Dal, tánc, emlékek – ünnepelt a kisújfalui Rozmaring
Kisújfalu, ahogy a neve is érzékelteti, kicsi, de azon ritka települések egyike, ahol két néptánccsoport is működik. Az egyik, a Rozmaring Néptánccsoport, idén ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. A jubileumi gálaműsor a tájház szabadtéri színpadán méltó alkalom volt arra, hogy felidézzék a múltat, megéljék a jelent, és együtt tekintsenek a jövő felé.
A csoportot két évtizeddel ezelőtt maroknyi lelkes asszony és táncos alapította, akik szívügyüknek tekintették a népi kultúra és a közösségi élmény továbbvitelét. Azóta generációk nőttek fel, régi és új tagok egyaránt gazdagították a csoport történetét. Az ünnepi est ennek a közös örökségnek a bemutatása volt – dalban, táncban, emlékekben.
A gálán a Kárpát-medence dallamai csendültek fel és a Szapora Banda húzta a talpalávalót. A határ két oldaláról érkező fiatal népzenészekből álló együttes ars poeticája így szól:
Külön színt adott az estének, hogy az iskolások ezúttal kisújfalui népviseletben léptek színpadra. Egy régi, 1900-as évekből származó fénykép nyomán született meg az ötlet: varrassanak autentikus gyermekviseleteket. Csenger Orsolya pályázott, amelynek köszönhetően 2300 euróból sikerült megvalósítani az álmot.
A viseleteket Szamek Lili népviselet-készítő és Csenger Henrietta varrónő segítségével, a régi fényképek alapján rekonstruálták, aprólékos gondossággal.
A Rozmaring Néptánccsoport műsorában felcsendült többek között a sárközi karikázó is, amely a női közösség erejét és összetartozását fejezi ki. A csoport a Vág és a Garam vidékének gazdag tánckincséből is válogatott, amely egyszerre sugároz játékosságot és finom nőiességet.
Az este során megható pillanatként külön köszöntötték azokat, akik az elmúlt húsz évben részt vettek a közösség életében. Emlékeztek Dobai Ica nénire, aki egykor összefogta a csapatot, és akinek lelkesedése nélkül ma nem ünnepelhetnék ezt a jubileumot. Szeretettel gondoltak Dobai Szilárdra, Gulyás Géza bácsira és idősebb Kamoncza Zoltánra is.
Köszönetet mondtak a Csoóri Sándor Alapnak, amely sokszor támogatta rendezvényeiket és a csoport egykori segítőinek, Csenger Orsolyának és Vámosi Viktóriának, valamint az Ösztövér Néptánccsoportnak, akikkel közösen léptek színpadra a jubileum tiszteletére készített koreográfiában. Ez a különleges produkció igazi generációk közötti találkozás volt: tapasztalat és fiatalság, múlt és jelen egy színpadon.
Húsz év – sok-sok próba, fellépés, derű és szívből fakadó tánclépés. A Rozmaring Néptánccsoport példát és ihletet adott a fiatalabb generációknak. Általuk a közösség, a hagyomány és a magyar néptánc szeretete biztosan tovább él a következő évtizedekben is.
Megjelent a Magyar7 2025/37. számában.
