Élő népmesekincs a füleki Meseesten
Idén is teltházas érdeklődés mellett zajlott a Meseest Füleken. A hagyományos mesemondást bemutató közösségi esemény a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia és a városi művelődési központ szervezésében valósult meg. A program során négy gyakorlott mesemondó szórakoztatta a közönséget. A zenei hangulatról pedig a Foncsik Énekegyüttes gondoskodott.
A Meseest elnevezésű program egyrészt megidézte az egykori társas összejövetelek során zajló történetmesélés hangulatát, másrészt a hagyományos mesemondói stílust követve betekintést kínált a magyar mesekincs különféle műfajaiba. Az élőszavas mesemondás egy egészen különleges, interaktív műfaj, ahol az előadó és a közönség között megszűnik a távolság.
Nem úgy működik, mint egy színház, ahol van egy elszigetelt előadó. Itt a közönséggel együtt egy valódi közösség születik. Bekerülünk egy közös gömbbe, és ott, abban a pillanatban születik meg maga a mese”
– vallja a losonci születésű Dósa Annamária, a hagyományos élőszavas mesemondás elkötelezett képviselője.
Annamária felnőttként, a Hagyományok Háza kurzusán kötelezte el magát a műfaj mellett, miután korábban biblioterápiás képzést végzett. Ott ismerte fel, hogy a népmesék hordozzák a legősibb, legmélyebb segítő energiákat. Azóta a Meseszó Egyesület tagjaként rendszeresen mesél, és aktívan részt vesz a szakmai életben. Munkássága kiemelkedő elismeréseként 2026 márciusában Nagy Pávás Népi Előadóművész címet kapott. Rendszeresen vezet műhelyfoglalkozásokat, és hazai, valamint nemzetközi szakmai fórumokon lektorként tanítja az élőszavas mesemondásban alkalmazott improvizáció gyakorlatát. Célja, hogy a mesékben élő ősi bölcsességet és az egykori paraszti kultúra közösségi élményét minél több emberhez elvigye.
A program színpadán bemutatkozó fiatal generáció tagjai az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny többszörösen díjazott, kiemelkedő tehetségei. Az idei megmérettetésen mindhárman aranysávos minősítésben részesültek, sőt, a Ma7 médiacsaládnak köszönhetően egy-egy bemutató kisfilm is készült róluk.
A füleki Zacpal Jolika óvodás kora óta mesél. Számára az igazi szabadságot az jelenti, hogy a saját szavaival formálhatja a történeteket. Az idei versenyen elért aranysávos minősítése mellett Berky Giovannival együtt, aki betegség miatt nem tudott részt venni a Meseesten, a hagyományos mesemondás hiteles közvetítéséért különdíjat is átvehetett. Jolika a Varázslóinas című mesével készült, amely egy szegény ember legkisebb fiáról szól, aki tud olvasni, így a varázslónál kapott titokzatos munka során felfedezi a bőséges lakomát adó varázsabroszt.
A füleki tehetségek sorát erősíti Mihalovics Zsófia is, aki szintén gyermekkorától kezdve áll a közönség elé. Bár egy időre kiesett a gyakorlatból, a Meseestet kiváló alkalomnak tartotta a visszatérésre. Mint elmondta, az évek során megszerzett rutinnak köszönhetően ma már sokkal magabiztosabban formálja a történeteket. Az estre Az ördög és a gazdag asszony című humoros, vicces darabot választotta.
A vecseklői Szepesi Emília szintén óvodáskora óta mesél. Számára a népmesék világa nem csupán hobbi, hanem a belső megélés és a mindennapokból való pozitív „menekülés” eszköze. A rendezvényre A cigánygróf című gömöri népmesét választotta, amely csattanós, humoros stílusával és ízes kifejezéseivel áll a legközelebb a személyiségéhez.
A megfelelő darabokat a népmesegyűjteményekből magam böngészem ki. Rendszeres részt vevője vagyok a regionális és országos megmérettetéseknek. Az Ipolyi Arnold Népmesemondó Versenyen alapiskolás korom óta versenyzem, ahol már arany- és ezüstsávos minősítést is szereztem”
– avatott be Emília, aki szülőfalujában, Vecseklőn is rendszeresen fellép.
Bár a jövőbeli karrierjét nem feltétlenül az óvodapedagógiában képzeli el, a színművészet és a kulturális rendezvényeken való mesemondás felnőttként is az élete szerves része marad majd.
A Meseesten fellépő mesemondók elhivatottsága a bizonyíték arra, hogy a népmese nem a múlté: amíg élőszóval adják tovább, és nyitott szívvel hallgatják, addig a magyar mesekincs közösségkovácsoló ereje velünk marad.
