Egy község – emlékkönyvben
A közelmúltban nem mindennapi eseményre került sor a Lévai járásban, a Garam bal partján található, 170 lakosú kisközség, Nagyod életében. A falu szépen felújított kultúrházában valósult meg Nyúl Lajosné Jakab Aranka, tősgyökeres nagyodi származású, egész életét a településen töltő, mindenkit személyesen jól ismerő hölgy Nagyodi emlékkönyv című kiadványának bemutatása.
Amint azt a helytörténettel is foglalkozó nyugalmazott pedagógus, Biró Béláné Jakab Rózsa beszámolójából megtudtuk, a két részből álló könyv a lakosság nemzetiségi hovatartozását figyelembe véve, magyar és szlovák nyelven íródott, 368 oldal terjedelemben. Az első rész pontos statisztikai adatokkal és néhány szép visszaemlékezéssel szolgál: családok, személyek, lakóházak, egyéb épületek megnevezését, leírását tartalmazza; a második részt a rendkívül gazdag, időrend és témák szerint csoportosított fotómelléklet öleli fel.
A kiadvány címe jelzi, hogy emlékező és emlékeztető könyvről van szó. Több mint száz esztendőt, négy nemzedéknyi idő történéseit villantja fel. A 19. század utolsó évtizedétől, két szörnyű világháború megpróbáltatásain, a kitelepítéseken, a lakosságcserén keresztül, 1948-tól napjainkig idézi fel a kisközség népének, minden egyes családi ház minden egyes lakójának név szerinti létét, voltát.
„Igyekeztem, hogy ez a könyvecske ne csak az én emlékeimet tartalmazza, hanem minél több tősgyökeres falumbeli ember is emlékezzen vissza a neki kedves időszakra, eseményekre, mert nemsokára úgy meg fog változni a falunk, hogy az utánunk jövők végképp nem fogják tudni, kik is laktak és éltek valamikor itt” – írja a szerző, Nyúl Lajosné Jakab Aranka a könyv bevezetőjében.
A kiadvány bemutatóján jelen volt a településvezetés, a község lelkipásztora, de természetesen az adatközlők, a családtagok, rokonok, barátok is megjelentek. Nagy örömmel vették kézbe, majd dedikáltatták a boldog szerzővel a könyvet, amely tulajdonképpen az írásos említések szerint egy 760 éve létező, összetartó, mindenkit minden időben szeretettel befogadó közösség kollektív alkotása; a nemes és korszerű elgondolás mégis Jakab Aranka lelkében fogant meg.
A könyv tartalmát azzal az információval bővíthetnénk, tudtuk meg Jakab Rózsától, hogy napjainkban már konkrétan és hitelesen ismerhetjük azon nagyodi emberek nevét is (családfők és 15 évnél idősebb fiúgyermekek), akik Magyarország török megszállása alatt, 1570-ben, illetve 1664-ben fej- és házadófizetők voltak a hódítóknak. Nevük pontosan megtalálható a magyar nyelvre fordított török adóösszeírásokban, a defterekben. Pontosan ismerjük azoknak a református híveknek is a nevét, akik az 1787-ben négy hónap alatt felépített, ma is létező templom felszentelése után szép magyar nyelven keletkezett, kézzel írott, Nagyodi Szent Gyülekezetnek nevezetesebb történetei című jegyzőkönyvekben szerepelnek. Mindazoknak a híveknek a nevét is tartalmazza, akik egy évszázadon át, naponkénti adakozásaikkal és egyéb módon támogatták „a református templom és oskola” működését.
2025. október 26-án a Nagyodi Református Egyházközség egyházmegyei közgyűlése során felavatták az összefogással létrehozott gyülekezeti házat, valamint az előtte felállított kopjafát. Az egyháznak, a templomnak, a nagyodiak keresztyén hitének, mint történelmük folyamán mindig, ma is megtartó ereje van.
Megjelent a Magyar7 2026/13. számában.
