Emlékeztet és példát mutat a komáromi zsidóság
A Komáromi Zsidó Hitközség szeptember elsején, a zsidó kultúra európai napján ingyenes műsorral várja az érdeklődőket a komáromi Tiszti pavilon dísztermébe. A hagyományos rendezvény végén Csekei Szabó Tímea, a Duna Menti Múzeum művészettörténésze és Katarína Répásová leváltáros vezetésével megtekinthető a Menházban a Töredékek – komáromi sorsok és történetek a vészkorszak idejéből című kamarakiállítás, amelyet a Duna Menti Múzeum a Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltárával és a komáromi hitközséggel közösen a holokauszt 80. évfordulója alkalmából hívott életre.
A komáromi zsidóság 1791-ben alapította meg helyi hitközségét, tagjainak a száma 1845-ben meghaladta a 700-at, és az első világháborút követően Csehszlovákiához került városrészben pedig már több mint kétezren voltak. Közülük több mint kétszázan kereskedőként, mintegy százan iparosként, többen pedig szellemi, művészi pályákon bizonyultak sikeresnek.
1896-ban épült fel a szegény zsidókat segítő Menház, amelynek része a kis ortodox zsinagóga is. 1938. november 2-án a bal parti Komárom újra Magyarország részévé vált, s a zsidóságot fokozatosan kiszorították a gazdasági életből.
A pokol azonban 1944 áprilisában, Magyarország német megszállása után kezdődött. A zsidóság elhurcolásának a koordinálására Komáromban is megjelent a Judenkommando. Június 1-re kialakították a komáromi gettót, ahonnan az összegyűjtött zsidókat a Monostori erődbe, onnan pedig az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborba szállították.
A háborús években több mint kétezer komáromi zsidó, a helyi közösség mintegy 90 százaléka vesztette életét, a holokausztot mindössze 248-an élték túl.
A második világháború után fokozatosan visszatértek Komáromba a haláltáborok túlélői, és 1945 második felében újraindították közösségi életüket a Menházban, ahol 1954-ben kultúrhelyiséget is kialakítottak. Miután azonban többen kivándoroltak Izraelbe és Nyugatra, a hitközség hanyatlásnak indult, ami az 1980-as évek végéig tartott.
A ´89-es rendszerváltást követően a város zsidóságának kulturális élete fokozatosan felélénkült, jó példával szolgálva a másutt élő zsidó közösségeknek is. Vallási ünnepeiket, kulturális rendezvényeiket gyakran neves bel- és külföldi előadók fellépései színesítik. A zsidó közösségi alkalmak felekezeti szempontból nyitottak.
A Töredékek – komáromi sorsok és történetek a vészkorszak idejéből elnevezésű október 25-ig látogatható kiállítás mementóként szolgál. Fő célja, hogy konkrét élettörténeteken keresztül láttassa a népirtás történéseit, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg.
– A Duna Menti Múzeum gyűjteményéből származó műtárgyak és a komáromi levéltár dokumentumai értékes információkat nyújtanak a korszakról a komáromi zsidóság deportálásának 80. évfordulója alkalmából. A látogatók betekintést nyerhetnek az akkori, a komáromi és környékbeli zsidósággal szemben alkalmazott politikai intézkedésekbe és azok tragikus következményeibe. Azt szeretnénk, ha sokan megnéznék a kiállítást, hogy korunk embere is okuljon belőle – mondta Paterka Pál, a Duna Menti Múzeum igazgatója.
A tárlatot magyar nyelven annak kurátora, Szabó Csekei Tímea művészettörténész, szlovák nyelven pedig Katarína Répásová levéltáros, társkurátor mutatta be. A művészettörténész a levéltár idei nyílt napján figyelt fel a komáromi zsidóságról szóló dokumentumokra, amelyek hatására megfogalmazódott benne a kamarakiállítás ötlete.
Úgy gondolta, hogy azokat a Komáromhoz kötődő, zsidó származású művészek alkotásaival együtt kellene bemutatni az autentikus helyszínként kínálkozó Menház két kisebb termében.
– Nagyon örültem, hogy az érintett intézmények és a hitközség vezetői is egyöntetűen támogatták az emlékkiállítás gondolatát. A megnyitó időpontja sem volt véletlen, hiszen 80 évvel ezelőtt, június 12-én és 15-én deportálták a komáromi zsidóságot a Monostori erődből Auschwitzba – fejtette ki.
Az elsők között hurcolták el dr. Waldmann Ernő és Lefkovics Józsua rabbikat, továbbá Fried Jenő nagykereskedőt, a Jókai Egyesület alelnökét, valamint Kincs Izidor porcelánkereskedőt és Rohonyi Oszkár fogorvost, illetve a hitközség további vezetőségi tagjait. Akkor veszítette el feleségét Harmos Károly képzőművész, s az ugyancsak tehetséges festőművész, Rauscher György családtagjait is elhurcolták, és csak egy testvére élte túl a holokausztot. A borzalmak után 1948-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált a két híres magyar festő és grafikus, Reichentál Ferenc és a később francia állampolgárként elhunyt Szóbel Géza. Az alkotásaik mellett egy Kincs Mór Fia – porcelánt is kiállítottak a Menházban. A jobb sorsra érdemes tehetségek az egykori Citrom, Bercsényi, Vármegyeház, Király püspök és Deák Ferenc utcában éltek. A kísérőszövegekben olvasható a művészek élettörténete. A műtárgyak nagy része a Duna Menti Múzeum gyűjteményéből származik, melyeket a dél-komáromi Komáromi Klapka György Múzeumból és magángyűjteményekből kölcsönzött alkotások, valamint fényképek és dokumentumok egészítenek ki. A kiállítás csak előzetes egyeztetés után tekinthető meg.
Szeptember elsejére színes programokat állított össze a Komáromi Zsidó Hitközség a Kisebbségi Kulturális Alap, Magyarország kormánya, a Nyitra Megyei Önkormányzat és Komárom városának a támogatásával.
Dr. Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója Családi fiók – családi vitrin címmel tart előadást, amit délben a kóser konyha és zsidó ételek kóstolóval egybekötött bemutatója követ. Intimitás és szerelem a zsidó házasságban címmel dr. Balázs Gábor, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem megbízott rektora tart előadást délután, majd az ünnepség fénypontja következik, a Kehila – Közösségért díjak átadására. A napot Malek Andrea énekes és Jáger Bandi zongorista, zeneszerző koncertje zárja. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak a közös ünneplésre!
Megjelent a Magyar7 2024/35.számában.
