Elmondta hát mindenkinek... – KÉPEKKEL
A somorjai Zalabai Zsigmond Városi Könyvtár és a Csemadok Somorjai Alapszervezete a közelmúltban dr. Fóthy János állatorvos, élelmiszer-higiénikus, egykori parlamenti képviselő, helytörténeti és közíró legújabb, Elmondom hát mindenkinek (A kisebbségi lét tanúja) című könyvének bemutatójára invitálta az érdeklődőket.
Fóthy János publicisztikai írások szerzője, legyen szó szakmai ismeretterjesztői, egyházi jellegű vagy kisebbségügyi témáról. Az oroszkai születésű állatorvos 15 évvel ezelőtt írta meg szülőfaluja sajátos monográfiáját, tágabb történelmi kontextusba ágyazva, levelekből idézve és saját feljegyzéseit felhasználva. Tíz éve jelentek meg naplójegyzetei afrikai élményeiről, az Algériában állatorvosként megélt öt évről. Legújabb könyvében kissé kivonatosabban ez a téma is fellelhető, de az Elmondom hát mindenkinek... egész életének kalandos történetét megjeleníti, legyen szó a szülőfalujában eltöltött korai évekről, az állatorvosként megélt élményekről, vagy éppen az első szlovák államelnök megválasztásának körülményeiről.
A kiadvány azonban nemcsak a szerző élete históriája, hanem annak politikai és társadalmi lenyomata és bizonyos értelemben egyfajta személyes bédekker is, melynek szerkesztője Lacza Tihamér, aki egyben Fóthy János beszélgetőpartnere is volt az est folyamán.
olvashatjuk a könyvben, s bár konkrétan Trianonnal nem foglalkozik a szerző, annak hatásaival, következményeivel annál inkább. A könyvben 8 évtized történése van megörökítve, kiemelve a társadalmi-politikai hátteret.
Fóthy János több mint 40 országban megfordult, s az ezekben az országokban átélt legérdekesebb események nagy részét feljegyezte. Mondandóját rögtön egy személyes traumával kezdte, ami szintén kapcsolatos Trianonnal és a mai napig masszívan érezteti hatását a közéletben:
A 8. osztály elvégzése után Fóthy János a párkányi magyar gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mivel a család földműves paraszt származású volt, így három hónap után ott kellett hagynia a gimnáziumot, mert édesapja a „háborúban maradt”, a bátyját katonának vitték, és csak a nagymama maradt otthon, így nem volt, aki a munkát elvégezze. Két évig gazdálkodott otthon, majd arra gondolt, hogy autószerelő lesz. A zselízi járási hivatalban egy hölgy fogadta, aki szerint 17 évesen már „öreg” volt ehhez a szakmához, így azt mondta, hogy menjen bányászinasnak. Végül elvégezte a komáromi mezőgazdasági iskolát, az ottani osztályfőnöke viszont már az egyetemet ajánlotta számára.
elevenítette fel a furcsa szituációt a szerző, aki elmondta, hogy könyvének második része foglalkozik jobban azzal a helyzettel, amit a felvidéki magyarság 100 éven keresztül, Trianon után átélt.
Amikor Fóthy János kikerült Algériába, se lakást, se műszereket nem kapott, kezdetben minden segédeszközt és gyógyszert saját magának kellett biztosítania, vagyis behoznia. Fél év után is csak kalandos körülmények között jutott lakáshoz és többször volt életveszélyes helyzetben, nem egyszer a veszettség betegsége miatt.
Az állatorvos a diaszpórában élő magyarokhoz is ellátogatott szerte a világban, akik egyfajta kis ünnepként tekintettek minden olyan alkalomra, amikor a Kárpát-medencéből érkeztek hozzájuk nemzettársaik.
A jó hangulatú könyvbemutató nagy érdeklődés mellett zajlott, melynek végén Fóthy János a saját életéből vetített fotókat. Minden fényképhez tartozott egy történet, ezeket a szerző röviden meg is osztotta a közönséggel.
