2022. július 4., 11:08

Csernobil, ahol madárdal sem hallik

A köbölkúti Stampay János Könyvtár látta vendégül Peczár Károly és Halász Béla élménybeszámolóval egybekötött fotókiállítását. Délelőtt az iskola tanulóit fogadták az előadók, este pedig a községbeli érdeklődőket.

Peczár Károly
Fotó: Bokor Klára

Állunk a képek előtt és szembenéz velünk az „ember műve”. 

Pusztulás, enyészet. A szemlélő megdöbben azon, hogyan változott meg az itt élő emberek élete egyik pillanatról a másikra, hogy mennyire kísértetiesek a sebtében elhagyott városok, hogy a megbolygatott természet hogyan foglalja vissza jussát

– szólal meg Béla. 

Elmondja, régóta szeretett volna Csernobilbe elmenni, de a felesége mindig lebeszélte. Ezért aztán alaposan meghökkent, amikor két éve meglepte őt ezzel az úttal. 

"Hívtam jó barátomat, Karcsit, akit én csak „amatőrprofi” fotósnak hívok, menjünk együtt, és ő azonnal igent mondott. Így született meg ez a kiállítási anyag, ahol minden képnek története van" – avat be Béla a részletekbe.  

Elmondják,

a zónában katonák ellenőriztek, kötelező volt a védőruha és maszk viselése, mert itt a mai napig az átlagosnál magasabb a radioaktív sugárzás, de ez már egészségi kockázatot nem jelent.

A kísérteties szellemvárosban Pripjatyban a legmegdöbbentőbb a kórház, valamint a közeli vörös erdő volt, ahol máig a legnagyobb a sugárzás mértéke. Meg a madarak nélküli csönd, amikor csak a falevelek közt zizegő szél susogását hallani. 

"Azt a címet adtuk a kiállításnak, hogy Chernobyl, ahol megállt az idő. Ezt azonban annyiban módosítanám, hogy az élet igenis lassan, de biztosan visszatér a területre. Élnek itt háborítatlanul szarvasok, vaddisznók, sőt még farkasok is és pár őslakos is visszatelepedett" – fűzte hozzá Károly.

Az iskolások, bár sokat tudtak a nukleáris katasztrófáról, érdeklődve hallgatták a Peczár Károly által felelevenített történéseket. Hogy példátlan módon felébresztették álmából a Szovjetunió akkori főtitkárát Mihail Gorbacsovot, azt, hogy a krízisstáb ülésén a nehézipari miniszter bagatellizálta a katasztrófát, hogy a sugárszennyezett területről csak 36 óra múlva telepítették ki a lakosságot, hogy a robbanás után már senki se említette Vlagyimír Iljics Lenin atomerőműként a létesítményt. Meg hogy a kárelhárításban részt vevő emberek szinte egytől egyig meghaltak. 

A kiállítás két fényképe különös figyelmet érdemel… 
Egy kis házban találtam a filmtekercset. Szörnyű állapotban volt, ami nem csoda annak tudatában, hogy átélt egy atomrobbanást. Gondoltam, hazaviszem és megpróbálom retusálni. Vezetőnk a tekercs hazavitelét nem díjazta, de végül, mégis félrenézett. Amikor előhívtam, láttam, két filmkocka van használható állapotban. Az egyik egy gyereket a másik két felnőttet ábrázol. Nem tudni kik ők, mi lett a sorsuk, de azt tudjuk, ott éltek, és valószínűleg a robbanás időpontjában is a helyszínen voltak

– mondta el a történetet Peczár Károly. 

A fotós több kiállítást is szervezett utazásai során készült fényképeiből, és az eladott képekért befolyt összeget mindig jótékonysági célra fordítja. Adományozott már a magyar cserkészszövetségnek, legutóbb pedig a pozsonyi gyermekonkológia javára.

Peczár Károly
Fotó:  Bokor Klára
Peczár Károly
Fotó:  Bokor Klára

 

Peczár Károly
Fotó:  Bokor Klára
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.