Csukás László adománya nemzetünknek
A nemzetközi viszonylatban (el)ismert komáromi búvár, oktató, fotós és filmes, Csukás László nemrég az SMS Szent István csatahajóval (SMS: Seiner Majestät Schiff, vagyis Őfelsége Hajója – a szerk. megj.) kapcsolatos dokumentum-, fotó-, kisfilm- és diagyűjteményét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Egyetemi Könyvtárának adományozta. Az anyagból az NKE Egyetemi Könyvtárával együttműködő Magyar Hadtudományi Társaság és a Ludovika Történelmi Kutatóműhely kamarakiállítást rendezett, ahol érintőképernyős kivetítőn megtekinthetők a korabeli filmhíradó részletek, helyszíni tudósítások, valamint a búvárexpedícióról készült felvételek is.
Csukás László az SMS Szent István csatahajóval kapcsolatos több évtizedes tevékenységéről beszélt, s az összegyűjtött „kincseit” jelképesen átadta Mészáros Zoltánnak, az NKE Egyetemi Könyvtára főigazgatójának. Dr. Balla Tibor ezredes, az NKE HHK Alapozó Tudományok Intézete Katonai Vezetéstudományi Tanszékének kutatóprofesszora pedig szakmai bemutatót tartott a csatahajóról. Megtudtuk, hogy a készülő kiállítás hírére megmozdult a magyar hajózástörténet és a víz alatti haditengerészet iránt elkötelezett kutatók, szervezetek egész sora. Balogh Tamás és Bánsági Andor közvetítésével segítséget és tárgyi anyagot kaptak a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesülettől, fotókat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Fotóarchívumából, szakmai tanácsokat Krámli Mihály hadtörténésztől és Kaiser Ferenc tanár úrtól, a császári és királyi haditengerészet és az Osztrák–Magyar Monarchia csatahajóinak legjobb ismerőitől.
A legnagyobb, közel 152 x 28 méteres magyar építésű SMS Szent István csatahajó az Osztrák–Magyar Monarchia négy tagból álló Tegetthoff-osztályának utolsó egységeként a Ganz-Danubius hajógyár Fiumében lévő gyártelepén készült, testvérhajói a Tegetthoff, a Viribus Unitis és a Prinz Eugen voltak. Arról, hogy az első magyar királyról nevezzék el, maga az uralkodó, Ferenc József döntött, s az első világháború alatt, 1915. november 17-én adták át a flottának. Az ünnepségen az uralkodócsaládot Mária Terézia főhercegnő képviselte, aki a keresztanyai tisztet is ellátta, s jelen volt Tisza István miniszterelnök is. Nem egészen három év múlva, az Olasz Királyi Haditengerészet 1918. június 10-én MAS 15 jelű gyorsnaszádjának torpedói elsüllyesztették a horvátországi Premuda-sziget közelében, amikor az első bevetésének gyülekezőhelyére tartott. A csatahajó közel háromórás küzdelmet folytatott a betörő vízzel, majd átfordult és elsüllyedt. A tragédiában, amit mozgóképen rögzítettek, az 1100 fős legénységből 89 tengerész, köztük 41 magyar állampolgár vesztette életét. A hajó maradványait 1974-ben jugoszláv búvárok találták meg 60-70 méteres mélységben.
A horvát kulturális minisztérium hadisírrá nyilvánította a roncsot, ahova a búvárok is csak engedéllyel merülhetnek. Az 1994-es osztrák búvárexpedíciónak Csukás László személyében tanyi születésű, Észak-Komáromban élő tagja is volt, aki négy évtizeden át külföldi levéltárakban kutatta a csatahajóval kapcsolatos emlékeket.
Az első hivatalosan jegyzett merülést 1993-ban a szintén jóbarátjának tartott Martin Fischer kisebb csapatával a Vraniak hajóról végezte, majd 1994-ben egy kibővített csapattal megismételte.
– Nagy álmom vált valóra azáltal, hogy Martin osztrák és horvát, tapasztalt búvárokból, régészekből álló második csapatának én is tagja lehettem. Az önköltséges, egyhetes expedícióbeli kiadásaimat a bécsi búvároktatói béremből fedeztem. 1994. szeptember 24-én értünk a Premuda-szigethez, ahonnan minden nap alaposan megtervezett, 17 perces merüléseket végeztünk, a feljövetelünk pedig mindig egy óráig tartott. A 66,5 méteres mélységben a hajótat kutatására fókuszáltunk. A legnagyobb érdemünknek az számít, hogy az árbóckosáron és a hatalmas csilláron kívül megtaláltuk az eltűntnek hitt ágyúkat is, melyekről korábban azt feltételezték, hogy kiestek az ágyútornyokból – mondta Csukás László hozzáfűzve, hogy 1995-ben azonban nem sikerült visszatérniük, de a bécsi Hadtörténeti Múzeum levéltárában folytatta a kutatást.
– A háborús pusztítás elől ugyanis ott rejtették el az SMS Szent István csatahajó tervrajzát más dokumentumokkal együtt. Másolatokat készítettem és a tragédiában elhunyt tengerészek névsorával tértem haza. Bár azokat több helyen nyilvánosan szerettem volna bemutatni, de a megszólított intézmények részéről sokáig nem mutatkozott érdeklődés. Végül Deli Gergely, az NKE rektora pozitívan viszonyult a kezdeményezésemhez, aminek eredményeként nemrég megrendezték a csatahajóról szóló kiállítást. Ott az általam adományozott dokumentumoknak, tervrajzoknak, fotóknak, diafilmeknek csak egy része látható, ám a többit is nyilvántartásba vették, archiválták. Már 81 éves vagyok, és nem akartam, hogy ezek az anyagok halálom után elvesszenek. Az összegyűjtött dokumentumok, filmek és fotók a kutatók további munkáját is segíthetik, s végeredményben a nemzetünk javát szolgálhatják.
A budapesti kiállítás megnyitóján jelen volt Fazekas László, volt református püspök, a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesületének több tagja és az Egressy Béni VMK, illetve a Jókai Mór Alapiskola GAUDIUM Vegyes Kara és Hangszeres Kamaraegyüttese Stirber Lajos, a Magyar Kultúra Lovagja és Grassl Ferdinánd karnagy vezényletével pedig fel is lépett.
