Dunaújfalu

A Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben, a Feketevíz két partján található, Szenctől 6 km-re délnyugatra. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Dunaújfaluval.

1960-ig önálló község, azóta Dunasápújfalu két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Galántai, 1949-1960 között a Szenci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás). Területe 6,92 km², a községterület 67,6 %-a, 1949 után a Pozsony-Budapest vasútvonaltól északra eső határrészét (21 hektár) Magyarbélhez csatolták.

1921-ben 412, 1939-ben 527, 1948-ban 555, túlnyomórészt magyar nemzetiségű (1921-ben 99 %) és római katolikus vallású lakója volt. 2011-ben 603 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 30,1 %-a.

1328-ban Pomsa néven említik először, majd 1397-ben Pomsahaza alakban szerepel oklevélben. A pozsonyi káptalan birtoka volt. 1445-ben Pozsony várának kapitánya Temesközi Bálint a kegyura. 1479-ben Temesközi Miklós Vas Andrásnak adta el. 1647-ben a Pálffy család királyfai uradalmához tartozott. 1715-ben 32 adózó volt a faluban. 1828-ban 44 házában 324 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból tartották fenn magukat. 1869-ben 298 lakosa volt. A középkorban Dunaújfalu mellett feküdt Várörs település, mely a gróf Cseszneky család birtoka volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. 1960-ban Nová Dedinka néven Dunasáppal egyesítették.

A településrészen működik a község szlovák alapiskolája és óvodája. Dunasáp temetője is a dunaújfalusi kataszterhez tartozik, itt található az egykori Pomsa település Szent Fülöpnek és Jakabnak szentelt temploma ("pusztatemplom"), mely a 13. században épült román stílusban, mai formájában 16. századi reneszánsz jegyeket őriz.