Egyetlen biztos pont a család
Ha a Lévai járásban járva egy traktorban ülő fiatal nőre leszünk figyelmesek, nagy valószínűséggel a nagyodi Saróka Palásti Enikőt látjuk. Több mint négy éve dolgozik a mezőgazdaságban; sokoldalúságának és széles érdeklődési körének köszönhetően nagyon élvezi a családi vállalkozásukban való munkálkodást. A szabadidejében táncol; egykor a farnadi Nádas Néptáncegyüttes tagja volt, jelenleg a lévai Garam Menti Néptáncegyüttest erősíti. A szakmájáról és az aktuális kihívásokról beszélgettünk vele.
Hogyan kerültél kapcsolatba a mezőgazdasággal? Mi volt az a hatás, inspiráció, ami a növénytermesztés világába vezetett?
A komáromi Selye János Gimnáziumban folytatott tanulmányaim végén nem tudtam egyértelműen, mihez kezdjek, hol folytassam. Egyszerre szerettem volna színész, ügyvéd és még sok más is lenni. Mindig is nagyon sok dolog iránt érdeklődtem, ezért nehéz volt a választás. Végül Budapesten kezdtem el az egyetemet; közgazdaságtant tanultam, s ott jöttem rá, hogy a magánvállalkozás való nekem. A szüleim nagyon régóta gazdálkodnak, a bátyám is csatlakozott hozzájuk, így én is ebbe az irányba indultam el, mert láttam a szakmában rejlő lehetőségeket. A mesterképzést már a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetemen végeztem; közgazdaságtant tanultam ott is, de már mezőgazdasági specializációval.
De hogyan kerültél a traktorra?
Apukám és anyukám sok mindent tanít nekünk; egyszerre kell értenünk a könyveléshez, a technikai háttérhez, a növénytermesztés minden műveletéhez.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
A munkám nagyon szerteágazó; szeretem is, hogy változatos, talán éppen ez ösztönöz. Tisztában kell lennem a jogi világgal, ismernem kell a technikai fejlesztéseket, sőt a szerelésben is részt veszek. Szeretem az év mozgalmasabb időszakait. Van, amikor a számítógép előtt ülök, könyvelek, projekteket írok, új dolgok után kutatok, majd jön a tárcsázás, vetés, szántás ideje, amikor mentálisan megpihenhetek. Szükségem van ezekre a nyugalmas időszakokra is, amikor a gépen ülve gondolkodom és egy kicsit kikapcsolódom. Ez utóbbi az olyan új technológiáknak köszönhető, mint az ún. önvezető RTK-rendszer.
Mi a családi vállalkozásotok profilja? Milyen növényeket termesztetek?
A családi vállalkozásunk biozöldség-termesztéssel foglalkozik. Kezdetben csak tököt, később céklát és fekete retket ültettünk; idén már a csemegekukoricával és a borsóval is megpróbálkoztunk, emellett váltónövényekkel, vagyis gabonafélékkel és napraforgóval is foglalkozunk.
Mennyivel nehezebb érvényesülni a piacon a biozöldségekkel?
Mivel vegyszermentesen termesztünk, kevesebb a terméshozamunk. Nem használunk műtrágyákat, amelyek befolyásolnák a hozamot, és gyomirtót sem alkalmazunk. Néha nem elég a mechanikai eltávolítás, van, hogy a gyom elnyomja a növényeket. Persze, sokan gondolják, hogy a biozöldséget elméletileg drágábban lehet eladni, de az a helyzet, hogy nem vásárolják fel drágábban a terményeinket. Ezért jön jól az állami támogatás, de jobb lenne, ha a piacon a valós ellenértékét kapnánk a biozöldségnek.
Kevés nő dolgozik a növénytermesztés világában. Fiatal nőként ebből kifolyólag milyen kihívásokkal találkozol a munkád során?
Bizony, nem jellemző, és a mai napig csodálkoznak, ha látnak a traktor kormánya mögött, bár egyre többen megismernek és integetnek. A tárgyalások során egyébként azt tapasztalom, hogy apukámat és testvéremet inkább meghallgatják, mint engem. Ezért is kell magabiztosabbnak lennem, hogy rám is figyeljenek, ha mondok valamit. Azok a partnereink, akikkel már régebben dolgozik a családunk, elfogadtak engem is, az új partnereknél azonban ez egy kicsit nehezebb. Bízom benne, hogy ez változni fog. Szerencsére ez a munkámban nem jelenik meg napi szinten problémaként.
Véleményed szerint jelenleg mi a legnagyobb kihívás a mezőgazdaságban?
Problémákat okoz a világpiac jelenlegi helyzete is. A piacon az adott terménynek megvan az ára, s nincs lehetőségünk az árakkal „játszani”. Az állam ugyan segít, de olyan gyorsan változik a piac helyzete, hogy nem tudunk előre kalkulálni, és az állami támogatások sem mindig kiszámíthatóak. Ezek azok a faktorok, amelyekre nincs befolyásunk, minden mást meg tudunk oldani. Nehézséget jelent, hogy a mezőgazdaságban dolgozók átlagéletkora nagyon magas. Egyre több helyen próbálkoznak új technológiai megoldásokkal, drónokkal vagy robotgépekkel, robot kapálóval; ez ténylegesen kiváltja a kézi munkát, ami a zöldségtermesztésnél elengedhetetlen. Ez szerintem nagyon jó dolog, van is jövője, főleg, ha nincs ember, aki dolgozni szeretne. Ritka az a fiatal, aki a mezőgazdaságban szeretne dolgozni. Akik mégis benne vannak, ezúton is üzenem nekik: ne hagyjuk magunkat elnyomni a nagyok által. Vannak ugyan nehezebb időszakok, de próbáljunk kitartani! Fontos, hogy elgondolkozzunk azon, amit képviselünk a munkánkkal, azt vajon más is képviseli-e majd?
Szerinted mi az, ami jó kapaszkodót jelenthet egy fiatal számára ebben a szakmában?
Fontos, hogy legyen valaki, aki tud segíteni. Nekem nagyon sokat jelent, hogy számíthatok a családomra.
Az életedben a néptánc is jelen van. Hogyan fér bele az is az idődbe?
A családi háttér és támogatás nélkül ez sem menne. Mindig meg tudtuk szervezni úgy a munkát, hogy részt tudjak venni a próbákon és a fellépéseken. Fontos, hogy mindenkinek legyen kedvtelése, ami révén feltöltődhet és kikapcsolódhat. Ebben, mint minden másban is, férjem, Bence a legnagyobb támogatóm, hiszen az ő hatására kezdtem el újra táncolni.
Hol, hogyan látod magad a következő tíz évben?
Mivel várandós vagyok, most egy jó ideig a gyermekünk lesz a fókuszban, a többit pedig majd adja az élet. Nagyon sok változást fog hozni a következő időszak, ezért igyekszem rugalmas lenni. Az életemben egyetlen biztos pont van: a család.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/5. számában.
