Csókás Ferenc, Bény fáradhatatlan értékmentője
Halálának 20. évfordulóján szülőfalujában, Bényben emlékeztek Csókás Ferencre, akit a néprajz nagyjai között tartanak számon. Elkötelezett volt a múlt kutatásában, a néphagyományok élővé tételében, felszólalt a magyarság érdekében, tevékenyen részt vett a hitélet felélesztésében.
A „…mert talentumot adott nekem az Úr” rendezvény egyik szervezője a Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulás nevében Dániel Erzsébet elnök emlékezett Feri bácsira, akinek a tiszteletére bő egy évtizeddel ezelőtt emléktáblát avattak.
Nemzetközi konferenciákon gyakran tartott előadást az ő kedves falujáról, a kurtaszoknyásokról, de magyarságunk érdekében is szóltak szavai mindenfelé. A zselízi és gombaszögi fesztiválok kiemelkedő közreműködői voltak a bényiek. Sokan tőle tanultak népszokásokat, tisztelni a múltat, s legfőképpen az Istent. Minden idejét arra szánta, hogy az elődeinktől ránk hagyományozott gazdag örökséget átadjuk az utódoknak” – hangsúlyozta Dániel Erzsébet.
Kitért arra is, hogy néprajzkutató és népművelő munkájában családja is támogatta. Felesége, gyermekei, unokái nemegyszer együtt szerepeltek vele. „Hogy mekkora tisztelete és becsülete volt mindenütt? Ezt akkor éreztük leginkább, amikor pár évvel halála előtt egy nemzetközi néprajzi konferencián bekerült a veszprémi kórházba. Mindenki aggódott érte, bejártak hozzá a helyiek. Még ebben az elesett helyzetében is írta forgatókönyveit, a népszokások jegyzeteit” – emlékezett a fáradhatatlan néprajzosra Dániel Erzsébet.
Hozzáfűzte, a hagyományok feljegyzése és élővé tétele mellett 1989-ben az akkori lelkiatyával közösen szervezték meg a népviseletes körmenetet, amely akkoriban bátor tett volt, és fő szervezője volt a „bényi kutacskánál” a szabadtéri miséknek.
Kremmer Dezső bényi tojásfaragó mester sokáig együtt dolgozott Csókás Feri bácsival a párkányi papírgyárban. Mesélte, kollégája biciklivel járta a falut, a környéket, próbára hívta a hagyományőrzőket, a tánccsoport tagjait. Össze tudta tartani az embereket, olyan hitele volt. Még a munkatársaival való beszélgetés közben is próbálgatta ujjaival a tánclépéseket, kopogtatta a taktust. Valaki ironikusan meg is jegyezte, meglátják, egyszer híres lesz a kolléga.
S milyen igaza lett! Általa ismerjük Bény környékének táncait, dalait, színpadra vitte a népszokásokat, mindig precízen ragaszkodva a hagyományokhoz. Közben meg végtelenül szerény volt. Amikor átvette a község díját azt mondta: sokat dolgoztam, de talentumot kaptam, és ezzel el kell majd számolnom az Úr előtt.
Megjelent a Magyar7 hetilap 27. számában.
