Csernobil, ahol madárdal sem hallik
A köbölkúti Stampay János Könyvtár látta vendégül Peczár Károly és Halász Béla élménybeszámolóval egybekötött fotókiállítását. Délelőtt az iskola tanulóit fogadták az előadók, este pedig a községbeli érdeklődőket.
Állunk a képek előtt és szembenéz velünk az „ember műve”.
– szólal meg Béla.
Elmondja, régóta szeretett volna Csernobilbe elmenni, de a felesége mindig lebeszélte. Ezért aztán alaposan meghökkent, amikor két éve meglepte őt ezzel az úttal.
"Hívtam jó barátomat, Karcsit, akit én csak „amatőrprofi” fotósnak hívok, menjünk együtt, és ő azonnal igent mondott. Így született meg ez a kiállítási anyag, ahol minden képnek története van" – avat be Béla a részletekbe.
Elmondják,
a zónában katonák ellenőriztek, kötelező volt a védőruha és maszk viselése, mert itt a mai napig az átlagosnál magasabb a radioaktív sugárzás, de ez már egészségi kockázatot nem jelent.
A kísérteties szellemvárosban Pripjatyban a legmegdöbbentőbb a kórház, valamint a közeli vörös erdő volt, ahol máig a legnagyobb a sugárzás mértéke. Meg a madarak nélküli csönd, amikor csak a falevelek közt zizegő szél susogását hallani.
"Azt a címet adtuk a kiállításnak, hogy Chernobyl, ahol megállt az idő. Ezt azonban annyiban módosítanám, hogy az élet igenis lassan, de biztosan visszatér a területre. Élnek itt háborítatlanul szarvasok, vaddisznók, sőt még farkasok is és pár őslakos is visszatelepedett" – fűzte hozzá Károly.
Az iskolások, bár sokat tudtak a nukleáris katasztrófáról, érdeklődve hallgatták a Peczár Károly által felelevenített történéseket. Hogy példátlan módon felébresztették álmából a Szovjetunió akkori főtitkárát Mihail Gorbacsovot, azt, hogy a krízisstáb ülésén a nehézipari miniszter bagatellizálta a katasztrófát, hogy a sugárszennyezett területről csak 36 óra múlva telepítették ki a lakosságot, hogy a robbanás után már senki se említette Vlagyimír Iljics Lenin atomerőműként a létesítményt. Meg hogy a kárelhárításban részt vevő emberek szinte egytől egyig meghaltak.
– mondta el a történetet Peczár Károly.
A fotós több kiállítást is szervezett utazásai során készült fényképeiből, és az eladott képekért befolyt összeget mindig jótékonysági célra fordítja. Adományozott már a magyar cserkészszövetségnek, legutóbb pedig a pozsonyi gyermekonkológia javára.
