Egy csallóközi dinnyetermesztő dinasztia
A dunatőkési Pápai Imre és családja több évtizede termeszt gyümölcsöt és zöldséget. Szinte hihetetlen, de a felmenői már 175 éve foglalkoznak dinnyetermesztéssel, egy családfakutatás során ugyanis ez derült ki. Ő azonban paprikatermesztéssel kezdte még a '60-as években.
A hazai piacon az elsők között kínálja a nagy, mézédes, tökéletes állagú és lédús görögdinnyéket. A gazdasági válság a dinnye árát sem kíméli, de aki a szezon előtt a csak külsejében dinnyére emlékeztető, vegyszerekkel telepumpált silány minőségű behozatalt nagyjából azonos áron megvásárolja, az meg is érdemli azt, és ne hepciáskodjon a kiváló minőségű hazai dinnye ára miatt. Találkozásunkat a Pápai család által üzemeltetett tőkési zöldséges boltban beszéltük meg, de a terepre is kimentünk, hogy lássam is, amiről Imre beszél majd.
A dinnyeszezon most, a görögdinnyének kedvező időjárás miatt, pár héttel korábbra csúszott, de tudják ezt a nyulak is, mert nagyjából a termés egyharmadát képesek károsítani még úgy is, hogy a több mint 7 hektáras dinnyeföldet kerítéssel övezik és naponta ellenőrzik. Bizony, néhány sorban számos megrágott dinnyét láttunk, közülük jó pár már messziről piroslott.
– Épp tegnap adott tanácsokat az egyik magyarországi vállalat képviselője, akikkel nagyjából 25 éve együttműködünk – dinnyében ők a legjobbak, legnagyobbak – és mivel én nem voltam itthon, a fiamnak meg a vejemnek elmagyarázták, mit kell csinálni. A kerítés nem elég, mert az alá a nyúl alátúr és szépen átszökik. Villanypásztorral kell kombinálni, mert a kettő már sok neki, és ha egyszer megcsípi az áram, akkor arra már nem megy többet. Már évek óta károsítják a dinnyét a nyulak, de ekkora kárt, mint az idén, még nem okoztak, úgyhogy jövőre már cselekednünk kell – szögezte le a vállalkozó, akinek jelenleg helyben és a 63-as úton, a Nagyszarva és a Csallóköztárnok közti kereszteződésnél van zöldséges üzlete.
A dinnyeföld után az eperföldre látogattunk, ugyanis a Pápai család néhány éve komolyabban foglalkozik az epertermesztéssel is. Fólia alatt és szabadon is termesztik az évszakhoz és a termesztési módhoz legmegfelelőbb eperfajtákat, ami azt jelenti, hogy április elejétől júniusig biztosított a hazai eper. A zárt fóliában érik meg legkorábban az eper, aztán abban, amelyiknek az ajtaja nyitott, majd pedig beérnek a szabadföldi eprek is, szép sorban, fajtától függően.
Az eperföldön központi öntözés zajlik, az eperszedéshez pedig saját „fejlesztésű”, vasvázas, vastag biciklikerekekkel, üléssel és ernyővel felszerelt önhajtásos járművet használnak, amelyhez hasonlót Kaliforniában látott először a fia meg a veje. Előnye, hogy az ágyások között ülve, és a járművet lábbal hajtva, nem kell hajlongani az eper szedésénél. Az ernyő pedig a naptól és az esőtől is egyaránt megvédi a szüretelőt; a telefontartóhoz mágnessel rögzített mobiltelefon is rendelkezésre áll, miközben a tulajdonos az eperszedés közben még az ügyes-bajos dolgait és az üzleti telefonhívásokat is intézheti. Bizony ám, mert a család mindent saját maga csinál, csupán a tőkési üzletben foglalkoztatnak egy alkalmazottat.
