Egy világbajnok kempingje Kéménden
Zsibongott a kemping, a táborozók főztek, tisztálkodtak, szólt a zene, égett a tábortűz, s leszállt az este. A Három Folyó Fesztivál résztvevői túl vannak a harmadik napon – SUP deszkával és kajakkal eveztek a Ipoly, a Garam és a Duna vizén.
A kempinget Kardos Kati alapította, akiről tudtam, élvonalbeli sportoló, de hogy kétszeres világbajnok, Európa-bajnok, azon csak ámultam. A szervezőmunka közepette beszélgetünk.
Láttam a rengeteg cseh turistát, autóra vagy utánfutóra pakolt kajakokkal, ahogy sátortábor helye után kutattak a környéken. Rájuk építve kezdtem el a kemping és kölcsönző létesítésén gondolkodni, de itt van a párkányi fürdő hatalmas vendégserege is, amely a fürdőzésen kívül más kikapcsolódást is keres. Családi házunk itt van a szőlőhegyen, közel a Garamhoz és tartozik hozzá egy kert is. Be volt nőve, kitisztítottuk, elkerítettük, kialakítottuk a táborhelyet, a nyitott konyhát, tusolókat. Vannak a területen erősítőgépek, gyerekeknek játszóparkot, kinti kemencét, tűzrakó helyeket alakítottunk ki.
A kis pódiumon nagyobb rendezvényeken zenekar játszik. Persze, mint mindenhez, a kemping felfutásához is idő kell, de volt már pár olyan akciónk, amikor 50-60 ember volt egyszerre jelen. Kölcsönözhetők csónakok, kajakok, paddle boardok, amit a magyarok csak SUP-nak neveznek, valamint elektromos kerékpárok. Lebiciklizünk Nagymarosig, átmegyünk komppal Visegrádra és a Duna jobb partján visszajövünk. Ez egy 80 kilométeres kör, és négy óra alatt teljesíthető.
A kezdetek után szóljunk a továbblépésről is. Kikre támaszkodhatott ebben a munkában?
Újbarsi barátom, aki vízi turisztikai utak szervezésével foglalkozik, jött az ötlettel, hogy a három folyóra építve gondolkodjunk és csináljunk fesztivált. Így született a Három Folyó Fesztivál, amelyre a hazaiak mellett Csehországból, Lengyelországból is érkeztek turisták. Pénteken a kéméndi hídnál kezdtünk és deszkán leereszkedtünk Kovácspatakig, a második napon Visegrádig, a harmadik napon pedig Csatáról Kéméndig a Garamon. A három nap alatt ötven kilométert tettünk meg. Az alacsony vízállás miatt az Ipoly csak a torkolatnál volt deszkázható, de a Dunából különleges zátonyok emelkednek ki fehér apró kövekkel, pár fával, egzotikus látványt nyújtva. Délutánig evezős programok voltak, estefelé vetítés, koncert, beszélgetések.
Veszélyes a különböző sodrású vizeken evezni?
Tudni kell „olvasni” a vizet. A Garamon vannak zúgók, a Dunán veszélyes örvények. Természetesen mindenkin van mentőmellény, ha megpörgeti a deszkát a víz és leesünk, nem kell pánikolni. El kell kapni a deszkát, a kenusnak a csónakot, de én is mindenütt ott vagyok a csoporttal, ha ilyesmi történne, azonnal a segítségükre sietek. Kezdőknek vasárnaponként egynapos túrákat szervezek. Szárazon és vízen is magyarázom mind a deszkás, mind a kenus technikát. Van igény arra is, hogy Kéméndről egészen Pestre evezzünk le. Ide természetesen már kell az erőnlét és a tapasztalat. Péntek délben szoktunk indulni, és vasárnap délben vagyunk Pesten pilismaróti és szentendrei megállókkal. Nálunk a szezon májustól október közepéig tart. A szlovákok, csehek és lengyelek mellett jönnek már a magyarországi turisták is. A közösségi hálón közzétett programjaink és videóink nagy vonzerővel bírnak.
Mesélnél a sportolói karrieredről is?
Apukám kiskorom óra a sport felé orientált. Ő is keményen sportol mind a mai napig, vele együtt valósítom meg a kemping fejlesztését is. Hat-hét évesen teniszeztem, az atlétika se állt távol tőlem. Párkányból elcsaltak a sellyei gimibe, ott profi szinten kézilabdáztam. Sajnos, egy csúnya sérülés miatt abba kellett hagynom. Ekkor kezdtem el erősíteni és nagyon jól helyrejöttem. Erőemelésben versenyeztem 1995-től 2006-ig. Ez guggolásból, mellbenyomásból és holthúzásból áll. Ezekből a legjobb eredményeim 225, 182,5, 215 kg voltak. Versenyzőként bejártam egész Amerikát Los Angelestől New Yorkig. Mellbenyomásban lettem Európa- és világbajnok, és a nyílt amerikai bajnokságot is megnyertem. Ezután tértem át a gépi evezésre, és Bostonban szintén világbajnok lettem. Ez volt életem legemlékezetesebb versenye. Nagy élmény volt, amikor a hatalmas sportcsarnokban harmincezres nézősereg előtt kétszáz gép egyszerre elindult. A dobogó legfelső fokán állni pedig nagyon megható érzés. A bostoni szereplésem után figyelt fel rám a VK Smníchov Praha cseh klub. Ekkor már harminc felett jártam, egyéniben nem tudtam megfelelően haladni, ezért négyesben és nyolcasban eveztem. Többszörös cseh bajnok vagyok. Negyven felett már évente műtöttek valamire, ezért visszavonultam.
A sporttal azonban sosem hagytál fel.
Ahogy Prágából hazajöttem vettem egy paddle boardot, és kipróbáltam a Garamon. Ez annyira bejött, hogy tavaly a harmadik lettem a Balatonon megrendezett világbajnokságon 40+ kategóriában. A csehekkel tavaly deszkáztunk a Kanári-szigetek melletti vizeken is. Az óceán három-négy méteres hullámai kékre-zöldre vertek, ahogy hozzávágtak a merev deszkához. Csak a harmadik napon kezdtem érezni a hullámokat. Az idén is elmegyek velük, mert remek tapasztalatokat lehet ott gyűjteni, de ki szeretném próbálni a deszkával való vadvízi evezést is. Emellett működtetem az edzőtermemet Zselízen és élvezem Kéméndet. A deszka a szívügyem. Jómagam nemcsak október közepéig, de egész évben kijárok a Garamra deszkázni, csak akkor tartok szünetet, ha befagy a víz. Ehhez mindig úgy vagyok felöltözve, mintha futni mennék. Legközelebb Lengyelországban lesz a világbajnokság, azon is szeretnék részt venni.
A kéméndi kempingbe várnak minden vízi sportot és kerékpározást kedvelőt. A lehetőségekről tájékozódjon a Camping K2 Kamenín közösségi oldalain.
Megjelent a Magyar7 hetilap 33. számában.
