Elhagyott gyerekekből boldog család - KÉPEKKEL
Timi és Rajmund gyermekotthonban nőttek fel testvéreikkel együtt. Ennek ellenére nem hibáztatják szüleiket, le tudták rakni egy boldog család alapjait, ahová saját két kisgyermekük mellé fokozatosan kivették az otthonból Rajmund testvéreit is.
Vidám játék közben csöppenek be a nánai bérelt családi házukba. Ramóna házi kisegerükkel játszik a teraszon, a többiek egymással.
Mindketten a párkányi gyermekotthon lakói voltatok. Mikor találtatok egymásra?
– kérdezem a fiatal szülőket.
Imádtam focizni – kezdi Rajmund. – Timi is szeretett focizni, kijártunk sétálni, szórakozóhelyekre, „hülyéskedtünk”, addig-addig, amíg összejöttünk.
de sajnos egy „agentúrás átverős cég” hálójába kerültünk. Fél év kemény munka után szinte üres kézzel jöttünk haza. A kis Rajmund 2017-ben született. Nem volt tervezett gyerek, de rettentően örültünk neki. Most négy és fél éves.
Milyen okokból kerültetek gyermekotthonba?
A Zselíz melletti Kissallóról származom, ahol a lakók hatvan százaléka roma. Hatan jöttünk testvérek a párkányi otthonba, családunknak anyagi problémái voltak, nem tudtunk még iskolába járni se.
Most is csak akkor jönnek, ha elmegyek értük autóval, hogy lássák az unokákat – meséli Rajmund.
Timi, a nyílt, okos fiatalasszony története is hasonló. Elmondta, alkoholista anyja egy napon elment, és ők, a hat testvér, magukra maradtak. Nyolcéves volt akkor.
– Anyukánk elhanyagolt minket. Nem volt mit ennünk, bántalmazott, elfelejtett beíratni az iskolába. Hárman gyermekotthonba kerültünk, három testvérem pedig anyukám lánytestvéréhez. Megkönnyebbültem, amikor elkerültem otthonról, mert éreztem, bárhol jobb helyen vagyok. Az otthonban nem volt könnyű velem. Temperamentumos, nagyszájú voltam. Az igazgatóval, főleg az iskolaválasztás terén, nem egyezett a véleményünk, de sikerült elérnem, hogy Érsekújvárban tanulhassak közgazdaságtant. Ott is érettségiztem.
Nehéz lehetett felnőni a szüleitek nélkül…
Nem foglalkoztam ilyen dolgokkal. Én voltam a testvéreim közül a legidősebb, az önsajnálat helyett rájuk próbáltam figyelni. Ramóna, a kishúgom, akkor töltötte be az első évét. Hál´ istennek mind egy csoportba kerültünk, én öt évet töltöttem az otthonban, testvéreim pedig nyolcat – emlékezik Rajmund.
Rajmund, hogy alakult az életetek a továbbiakban?
Még Sallón éltünk a testvéreimmel anyámnál, amikor apámat bezárták. Volt egy sallói férfi, akinek segítettem ezt-azt a kutyatenyészetében, később látogatott a gyermekotthonban is, szinte a fia voltam. Őhozzá költözhettünk, amikor első gyermekünket vártuk. Mivel anyagilag is támogatott,
Sikerült megfelelő és jól fizető munkahelyet is szereznem – a Rooster bárban vagyok főpincér – mondja elégedetten Rajmund. Hozzáteszi, egy hirdetésben látta meg az állást, a próbanap is jól sikerült, azóta ott dolgozik.
– A ház, amelyben most élünk, a főnökasszony apukájáé. Mondták, olcsón kibérelhetem, mint a cég dolgozója. Ahogy Timivel megnéztük, rögtön bele is egyeztünk a bérlésbe, hiszen jó körülmények vannak itt egy nagycsalád számára – két szoba, fürdőszoba, konyha és hatalmas terasz – mutatja meg az épület helyiségeit a családfő.
Hogy lettetek négyből heten?
Testvéreim a párkányi gyermekotthonból a szünidőket és az ünnepeket sorra nálunk töltötték, igazából sose szűnt meg a kapcsolatunk. Timit pedig mindig úgy tartották számon, mintha a testvérük lenne. Nem csoda, hiszen Ramónát még Timi pelenkázta az otthonban. Tudomásukra jutott, hogy Ramónát és két testvérét ki akarja venni egy nő az otthonból, amit határozottan nem szeretettünk volna.
Jenci és Ramóna velünk élnek, 19 éves húgom Jessica pedig a mellettünk lévő családi házat bérli, de szinte minden szabadidejében nálunk van. Most intézzük, hogy a 17 éves Rebeka is hozzánk kerüljön, igazából már csak a bírósági végzésre várunk. Így leszünk öt testvér újra együtt, egy közülünk pedig már felnőtt – sorolja Rajmund.
Még nem vagy huszonöt és már ilyen nagy családról gondoskodsz. Nem okoz ez nehézséget?
– kérdezem a fiatalasszonyt.
Bár szeretek anyuka lenni, eleinte elgondolkodtam azon, bírnám-e négy gyerekkel (Rajmund testvérei közül ketten kisgyermekek) ilyen fiatalon. Végül rábólintottam, mert
– Timi minden egyes nap hatkor kel, elkészíti a reggelit, felöltözteti a gyerekeket és elkíséri őket a buszhoz. Napközben főz, mos, takarít. Igazi háziasszony, nem is választhattam volna jobb anyát a gyermekeimnek és a testvéreimnek – mondja Rajmund és szeretettel néz párjára.
A jövő felől nem aggódnak, mert Rajmund tapasztalata szerint úgysem alakul minden a tervek szerint. Azt az ifjúkori álmát azonban, hogy író lesz, nem adta fel, s lehet, könyvben örökíti meg saját történetüket is.
Megjelent a Magyar7 2021/44. számában.
