorsát is: gyermekeinek korai halála, köztük Imre herceg tragikus vesztése, komoly lelki terhet jelentett. István utód nélkül maradt, de bölcsen felajánlotta országát Máriának, a Boldogságos Szűznek, így öröksége és a magyar államiság alapjai máig fennmaradtak. „Mi magyarok a történelmi nehézségek ellenére megmaradtunk” – zárta gondolatát a kanonok.

Édes Ákos lelkész a teremtőnek adott hálát azért, hogy a magyarság a Kárpát-medencében fennmaradt. Hangsúlyozta, hogy Szent István ünnepe a hit és a közösség ünnepe is. Párhuzamot vont Dávid király és fia, Salamon, valamint Géza fejedelem és István között: mindannyian feladatuknak tekintették népük megőrzését, biztonságos hazát építettek, templomokat emeltek, és Isten segítségével vezették közösségüket.

„Mi magyarok mindig is tudtunk nagyot alkotni – zenében, tudományban, sportban, és a világ civilizációjához is hozzájárultunk. Vannak nagy hőseink, és Szent István király is népünk egyik kiemelkedő alakja” – hangsúlyozta a lelkész. István szívügye volt, hogy népe békében élhessen hazájában, és a magyarság az ő iránymutatásával szövetséget kössön Istennel.

Az ökumenikus istentisztelet a közös himnuszénekléssel zárult, majd a hallgatóság orgonahangversenyen gyönyörködhetett, Ternóczky István és Záreczky György kántorok, orgonisták előadásában. A nap így méltó befejezést kapott - egyszerre volt emlékezés, hit és kultúra ünnepe.