A harmadik, amivel komolyabban foglalkoznak, az a palánta „gyártás”, ami iránt újra nagy igény mutatkozik. A ház udvarán most is vannak sárgadinnye-palánták, amelyek késő ősszel még beérnek!
Pápai Imre még a pékeknél is korábban kel, ami hajnali két órát jelent. Elmondása szerint a napi 3-4 órás alvás és az ebéd utáni 45-60 perces szieszta pont elegendő számára. A hajnalt (vagy jobban mondva még az éjszakát) kiadós reggelivel és kávéval kezdni, mert az egész napos munkához kell az erő. Ugyanakkor a kondíciót is biztosítania kell, ezért a napirend következő pontja a nyolc kilométeres hajnali gyaloglás. Utána következik a napi munka estig, és csak egy kis szieszta fér bele ebéd után.
Mint minden munkának, a gyümölcstermesztésnek is vannak praktikái, fortélyai, de Pápai Imre szerint az a legnagyobb „titka”, hogy szeretettel kell csinálni, ott kell lenni, amikor szükség van rá, és abban is megegyeztünk, hogy a gazda szeme nemcsak a jószágot hizlalja, hanem a gyümölcsöt és a zöldséget is zamatosabbá, jobbá teszi.
Mondtam is a gazdának, hogy nagy szerencse, ha a szélesebb család ilyen jól megérti egymást, egy célért dolgozik és meg tudja osztani a munkát... És hamarosan érkezik az utánpótlás is, a következő unoka az eddigi három mellé... Imrének egy fia és két lánya van. A fiú már teljesen átvette a cég irányítását, amikor a tulajdonos éppen betegeskedett, s elmondása szerint olyan jól megy neki, hogy már teljesen rábízta a szakmai ügyeket. A két üzlet meg évek óta már nemcsak zöldségesként működik, hanem a kor kihívásainak megfelelően az ünnepekhez kötődő tárgyakat és egyéb csecsebecséket is árusítanak, s persze mindenszentek és karácsony idején is nagy a kereslet, amit ki kell elégíteni. Először több import terméket árusítottak, aztán a kisebbik lánya is elkezdett ikebanákat, s különféle díszeket készítenie, s azt vették észre, hogy a lánya által készített kézműves termékek sokkal kelendőbbek, így már ő teljesen ráállt erre. Ahogy fejlődött a vállalkozás, úgy vásároltak a községben és a közelben termőföldeket és területeket. Az egykori családi házat felújították, és most már a vállalkozásban érdekelt rokonság is ott építkezett a régi telek közelében.
A ház mögötti üvegfólia alatt termesztik a paradicsomot, paprikát, a szőlőt, a sárgadinnyét, azokból csak épp annyit, hogy az üzleteikbe be tudják biztosítani a saját árut. A felesége pedig a krizantémokkal foglalkozik, erre egy külön rész van fenntartva, s ugyanúgy az ültetéshez, az öntözéshez és az egyéb munkákhoz szükséges munkagépeket is a hátsó udvarban tárolják.
A kilencvenes években a község mellett vásárolt területen gyorsan növő akácfákat telepítettek, amelyeket fokozatosan kitermelnek, s egy évtizede a szélesebb család már kizárólag ezzel a fával fűt. Mivel a család házainak fűtővezetékeit is összekötötték, így még jobban tudnak takarékoskodni.
És végül a klasszikus téma és kérdés... Vajon hogyan tudjuk megállapítani, hogy melyik az érett, zamatos dinnye? Pápai Imre szerint többféle módszer van erre, és a klasszikus módszerek (kopogtatás, sárga folt vagy a dinnye szárának mustrálása, szín, érdesség vizsgálata stb.) is eredményesek lehetnek, de ehhez az illetőnek már sok száz, vagy inkább sok ezer dinnyét kellett látnia életében. Aki viszont évtizedek óta termeszti a dinnyét, annak elég, ha csak rápillant és meg tudja mondani.
Megjelent a Magyar7 2025/29.számában.
