Dunaújfalu községi krónikája – Falutörténet az utódok számára
Egy értékes kiadvány jelent meg a Dunasápújfalui Csemadok kiadásában Községi krónika Dunaújfalu címmel. Az alapszervezetnek ez már a negyedik kiadványa, két füzet és egy naptár után készült el ez a könyv, amelynek a megszerkesztéséhez a motivációt a település értékeit bemutató Dunasápújfalu értékei – album címmel 2022-ben kiadott előző helytörténeti kiadvány adta, amely egyedülálló módon összegezte a falu hagyományait, értékeit és krónikáját, közel 150 fényképpel és számos részletes leírással dokumentálva a település múltját, épített és szellemi örökségét.
A jelen kiadványhoz az alapot a település hajdani tanítója, Füle Lajos által írt krónika adta. „E könyvet 1955-ben kezdtem írni Kovács Lajos községi bíró megbízásából. A falu régi története e könyv az utódok számára. Írója Füle Lajos tanító, aki 1925 április 3-án született Dunaújfalun” – olvasható gyöngybetűkkel írt kézírással a krónika elején.
A kiadvány annak felelős kiadója és szerkesztője, Neszméri Tünde szerint a krónikának köszönhetően elsősorban Dunaújfalu történetét dolgozza fel, de a szerkesztő igyekezett annak tartalmát kiegészíteni olyan információkkal, amelyekből Sáp története is kirajzolódik, sőt a szomszédos települések múltja is megjelenik benne.
A Bethlen Gábor Alap által támogatott kiadvány első bemutatója hol máshol lehetett volna, mint az érintett településen, Dunasápújfaluban. A kiadvány bemutatóján a szerkesztő Neszméri Tünde elmondta, Füle Lajos krónikája nem a fióknak íródott, a tanító helytörténeti, levéltári kutatásokat végzett, az alapján írta a krónikát.
– fogalmazott a kiadvány szerkesztője, hozzátéve, Füle Lajos tanító nagyon művelt, intelligens ember volt, eljárt a levéltárakba, meghallgatta az idősebbek elbeszéléseit. „Nagyrészt ebből állt össze az általa írt krónika anyaga, amit 1960-ig írt. Ekkor egyesítették Dunaújfalut Sáppal, és ekkor került a vasút Magyarbélhez” – fűzte még hozzá Neszméri Tünde.
Füle Lajos krónikája nem a szó szoros értelemben vett krónika volt, sokkal inkább helytörténeti munka, falutörténet – olyan fejezetekre osztva, mint például Falunk őskora vagy Üdvözlégy császár, Lovas népek jönnek, A Csandal föld története és továbbiak.
szó esik benne a tatárjárásról, a török korról, a reformációról. Kiemeli például Szenczi Molnár Albertet, aki járt Sápra, mert ott lakott a bátyja és annak családja, akik egy malmot üzemeltettek ott” – fogalmazott portálunknak Neszméri Tünde. Hozzátette, ebből például következtetni lehet arra is, hogy valószínűleg Sáp község lakói is reformátusok voltak. „Füle Lajos ezt ugyan nem említi, de én írott anyagot is találtam arra, hogy mindkét település, Sáp és Dunaújfalu is egy ideig református volt” – fűzte hozzá a szerkesztő.
A krónika ír továbbá arról is, kik voltak a plébánosok a településen, kik voltak a bírók, ír az Árpád-kori templom történetéről, amely a két falurészen kívül esik. „De leírt különböző érdekes történeteket is, amelyeket a fonóban hallott, ahol téli estéken a falu népe összegyűlt, és a fiatalok ilyenkor ismerték meg az idősebbektől a falu történetét. Megírja a társadalmi élet hagyományait, a szokásokat, például a halottakkal kapcsolatos szokásokat, vagy azt, hogy milyen hagyományok voltak akkor, amikor újszülött érkezett a családba” – fogalmazott Neszméri Tünde.
A krónika szerint a születéssel kapcsolatos néphiedelmek közé tartozik, hogy a terhes asszonyt nem szabad megütni vagy megdobni, mert a születendő gyermeken rajta lesz a folt. Ilyen foltot okozhat a ráesett gyümölcs is, ezért az asszonynak nem volt tanácsos fa alá állnia. A születés után a komaasszony páratlan számú tojást visz a keresztelőre. A múlt században a szomszédasszonyok egész kenyeret, tyúkot és másféle élelmet is vittek a keresztelő előtt. Ha fiúgyerek született ostort adtak a kezébe, hogy jó kocsis legyen. Mikor a kisbabát az anya bemutatni viszi a templomba, útközben nem szabad megmutatni senkinek, nehogy megigézzék, vagy meg ne rontsák, tudni meg a krónikából.
Vagy a legénykeresztelésről, ami farsang hétfőjén ment végbe. De mi is volt ez a legényavatás?
– mondta Neszméri Tünde, akinek egyik ilyen kedvenc története a kiadványból az, ami Füle Lajos szerint a nagyapjával esett meg.
– mesélte Neszméri Tünde, aki szerint a kiadvány betekintést nyújt az akkori falu hangulatába is.
A krónika szövegét a szerkesztő lábjegyzetekben egyrészt új vagy más forrásokban talált ismeretekkel egészítette ki. „A kiadványba került egy melléklet is, mert a krónikával nem ért véget a falu élete, amelybe főleg a Csemadok helyi alapszervezetének életéről tettem fel anyagokat, illetve oral historys írásokat, valamit a régi és új templomról megjelent írást” – mondta még el Neszméri Tünde.
Hozzátette, régi vágya volt néhány embernek a faluban az is, hogy a régi dűlőneveket összegyűjtsék. Ez most sikerült, és bekerült az is a kiadványba.
„A krónika említ néhány dűlőnevet, de volt köztük olyan, amelyiknél meg kellett fejteni, hogy hol is van, amiben a falu idősebb lakói voltak a segítségünkre. Majd megszólítottuk Kiss Árpádot, akiről tudtuk, hogy ezeket a falurészneveket még a nagyapjától, néhai Stiglitz Jánostól ismeri, aki falubíró is volt” – fűzte még hozzá a kiadvány szerkesztője.
Neszméri Tünde szerint a mostani könyv sem tárja fel a község teljes történetét, ahhoz további kutatásokra is szükség lenne, illetve a megfelelő iratok összegyűjtésére, rendezésére, némelyik fordítására is.
– mondta a szerkesztő, aki maga is rendelkezik még több korabeli dokumentummal, amelyek feldolgozásra várnak. „Vannak nálam dokumentumok annak az ásatásnak az eredményeiről is, amit az Árpád-kori templom környékén végeztek, amit mi kápolnának hívunk, pedig az egy felszentelt templom, illetve mindig kerül a kezembe olyan dokumentum, amelyben a településünk említve van, és vannak régebbi hagyatékból származó dokumentumaim is, egyrészt saját családi hagyaték meg olyanok is, amelyeket másoktól kaptam. Ezek nagyrésze birtoklevél, illetve örökösödési irat, de azokból is nagyon sok minden ki szokott derülni” – fogalmazott, hozzátéve, szükség lenne egy alaposabb levéltári kutatásra is a falu további történetének felderítéséhez.
Ezeknek is utána lehetne nézni, és nagyon sok minden más is van még a faluban, aminek a múltját ki kellene kutatni, hadd legyünk büszkék arra a helyre, ahol élünk” – zárta Neszméri Tünde.
