Egy év nem elég? A Sajó ökológiai katasztrófájára még mindig nincs megoldás!
Több mint egy év elteltével sem sikerült megoldást találni arra, hogyan lehetne orvosolni a Sajót sújtó ökológiai katasztrófát, azaz hatékonyan és tartósan megakadályozni, hogy szennyezett bányavíz jusson a folyóba az alsósajói bányából.
A Sajót tavaly február közepén festette rozsdaszínűre a 2008-ban bezárt alsósajói vasércbányából kifolyó, nehézfémeket, köztük jelentős mennyiségű vasat, arzént, nikkelt és mangánt tartalmazó bányavíz. A szennyezett víz nemcsak ijesztő színűre festette a folyót, de élővilágában is helyrehozhatatlan károkat okozott.
Az első ichtiológiai felmérések azt mutatták, hogy a folyó érintett szakaszának első tíz kilométerén az élőlények 99 százaléka elpusztult, a következő tíz kilométeren pedig ez az arány 90 százalékos volt.
A számos, civilek kezdeményezte figyelemfelkeltő akció ellenére hónapokig nem történt semmi. Aztán jött egy részeredmény, június végén ugyan sikerült csökkenteni a folyóba jutó bányavíz mennyiségét, de a szennyezést teljesen megállítani nem tudták. A kormány rendkívüli helyzetet hirdetett a Sajó által érintett Rozsnyói, Nagyrőcei és Rimaszombati járásra.
Az illetékesek egymásra mutogattak, keresték, kinek is kellene megoldást találnia a problémára. Az erre hivatott válságstáb olyan tervvel ált elő, amely szerint a függőleges Gabriella-aknában beton fedőlapot alakítanának ki, ezt követően a vízszintes Márta-táróba körülbelül 17 méter hosszúságban betont injektálnának, amivel elválasztanák az erősen szennyezett vizet a tisztábbtól.
Azóta hónapok teltek el, és nem történt semmi.
Legfeljebb arról folyt a vita, melyik minisztériumnak kellene előteremtenie az ehhez szükséges forrásokat. Igaz, időközben a folyó többé-kevésbé megszabadult vörösesbarna színétől. Talán emiatt is gondolták az illetékesek, hogy ezzel megoldódott a probléma, és lassan feledésbe merül az ügy?
A hatóságok tétlenségét látva helyi aktivisták a környezeti katasztrófa megoldásáért petíciót indítottak, amelynek célja, hogy az illetékesek gyors, teljes körű és fenntartható megoldást találjanak a Sajóba folyó bányavíz problémájára.
ahogyan mindenhol máshol a világon teszik ezt hasonló esetben” – mondja a petíció kezdeményezőinek egyike, Varga Tibor orvos, a Szlovák Horgászszövetség rozsnyói szervezetének vezetőségi tagja.
Attól félek, ők ezzel lezártnak tekintik a dolgot, és így akarják hagyni az egészet. Nagyon csalódott vagyok, mert novembertől a válságstáb sem ült össze. Nem tudni, mit akarnak lépni, azt sem, megcsinálják-e egyáltalán a betonplatnit, amiről szó volt” – mondja Varga Tibor hozzátéve, igazából ez sem megoldás, legfeljebb időt nyernek vele, hisz a bányában tovább emelkedik majd a vízszint, csak lassabban. Tavaly augusztusban napi 2 centiméter emelkedést mértek, ami azóta valószínűleg felgyorsult, hisz a nyári szárazság után csapadékosabb időjárás jött. Most körülbelül 20-30 méterre van a vízszint a bánya bejáratától, amit a legoptimistább becslések szerint is 3-4 éven belül elér. Aztán ismét egyenesen a folyóba kerül az erősen szennyezett víz. Varga szerint az egyetlen hosszú távú megoldás az lenne, ha víztisztító rendszert telepítenének a bányába.
„Ezeket a fémeket ki lehet vonni a vízből, csak hát az pénzbe kerül. És hosszú ideig kell csinálni, talán évszázadokig. Amíg ki nem szárad az egész bánya” – jegyzi meg.
Társaival Varga Tibor rendszeresen végez méréseket annak megállapítására, mennyi szennyező anyag található a vízben, illetve a folyó medrében lerakódott üledékben. Az utóbbi is nagy gondot jelenthet annak ellenére, hogy a januári áradás jó részét már lemosta, át, a határ másik oldalára. Azért jócskán maradt még itt is.
Február közepén a kifolyásnál vettek üledékmintát, amit röntgen spektrométerrel vizsgáltak meg.
A berendezés azt mutatta, hogy egy kiló üledékben több mint 7300 mg arzén található (nálunk a megengedett határérték 20 mg/kg, Magyarországon 15 mg/kg). Ez azt jelenti, hogy az ottani üledékből mindössze 15 gramm annyi arzént tartalmaz, ami már halálos adag egy ember számára.
A múlt héten a 381 méter mély Gabriella-aknából is sikerült vízmintát venniük, helyismeret, némi lelemény és egy horgászbot segítségével. A cikk írása idején az eredményeket még nem hozták nyilvánosságra, de Varga Tibor megosztotta őket olvasóinkkal. A röntgen spektrométer azt mutatta, egy liter vízben több mint 3800 mg vas és 12 mg arzén található. A megengedett határérték a vas esetében 4 mg/l, az arzén esetében pedig 0,5 mg/l.
Csak idő kérdése, hogy a korábban kifejtett okokból, mikor kezd ez az erősen szennyezett víz ismét akadálytalanul áramlani a Sajóba.
Orosz Örs az elsők között volt, akik egy évvel ezelőtt felhívták a figyelmet a környezeti katasztrófára és a hatóságok tétlenségére. Mint mondja, ebben az országban az ember szinte már nem is csodálkozik, hogy a Sajó ügyére ennyi idő elteltével sem sikerült megoldást találni, pedig széles társadalmi összefogás övezi.
„Az idő megy, beavatkozás pedig nem történik. Az államigazgatás csődöt mondott, káosz uralja az országot, a kormány ténykedése katasztrófa. Ami a legszebb, hogy a múlt héten hallgatták ki a kollégákat a kassai bányahivatalban, és engem is újra beidéztek. Megint azokat zaklatják, akik megpróbáltak tenni valamit. Állampolgári kötelességünk, hogy védjük a természetet, hogy beavatkozzunk, ha ilyen katasztrófával találkozunk. Mi ezt tettünk, most ezért vegzálnak bennünket” – fogalmaz Orosz.
Úgy tűnik tehát, hogy a hatóságok a megoldás keresése helyett inkább azokat próbálják elhallgattatni, akik rámutatnak a problémára. Bízunk benne, hogy egy újabb év elteltével nem arról kell beszámolnunk, hogy még mindig csak azt találgatják, hogyan és miből oldják meg ezt a környezeti katasztrófát.
Megjelent a Magyar7 2023/09-es számában.
